Az eredeti vasútvonal egy nagyjából 10 000 kilométeres útszakasz Moszkva és a Csendes-óceán partján lévő Vlagyivosztok között. Kezdetben természetesen gazdasági szempontok játszottak közre abban, hogy megépítették, hiszen a vasút volt az egyetlen olyan megbízható közlekedési mód, amelyik viszonylag érzéketlenül az időjárás szolgáltatta kihívásokra, képes volt összekötni Ázsiát Európával. Ezt megelőzően csak időszakosan lehetett nagyobb mennyiségű árut szállítani az Orosz Birodalom két része között, rendszerint folyami hajókon, ám ez csak az év öt hónapjában működött, máskor a szibériai fagy, illetve az azt követő áradás elintézte, hogy ne lehessen ezt csinálni.
Ennek megfelelően a transzszibériai vasút alapvetően nem turistajárat, hanem a mai napig rendeltetésszerűen használják, ennek megfelelően a belföldi vonatok gyakorisága miatt egész kényelmesen lehet közlekedni az egész vonalon.
Hogyan fogjunk hozzá?
Ha elhatároztuk, hogy részt veszünk ezen a kalandon, akkor már csak abban a kérdésben kell döntésre jutnunk, hogy miképpen kívánjuk megvalósítani.
Alapvetően háromféleképpen lehet ezt megcsinálni, az egyik, hogy veszünk egy jegyet Moszkvában, felszállunk a vonatra és meg sem állunk Vlagyivosztokig, de ez csak abban az esetben éri meg, ha az egésszel nincs más célunk, mint lehúzni a bakancslistáról, ám amennyiben szeretnénk itt-ott leszállni, várost nézni, akkor nincs értelme ezt az opciót választani. Emellett mindössze két érv szól, az egyik, hogy kevés utánajárást igényel és relatív olcsón, 180 000 Ft/fő jegyárralmeg lehet úszni másodosztályon, elsőn kb. 300 000 Ft/fő. A Rosszija névre hallgató vonat minden második nap indul Moszkvából és olyan 7 nap alatt ér Vlagyivosztokba.
A másik verzió, hogy találunk magunknak egy utazási irodát, amelyik kínál transzszibériai kirándulást. Ilyet Magyarországon sem nehéz találni, a Moszkvába szóló repjeggyel, illetve a közbeiktatott városnézésekkel, hoteles szállásokkal, illetve az utazás díjával együtt, olyan 750 000 – 1 500 000 Ft. körüli árakkal érdemes számolni, igaz, ebben az esetben nem a menetrend szerinti vonaton, hanem egy Orient expressz hangulatú luxusjáraton tehetjük meg az utat.
A harmadik választási lehetőség, hogy magunk rakjuk össze az útitervünket és mivel tényleg gyakoriak a belföldi járatok, ezért nem kell megvárni a két nap múlva érkező következő transzszibériai járatot, így a magunk tempója és kényelme szerint tehetjük meg az utat. Itt érdemes matekozni is egy kicsit és legfőképpen kitalálni, hogy mire vagyunk igazán kíváncsiak.
Tudni kell, hogy Oroszországban három vasúti osztály létezik, ezek közül európai ember számára az első és a másodosztály javallott, a harmadosztályon nagy a zsúfoltság és elég fura arcokkal lehet találkozni, hosszabb útszakaszokon érdemes kerülni.
De ha teszem azt az egykori Kijevi Rusz egyik nagyfejedelemségi központjában, Vlagyimirban már meg kívánunk állni egy városnézésre (és esetleg onnan átugrani a hasonlóan gyönyörű Szuzdalba), oda utazhatunk simán harmadosztályon, hiszen ez a város Moszkvától mintegy háromórányira található, annyit költségtakarékossági okokból lazán ki lehet bírni.
A legfontosabb dolog, amit nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ha saját kedvünkre szeretnénk utazgatni a vasútvonalon, akkor kötelező, hogy legyen a társaságban olyan, aki jól beszél oroszul. Ellenkező esetben nagyon kellemetlen tud lenni, amikor az omszki pályaudvaron egy helyi mávos néninek kézzel-lábbal mutogatva, hangosan szótagoljuk, hogy TIC-KET és nem érti.
