Ezeket a helyeket szívből ajánlom őszi hétvégékre, hiszen Bajorország csak egy ugrás Magyarországról, néhány óra alatt autóval vagy vonattal is eljuthatunk ebbe, a változatos látnivalókat felsorakoztató német tartományba.
Élet Sója
1. Regensburg, itáliai sárm dunai levegővel fűszerezve
A TOP német városok listámra is felkerülne ez az itáliai hangulatú, középkori város, Regensburg. Aki kedveli az itáliai városok színes, középkori utcáit, szívesen hajózik egy folyón, érdekli az európai történelem, s nem veti meg a jó húsos ételeket egy kupa sör társaságában, annak Regensburg tökéletes választás.
Az épületeken lépten-nyomon felfedezhető az itáliai reneszánsz építészet hatása, de a leginkább feltűnő hasonlatosságot egy lakótorony jelenti. A Wahlenstrassén álló, ötven méter magas épület csupán egy azon hatvanból, amely a középkori Regensburgot jellemezte.
Regensburg politikai központnak számított a Német-római Császárságban, választófejedelmek, uralkodók tanácskoztak itt, és persze szükségleteik is voltak. Kalaposok, térképészek, pékek, gyertyaöntők, ruhakészítők szolgálták ki az ide érkező urakat és kíséretüket. Ezeknek a kézműveseknek az utódai most is fellelhetőek a városban. Ahogy a sörkészítők és kolbászosok is működnek, néhol már öt-hatszáz éve.
A fény templomának is nevezett Szent Péter-dóm kétségtelenül meghatározza Regensburg városképét, és együtt a nyolcszáz éves Duna-híddal igazán elképesztő látványt nyújt.
Kedvenc múzeumom a városban a Bajor Történeti Múzeum, ahol az állandó kiállítás segít elhelyezni a bajorokat, a bajor népet a történelem színpadán, szórakozhatunk a helyi dialektuson, és ráébredhetünk, hogy II. (Őrült) Lajos mennyire korát meghaladó módon gondolkodott.
Alig tudom abbahagyni a látnivalók sorolását, hiszen még tizedét sem írtam le itt annak, ami Regensburgban várja a látogatókat. Ott van a Thurn und Taxis palota és sörfőzde, a Golfmúzeum, a kikötőben álldogáló magyar hajó, a Duna-parti kolbászos, a Kepler-ház, a római emlékek és a város határában fekvő Walhalla emlékmű.
2. Bamberg, Szent Istvántól a Levi’s farmerig
Bamberg folyó fölött lebegő városházájáról már mindenki látott fotókat a közösségi média felületein. Éppen ezért a hely igencsak zsúfoltnak mondható a nyári szezonban. Az ősz azonban itt is csöndesebb és mégis látványossá teszi ezt a Regnitz folyó mellé települt várost.
Miért került egy ilyen impozáns helyre ez a városháza? Nos, ennek története van.
A legenda szerint Bamberg püspöke nem adott a polgároknak elég földterületet ahhoz, hogy arra városházát építsenek (az egyház féltette a hatalmát a polgársággal szemben). A polgárok úgy oldották meg a kérdést, hogy a Regnitz folyón létesítettek egy szigetet, amelyre felhúzták a városházát. A kis gyufásskatulyának kinéző épület ma is azt jelképezi, hogy Bambergben a sziget a polgárságé, a dombok az egyházé, míg a folyópart a népé (halászoké).
A püspökök hatalmának legszebb bambergi emléke, a dóm egy magaslaton fekszik. Alapítója az a II. Henrik német-római császár, akinek történetesen mi első királynénk, Bajor Gizella a húga. A dóm különlegessége egy lovas szobor, amelyről sokan azt gondolják, hogy az első magyar király, Szent István szobra. Ezt így ezer év távlatából nehéz eldönteni, de az biztos, hogy István inkább nyugat felé lovagolt akkoriban, s felesége testvére támogatta ebben a törekvésében.
Világszerte ismert a füstölt bambergi sör legendája, miszerint a pár mázsányi megégett árpát kidobni nem akaró tulajdonos sört főzött a terményből, és így készült el először a füstölt sör a városban. Egy biztos, hogy ma már ez a sör, a híres Schlenkerla tölgyfakérgen füstölt árpából készül, és igazi bambergi híresség. Bamberg a sörfőváros Németországban, állítólag 280 liter sör elfogyasztása jut évente egy bambergi lakosra. Durva, igaz?
A sör mellé ajánlom a városban a Schäufelét, amely malaclapocka puhára főzve, hozzá pedig általában egy jó kis Kloß (gőzgombóc) jár.
