"Az ebola nem volt a listámon" - interjú Szabó Balázs világutazóval
Mi voltál előbb? Világutazó vagy irodalmár?
17 évesen kezdtem el versenyszerűen olvasni, de csak egyetem 4.-5. évében döntöttem el, hogy szeretnék az amerikai szépprózára szakosodni és továbbmenni az irodalomtudományi doktori iskolába. A világutazó “karrier” kezdete pedig jó 10 évvel későbbre datálható, ekkor vettem meg életem első világkörüli repülőjegyét és született meg a kalandor énem.
Sokat mutatkozol a nagymacskák társaságában, miért pont velük, ha közben meg egy szurikátáról írtál regényt?
Gyerekkorom óta vonzódom a nagymacskákhoz. 3 évesen már oroszlánt kértem édesanyámtól karácsonyra. De ha visszagondolok, a szurikáták is mindig kedvesek voltak a szívemnek, amióta az eszemet tudom. Egyébként a Vágytól girhes első terveiben még vidra szerepelt, de a szurikáta, ha figyeled a természetfilmeken, még emberibb. S vannak részek a regényben, ahol Szuri zongorázik, ezt a vidra úszóhártyás mancsai nem tennék lehetővé.
Oly sokat kaptam már minikalandorunktól, hogy cserébe szerettem volna megajándékozni valami különlegessel. Leültem a…
Közzétette: Balázs Szabo – 2019. november 8., péntek
Van olyan kedvenc helyed a világban, ahol mindenféle hiányérzet nélkül, boldogan le tudnád élni az életedet?
Magyar vagyok, s büszke vagyok rá. De ha valahol máshol kellene élnem, s én választhatom meg, akkor Új-Zélandon vagy Kelet-Ausztráliában kezdenék új életet. Valószínűleg Sydneyben vagy Brisbane-ben a legszívesebben.
Gleccsermászás, oroszlánok, kígyómarások, ebola sújtotta vidékeken barangolás; téged stimulál az életveszély, vagy csak nagyon fura a bakancslistád?
Volt idő, hogy a bakancslistámon elég kemény helyek vitték a prímet. De egy kígyómarás vagy az ebola 2007 decemberében Ugandában nem volt a listámon, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos helyeken szinte bármi megtörténhet, és meg is történik.
A Facebook-profilod alapján sokat foglalkozol a mélyszegénység állapotaival. A figyelemfelhívó fotókon túl szerinted mit tehet egy ember ezek felszámolásáért?
A mélyszegénység felszámolása nem az individuum feladata. Ez a mindenkori politikai vezetésé. De ehhez hihetetlenül szenzitív és empatikus vezetők szükségeltetnek; Szuri remek miniszterelnök lenne. Ezzel együtt, mindenki tehet rengeteg jót a saját kis mikrokozmoszában, ha szemében éles fény a részvét.
Voltál egyetemi tanár, írtál regényt, járod a világot, de mégis, most miből élsz?
Vannak és voltak vállalkozásaim, szeretek több lábon állni; a legújabb egy kis csoportos kalandtúrákra specializálódó utazási iroda, az Avatar XP, mely főleg a polinéz szigetvilágra koncentrál.
Mire számíthat az, aki részt vesz egy általatok szervezett polinéziai kirándulásban? Turistáskodós, nézelődős dolog ez, vagy inkább a tutajon menekülünk a cápa elől jellegű kalandtúra?
Az Avatar XP azaz “avatarexperiences” kalandtúrákat visz a Föld azon régióiba, ahol a turizmus még csak gyerekcipőben jár. Egyik fő célpontunk a polinéz szigetvilág, azon belül is Francia-Polinézia több tucat szigete. Minden Avatar XP túra kalandtúra a szó legnemesebb értelmében, azaz időt és energiát nem kímélve, hogyan hozhatjuk ki a maximumot adott szigetekből. Túrázás, hegy- és sziklamászás, kerékpározás, úszás, búvárkodás, sznorkelezés, lovaglás, szikláról ugrálás, csupa izgalmas dolog.
De mivel nem mindannyiunkban lakik Indiana Jones, ezért adott napokon, akár végig is, a csoporttagoknak lehetőségük van a pihenésre, a lazulásra, hiszen Polinézia lagúnái a világ legszebb és legtisztább vizei közül valók. S vannak olyan programok, mint pl. a motorcsónakos lagúnatúrák, ahol a szépség mellett a fürdésé a főszerep.
Megszokott dolog, hogy a csoport egy része felmászik Bora Bora tetejére, a többiek pedig koktéloznak a tengerparton, aztán összefutunk alkonyatkor, s együtt nézzük a naplementét.
Cápa rengeteg van, de főleg kicsi szirti cápák, akik elől nem menekülünk, hanem olyanok nekünk, mint a galambok: ott élnek, és senkit nem zavarnak.
Mennyire nehéz irodalmárként írni? Elbizonytalanít, amikor észreveszed az írásodban mások hatásait?
Nyilván, ha végigolvasod a világirodalmat, hatalmas nyomás lesz íróként rajtad, hogy soha nem tudsz olyat alkotni, mint Shakespeare vagy Dosztojevszkij; de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnál olyan könyvet írni, ami hat az olvasóra, ami a szívéhez közel áll. Lehet, hogy mindent megírtak már, s ezért nem a téma kell, hogy új legyen, hanem a megközelítés, ahogy tálalod az olvasónak. Szurikátával a főszerepben még soha senki nem buzdított jó cselekedetekre, empátiára. Az én esetemben, mivel szőnyeg alá söpört súlyos tabutémákról írok – hajléktalanok, menhelyi kutyák, testi-értelmi fogyatékkal élők, idős emberek, állatkínzás, prostitúció – egy nagyon, de nagyon szerethető főhős kell, akibe az olvasó azonnal belezúg.
Jó író az, aki végigolvassa a világirodalmat, s aztán elég erős ahhoz, hogy el is felejtse, s úgy kezdjen a regényébe… Szeretnék egyszer jó író lenni!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