Érdemes eldönteni azt is, hogy végig akarjuk-e csinálni a hagyományos transzszibériai utazást? Mert ha inkább a látnivalók sokasága érdekel minket, akkor érdemes a Bajkál-tó partján elhelyezkedő burját főváros, Ulan-Ude után átpattanni a Transzmongóliai expresszre, amelyik nem Vlagyivosztokba, hanem a mongóliai sztyeppén át Pekingbe tart.
Akármelyiket is választjuk a három opció közül, az egészen biztos, hogy vizuális élményekben bőven lesz részünk, bár az első esetében kicsit keserédes lesz, hogy nem szállhatunk le a Volga parti festői Nyizsnyij-Novgorodban, vagy a Szibéria kapujának is nevezett Permben, az öt, turisták által leglátogatottabb orosz város között lévő Jekatyerinburgban és akkor Oroszország ázsiai részének legnagyobb városáról, Novoszibirszkről, vagy a Szibéria Párizsaként számon tartott Irkutszkról még nem is beszéltünk.
Pár praktikus tanács
Most, hogy átrágtuk a lehetséges útvonalakat, illetve utazási módokat, érdemes pár praktikus dolgot is megbeszélni. Ha a menetrend szerinti, a teljes útszakaszon közlekedő járaton utazunk, azon található étkezőkocsi, ám az ott kapható ételek rendszerint túlárazottak és finoman fogalmazva is ingadozó minőségűek. Az egyetlen dolog, ami korlátlanul a rendelkezésünkre áll, az a forró víz, így célszerű mindenféle instant kajákat (levesek, tészták, etc.), illetve egyéb nehezen romló élelmiszereket pakolni az útra. Főleg, hogy ha saját itiner szerint közlekedünk, úgy megeshet, hogy egyéb belföldi járatokon is megfordulunk, ahol nem biztos, hogy lesz étkezőkocsi. Bár az is igaz, hogy ebben az esetben bárhol leszállhatunk enni egyet, de érdemes ezzel valami nagyobb várost megvárni, ha csak nem toljuk feketeöves szinten az orosz nyelvet.
Nagyon nem mindegy az sem, hogy mikor akarunk utazni, hiszen a turisták számára ajánlott főidőszak május és szeptember közé esik, erre vonatkoznak a fentebb már ismertetett árak is, értelemszerűen az év többi részében olcsóbbak a jegyek, de fel kell készülni az időjárás viszontagságaira is. Télen pl. nem ritka a 60 fokos hőingadozás sem, hiszen egy alaposan, akár 30 fokra is felfűtött másod vagy elsőosztályú kocsiból kilépve simán arcon vághat minket egy szibériai téli körülmények között akár még lazának is mondható mínusz 30 fok is. Ehhez pedig nem árt megfelelően felöltözni, még a nyári időszakban sem baj, ha van nálunk több rétegnyi ruha.
Ehhez kapcsolódik a pakolási logisztika kérdése is, a legjobban akkor járunk, ha három csomaggal közlekedünk.
Kell egy nagy utazótáska, vagy gurulóbőrönd (mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai, a gurulóssal könnyebb közlekedni, viszont az utazótáskát egyszerűbb a vonaton elhelyezni), valamint szükség lesz két kisebb táskára, az egyik napi kézipoggyászként tud funkcionálni (tisztasági csomag, harapnivaló, kanálgép, kütyük, töltők stb.), míg a másik meg lehet egy oldaltáska, amibe a legfontosabbakat tarthatjuk (pénz, telefon, iratok). Ha a vonaton tervezünk éjszakázni, mindenképpen legyen nálunk fejlámpa, mert vonattól, vagy osztálytól függően van, ahol a vagonok nincsenek kivilágítva éjjel, így mondjuk éjnek évadján lámpa nélkül vécére indulni problémás lehet.
A vonatokon a közbiztonság általában kielégítő, de azért kerüljük a drágának tűnő ékszerek és karórák villogtatását, illetve a legfontosabb értékeinket mindig tartsuk magunknál. Ha mindezeket betartjuk, akkor egy nagyon izgalmas, sok látnivalóval felturbózott kalandnak nézünk elébe, mely minden szempontból jogosan szerepel a mindenkori bakancslisták többségének élvonalában.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
