Olaszországba 2020. június 1. után már szabad beutazni, kinyitottak a hotelek és az éttermek is, be kell tartani számos higiéniai feltételt és a távolságtartásra is figyelni kell (1 méter). Csoportosulni tereken továbbra sem lehet, s a maszk használata is kötelező. A rendőrség bármikor ellenőrizheti a testhőmérsékletet. A folyamatosan változó szabályokról a konzuli oldalon érdemes utazás előtt tájékozódni.
Rövid látogatásunk alatt mi csak egy részét (főleg a tó keleti részét) fedezhettük fel a vidéknek, de így is legalább tíz okot találtam, amiért csak ajánlani tudom mindenkinek Észak-Olaszország ezen szegletét. Vágjunk is bele, csábítás Garda módra indul!
A táj
Gazdag, lélegzetelállító, tragikus – akárcsak egy operaelőadás. A napnyugták szépségétől már sokan zokogásban törtek ki, nem kevésbé a hegyek drámai tóba omlásától északon, s az olyan helyektől, amelyek szomorú történetei milliók szívéig hatoltak. Mindig is rajongtam azért, ha egy tó hegyek közé ékelődik, a Garda-tó ezt tette, de úgy, hogy egyes helyeken hagyott egy kis szusszanásnyi rést, ahol sorjázhatnak a szőlők, majd újra felfuthatunk egy puklira, amelyről csodás kilátás nyílik. Csak autózzuk körbe a tavat és olyan esztétikai élményben lesz részünk, hogy soha nem feledjük el. S ha a magasból is szemügyre vennék ezt az 52 km hosszú és 18 km széles tavat, akkor irány a Monte Baldo hegység egyik csúcsa. Malcesine városából egy panorámás, üvegfalú felvonó szállítja az utasokat a Monte Baldo hegység egyik 1700 méteres csúcsára, ahol lesz meglepetésben részünk az biztos.
Az épületek
A környék városaiban lépten-nyomon érződik az egykori észak-olasz gazdagság és a tiroli szorgalom. Az épületek még őrzik helyenként a középkori hangulatot. A reneszánsz villák virágzása is tart még a tó körül, séta közben alig lehet elszakadni egy-egy magánház kapujától.
A kastély
A velencei Dózse-palota mintájára épített Borghese-Cavazza kastély különlegességét az Isola del Garda szigeten az építészeti stílusa mellett elhelyezkedése is adja. Csakis hajóval közelíthető meg a ma is lakott épület. Kertjében egzotikus növények és szobrok, az épületben pedig olyan emberek történetei bújnak meg, mint Erlass von Karlmann bajor és észak-itáliai király, aki eladományozta a veronai San Zeno szerzeteseknek az egész szigetet. A Lechi család, akik itt alapítanak teológiai és filozófiai iskolát, vagy a genovai Gaetano de Ferrari herceg és a Romanov családból származó felesége, akiknek leszármazottai ma is lakják a kastélyt.
A visszavonulás helye
A Punta San Vigilio nem az egyetlen hely a Garda-tónál, ahová szívesen visszavonulna az ember pár napra, de minden bizonnyal a legnépszerűbb. Olyan atmoszférája van a saját kikötővel, hotellel, étteremmel és hatalmas kerttel rendelkező félszigetnek, hogy a világ leghíresebb személyei közül is sokan bújtak itt el pár napra. Többek között vendég volt Napóleon, II. Sándor cár, Winston Churchill, Károly herceg, Juan Carlos von Bourbon király, Laurence Olivier és Vivien Leigh is.
A bor
Milyen volt a találkozásunk a borral a Garda-tó mentén? Nos! Bardolinoban akkora vendégszeretettel kóstoltatták a jobbnál-jobb borokat velünk, hogy vigyázni kellett a józanságunkra, Affi környékén pedig annyira öregnek tűntek a szőlőtőkék, mintha még a Habsburgok ültették volna őket. Esténként pedig olyan hírességek kerültek az asztalunkra, mint a classico Groppello, a Lugana, a Rosé Chiaretto, vagy egy üveg Valpolicella.
Ha mégis maradnánk a Bardolino bornál, akkor ajánlom a Garda-tó déli kikötőjében kezdődő híres Strada del Vino-t, amely 16 település és 46 borászat között kanyarog.