A fentieken túl a város olyan érdekességeket rejteget még, mint a városban élő E. T. A. Hoffmann lakóhelyén kialakított múzeum, vagy a város szülötte, Levi Strauss híres farmerjának történetét bemutató múzeum. Megható látvány a középkori boszorkányüldözések áldozataira emlékeztető fény emlékmű a Geyerswörth kastély hátsó részében.
Két dolgot nem szabad kihagyni Bambergben, a hajókázást a folyón s a város látványát az Altenburgról.
3. Chiemsee, a csöndes tenger
A legnagyobb bajor tavat a nagysága miatt a bajor tengernek is nevezik. Holott szerintem a tó nyújtotta lehetőségek miatt is felveheti a versenyt egyes tengerparti helyekkel. Számomra az egyik legnagyobb varázsát a szigetek és azokon található helyek jelentették.
Egy nap nem is elég ahhoz, hogy bejárjuk a két lakott szigetet. A Herreninsel (Urak szigete) II. Lajos zseniális és látványos művével a Herrenchiemsee kastéllyal, míg a Fraueninsel (Asszonyok szigete) a Frauenchiemsee kolostorral bűvöli el a látogatókat. Őszintén szólva, a Herreninsel-en egy jó nagy séta alatt olyan nyugalmat éreztem, amelyre csak kevés hely képes. Talán elszigeteltsége (milyen jó ez a szó itt és most) lehetett az oka.
A tó körül számos üdülőhely van (Bernau és Prien), kikötőkkel és szabadstrandokkal, amelyek az aktív sportok szerelmeseinek igazi paradicsomi környezetet jelentenek. Emellett csónakázhatunk, vízibicajozhatunk, s persze sétahajók is közlekednek. Közben a hátteret a Chiemgau hegyei biztosítják.
4. Linderhof, kicsi gyémánt hatalmas kövek között
II. Lajos igazán nyomot hagyott Bajorországon. Mai napig sokat emlegetett uralkodó, s amíg a politikai látásmódja és gazdálkodása nem nyerte el a bajorok tetszését, addig kastélyai ma is népét szolgálják. A legnagyobb turisztikai célpontnak számít Németországban a Neuschwanstein kastély, de a fent említett Chiemsee szigetén található is híres. A legkisebb e három közül kétségtelenül a bajor Alpokban fekvő Linderhof, de szerintem a legszebb is. A hatalmas kert, amelynek egy része arborétumként is megállja a helyét, védőn öleli a környező hegyek által körbevett kis épületet. A kastély előtt és mögött elterülő épített kert pedig összeolvadva hangsúlyozza ki II. Lajos álmát, amelyet építészek öntöttek formába. Olyan tökéletes összhangba kerül itt az épület és a környezete, hogy a látogatókat is átjárja a harmónia.
5. Ettal – Garmisch-Partenkirchen árnyékéban
A bajor Alpok leghíresebbje a Zugspitze (Németország legmagasabb hegycsúcsa) és annak környéke, többek között Garmisch-Partenkirchen – a harmincas években erőszakkal egyesített két falu tipikus alpesi házaival vonzza a turistákat. Megkedveltem a két települést, bejárva régi utcáikat, de igazából a környéken mégis inkább Ettal település lett a kedvencem. A környező erdők és hegyek, a kolostor, ahol a barátok snapszot és sört főznek, az éttermek, ahol fenséges a császármorzsa, a varázslatos panorámával rendelkező panziók és hotelek tökéletes helyek a kikapcsolódásra és a túrákra.
6. Duna-szurdok, amely sörfőző barátokhoz vezet
A Duna nagy utat tesz meg a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. Az út elején még olyan erős, olyan fiatal, hogy némi segítséggel sziklákat képes megmozgatni. Magam sem gondoltam, hogy egyszer úgy hajózom a Dunán, hogy a hajóról csaknem megérinthetem a part menti sziklákat. A bajor szakaszon Kelheimtól azonban a hajóknak úgy kell magukat átpréselni a parti sziklák között, amelyeket a Duna az évezredek során jól megdolgozott. Fenséges látvány, amelyet megkoronáz a szurdok utáni kanyarban felbukkanó Weltenburg kolostor.
A szerzetesekről úgy hírlik, hogy ők főzik legrégebben a sört német földön. Van kitartásuk, az biztos, hiszen a Duna párszor elmosta őket: nemcsak beköszönt a földszinti ablakokon, hanem még az emeletet is birtokba vette.
Ettől még a kolostor gesztenyefái alatt bizony ízletes ételhez fenséges sört kínálnak.