Bármelyiknél érdemes megkóstolni a híres rubinvörös Bardolino bort, de vigyázat, mert a mészkő talajon termesztett szőlőből készített és legalább egy évig fahordóban tárolt bor különösen erős lehet.
Tésztákhoz, rizottóhoz, édesvízi halakhoz azonban isteni társ.
A gasztronómia
Minden estére jutott számunkra gasztronómiai meglepetés. Garda település kikötőjében Graspo Trattoriájában egy hordón ízletes halas fogásokat szolgáltak fel olyan kedvező áron, hogy magunk sem hittük. A partmenti utcák egyikében ettem életemben először kecsketejből készült fagyit. Ma is érzem a fenséges ízt a számban! S Torri del Benaco városkában azok az isteni olasz sütemények, a lágy vaníliás krémmel egy jó olasz eszpresszó kíséretében szintén örökre beírták magukat az emlékeimbe.
A védmű
A Habsburgok által a 19. században épített védmű, a Forte Wohlgemuth Rivoli Veronese város mellett helyezkedik el. Érdekes építészeti stílusa, amely a római arénákra is emlékezteti tette lehetővé, hogy ezt a Habsburgok számára stratégiailag fontos vidéket akár 360 fokban vigyázni tudják. A helynek már az erőd előtt is volt szerepe a történelemben, hiszen Napóleon itt veri meg az osztrák hadsereget az itáliai hadjárat során 1797-ben. A várban múzeum található, de a panoráma miatt is érdemes felkapaszkodni.
A sziklatemplom
A Madonna della Corona templomot Ferrara di Monte Baldo-nál egy hívő így jellemezte: „A csend és a meditáció helye, amely ég és föld között függ, a Monte Baldo sziklára akasztva.” Itt nem kérdőjelezi meg az ember lánya a hit erejét.
Ez a templom tényleg úgy áll ott, mint amikor egy hegymászó csupán egyetlen kezével lóg a sziklafalon.
Az 1000 körül remeték által már látogatott helyre az első kis kápolnát a 12. században, míg a mai templom első falait a 15. században építették. Megfeszített munka lehetett egyensúlyozni a sziklán és felhozni a szükséges építőanyagokat. A zarándokhelyre még II. János Pál pápa is ellátogatott.
A város
Bevallom őszintén, hogy nem tudtam sokat a Veronáról Shakespeare híres szerelmi történeten és némi történelmi eseményekben való részvételén kívül, de amint a veronai napunk végéhez értünk, megállapítottam, hogy Rómeó és Júlia nélkül is az egyik legcsodálatosabb város Észak-Olaszországban. Miért?
Ott van például az ókori amfiteátrum, az Aréna, bármilyen véres eseményeknek is adott helyet, csaknem 2000 éves korával és építészeti megoldásaival már önmagában kiérdemelhetné Verona jelképe címet. Manapság óriási szabadtéri operaelőadások zajlanak 30 ezer néző előtt, mindenképpen szép példája a sok odadobott élet előtti vezeklésnek.
Az egykori kereskedők palotái és a gazdagabb veronaiak házai között a séta több lesz egy városnézésnél.
Életre kel a középkor, életre kelnek a város lakói, életre kel a piac. Ott vannak a múlt nagyjai, a Scaligerik, akik először elhozzák a városnak az aranykort, s Dantét, aki ma is ott áll a Piazza dei Signori téren gondolataiba merülve. A várost megcsapja Róma és Velence szele, az előbbit a templomok sokszínűségében érezni, míg az utóbbit a számos filmfesztivált hirdető plakáton. S persze mindent áthat a dolce vita, mindenhol ott kanyarognak a motorosok, elegáns ruhaüzletek csábítják a nőket, s a legkisebb sikátor felfedezése is egy élmény.
A kerékpárút
A Garda by Bike projekt keretében már 1-2 éve készül az a 140 km-es kerékpárút a tó mellett, amelynek valószínűleg nem lesz párja Olaszországban. Helyenként a sziklába kapaszkodik, átfut a víz fölött, vagy éppen bebújik egy alagútba az út. Szakaszosan adják át, így már most a nyáron is élvezhető lesz egy része, a teljes átadás pedig 2021-be várható. Már autóból is egy élmény körbejárni a tavat, akkor ilyen helyeken futó kerékpárúton ne lenne az?
Fotók: Bagó Tünde/Élet sója