7. Berchtesgaden és a Königssee, föld felett és föld alatt is csodákat rejt
A mélységtől kékeszöld Königssee, a sziklákról visszapattanó visszhang, a piros kupolás St. Bartholomä- (Szent Bertalan-) kápolna, a Watzmann és társainak csúcsa, a Sasfészek és a sóbánya elegendő ok arra, hogy Németország egyik leghíresebb (vagy talán „A” leghíresebb) vidékét feltegyük a bakancslistánkra, majd pipáljuk is ki. A csalódás szó ezen a vidéken nem értelmezhető, így a Berchtesgaden régióban tett látogatásnak csupán egyetlen kockázata lesz: még otthonról is visszahúz a szívünk a hegyek közé.
Ezen a vidéken nem elég csak a felszínt látni, érdemes a föld alá is bekukkantani és a berchtesgadeni só nyomába eredni. Még soha nem lovagoltam bányászcsilléken barlang mélyébe, amíg Berchtesgadenbe nem jöttem. Igazán ütős élmény, ahogy a só útjának felfedezése is.
8. Nürnberg, a zárt erkélyek városa
Nürnberg zárt erkélyeivel fogott meg. Kevesen említenék a varázslatos karácsonyi vásár és a belvárosi templomok, valamint a nürnbergi vár helyett ezeket az épületkiegészítéseket. Számomra azonban nemcsak a folytonosságot, a felvillanó történelmi korok különbözőségét, hanem a nürnbergi polgárok együttélését is hirdetik. Együtt élni az utcával: kilépve egy zárt erkélyre, ahol nem ér az eső, a szél, de mégis a járókelők közé tartozhatok. Ezek az erkélyek a bajor városban nálam elvitték a show-t.
Ettől még a Pegnitz folyó, a folyóparti éttermek, kávézók, Dürer keze nyoma, a Frauenkirche nem hétköznapi külsője, a Játékmúzeum, a kézművesek udvara és a katakombák is megérnek egy látogatást.
S persze a történelem legsötétebb tetteit felidéző, a náci pártgyűléseknek helyet adó monumentális épület sem hagyható ki a városban, mert az emlékezet segít elkerülni az újabb pocsolyákat.
9. Landshut, ahol a középkori esküvő még mindig tart
A bajor tartomány közepén fekvő városba talán soha nem látogattam volna el, ha nem hallok egy ötszáz éve tartó esküvőről. Ez persze kicsit túlzás, mert csupán négyévente kel életre az utolsó gazdag herceg Georg és a lengyel Hedvig hercegnő 1475-ös esküvője, de a város két főutcája mit sem változott azóta. München takarásában a várost elkerülték a háborúk pusztításai, így a gótikus, színes házak, a macskaköves utcák, a világ legmagasabb téglaépítésű templomtornya visszarepíti a látogatót a középkorba.
A város hangulatát megkoronázza az Isar folyó és a város fölé magasodó Trausnitz vár, valamint az itáliai reneszánsz építészet első tanúja német földön, a Stadtresidenz. A palotát X. Lajos herceg építtette a 16. században itáliai építőmesterekkel, miután egy olaszországi útja során meglátta a mantovai Palazzo del Te épületét.
10. Audi, ahol a négy karika nem négy kereket szimbolizál
Ingolstadt kisvárosnak számítana Bajorországban, ha nem adna helyet az Audi gyárnak.
„Ön vezet – a többiről mi gondoskodunk” – hirdeti az Audi a gyár mellett kialakított múzeumban. Mindig élvezettel járom végig az autómúzeumokat, még úgy is, hogy a technikai paraméterekhez, azok fejlődéséhez nem sokat értek. Érdekel azonban a sok-sok emberi történet, amely az autógyártás mögött van. Az Audi mögött különösen sok történet lapul, hiszen négy, korábban független gépjárműgyártó – Audi, DKW, Horch és Wanderer – egyesüléséből jött létre 1932. június 29-én. A négy különböző igényre gyártó autóvállalat története mellett a közös időszak termékeit is láthatjuk a modern, üvegpalotában berendezett múzeumban.
S aki a városban is időzne egy kicsit, annak ajánlom az Orvostörténeti Múzeumot a belvárosban, amely az érdekességeken túl egy csodás kertet és kávézót is rejt.
(Fotók: Bagó Tünde/Élet Sója Blog)
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Mostantól másképp kell a kézipoggyászba pakolni, ha a Wizz...
Nem létező helyre szólt a jegye André Rieu budapesti koncertjén,...
Visszatérnek a fényvillamosok: két városban már tudni, mikor...
