A békési grófnő álomkastélya - fotókon a felújított szabadkígyósi Wenckheim-kastély
Élet Sója
Régi fotóalbumokat nézegettem a Békés megyei Vésztőn, szülővárosomban, amikor felbukkant egy zöld korlátos híd. Parkban állt, kis patak vagy egy tó elkeskenyedett csücske felett ívelt át. Alig tizenkét–tizennégy éves lehettem a fotón. Jól emlékszem a helyre, ahová egy rokon ballagására érkeztünk. Irigyeltem akkor a szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet diákjait, mert ugyan iskolájuk fala helyenként málladozott, a tető foltozott volt, de mégiscsak egykori grófok lakhelyén tanulhattak.
Gyermekkoromban sokat hallottam a Wenckheim grófokról, akiknek Vésztő határában is voltak birtokaik, sőt kastélyuk is. Nagymamám legjobb barátnője is szolgált az uraságnál, s még évtizedekkel a háború után is szívesen mesélte a grófi családdal kapcsolatos történeteket, a kedvenc ételeiktől díszes ruháikon át a szerelmes pillanatokig.
Talán ennek is köszönhető, hogy megérintett már a 80-as években a szabadkígyósi kastély, ahol több ezer diák ballagott el az évtizedek során. Érezhetően hasonlított egyes budapesti épületekre, és még romos mivoltában is közel s távol a legszebb épületnek tartottam Békés megyében. Gyermekként talán még jobban vonzódtam az egykori magyar főurak világához, mint most, talán ez a kíváncsiság és a korról, a korban íródott regények hajtottak a történelmi tanulmányok felé is.
Pár éve, amikor hírét vettem, hogy felújítják a szabadkígyósi kastélyt, örömmel idéztem fel ismét a Wenckheimekről hallott történeteket. S ekkor bukkantam rá Bauer Barbara regényére. A leggazdagabb árva című könyv Wenckheim Krisztina grófnőről szól, a gyermek grófnőről, aki születésekor elveszítette édesanyját, majd pár évesen édesapját is, aki a Wenckheim család kígyósi birtokainak tulajdonosa volt. A regényben olyan közel került hozzám Békés megye ezen vidéke, az uradalom gazdálkodói, a dohánytermesztés s a kis grófnő mellé kinevezett pap bácsi, Göndöcs Benedek, hogy újabb és újabb írásokat böngésztem a korszakkal kapcsolatban. Elfogott egy szégyenérzet is, mert hiába éltem Békés megyében közel harminc évet, hiába vonzott a történelem, csak felületesen ismertem a fent említett embereket és ténykedéseiket.
A regény végén jutott tudomásomra az a tény, hogy Krisztina az esküvője alkalmával hatalmas összeget ajánlott fel egy megyei árvaház létrehozására, majd később része volt egy gyulai gimnázium létesítésében, és nőegyletet is alapított Gyulán. S mindezt egy pap segítségével, akitől nemcsak műveltséget, hanem a szó nemes értelmében fennkölt magatartást is kapott. Göndöcs Benedek élete ezen a gyámságon túl is számos meglepetést okozott a méhészkedéstől a Békés vármegyei régészeti és művelődéstörténeti egylet megalapításán át az állattenyésztésben elért sikereiig. Ezek után alig vártam, hogy végre elkészüljenek a szabadkígyósi kastély felújításával és úgy léphessek be, mintha Wenckheim Krisztina alig pár perce hagyta volna el a megálmodott és megvalósított kastélyt.
Békés megyében rosszak az utak, így Gyula és Szabadkígyós között a helyenként foltozott, dicegő-döcögő aszfaltúton nagyjából úgy érezhettem magam, mint Göndöcs Benedek 160 évvel korábban, amikor Gyuláról Kígyósra igyekezett. Ahogy őt, engem sem tántorított el ez a tizenhét kilométer, hiszen tudtam, nemcsak építészeti, hanem kultúrtörténeti szempontból is különleges élményben lesz részem.
Évszázadok stílusjegyei
Ybl Miklós, a kor leghíresebb építésze historizáló stílusú épületei közül talán ez a kastély az, amely számomra leginkább beteljesíti a romantikában gyökeredző historizmust. Évszázadok stílusjegyei egyesülnek benne úgy, hogy közben már a kor modern szele végigsuhan a kastélyon. A kastély parkjában, ahogy közelítettem ehhez a fenséges épülethez, azon járt az eszem, hogy talán nincs is harmonikusabb hely annál, mint amikor a természet körbeöleli az embert. A szabadkígyósi kastély parkja szinte hozzásimul a napfény melengető színét idéző épülethez, amelynek ötvenkét szobájában nemcsak Wenckheim Krisztina népes családja, hanem az ide érkező vendégsereg is jól érezhette magát.
Nem tudtam felidézni a kastély harmincöt évvel korábbi előcsarnokát, ahol a ballagó diákok karjukon virággal köszöntek el az itt töltött évektől, de talán jobb is, mert így rögtön Wenckheim Krisztina Ybl Miklós által formába öntött álmába csöppentem. Tisztelet a felújítást vezető személyeknek, mert a rendelkezésre álló kevés információ és a még kevesebb megmaradt eredeti belső enteriőr ellenére visszavarázsolták a 19. század második felét.
A könyvtárszoba eredeti mennyezete és a többi helyiségben is felfedezhető eredeti faburkolat, valamint intarziás parketta megadja a helyiségek hangulatát, és az újonnan felvitt tapéták vagy legyártott bútorok kicsit sem lógnak ki a sorból.
Nézegesd meg a kastély belsejét itt:
Nők és férfiak számára kialakított terek
Csodáltam a szalont, ahol számos érdekes személy megfordult akkoriban, irigykedtem a torony aljában kialakított olvasószobáért, barátságosnak találtam a női részt, s kellően férfiasnak a férfiak számára kialakított épületrészt, kedvesnek a hálószobát, izgalmasnak a fürdőhelyiséget és elegánsnak az egykori ebédlőt. Informatív volt a tájékoztatás, bár helyenként nem működött a kártya, amelynek aktiválnia kellett volna a nagy körültekintéssel megtervezett kiállítási anyagot.
A filmek szobájában is kaptam valamit, amire nem számítottam. Az Egy magyar nábob című film és a benne szereplő koporsó ügye már Bauer Barbara regényében is feltűnt, de azt nem tudtam, hogy a Szeressétek Ódor Emíliát! című filmet itt forgatták, talán csak gyermeki figyelmetlenség mellett láthattam Sándor Pál alkotását, ideje lesz újra megnézni.
Örömmel vettem, hogy felmászhattam a toronyba és megmutathattam a férjemnek, hogy miért is szép az Alföld (mert messze el lehet látni, még ha kicsit felhős is), s jólesett a szememnek a francia, geometrikus formára nyírt bukszusokból kialakított pleasure ground.
Elképzeltem, ahogy az utolsó uraság, Wenckheim József (Krisztina fia) leszáll a repülőjével (ő volt az első, akinek magánrepülője volt a két világháború közötti Magyarországon), s láttam magam előtt a teniszező, lovaspólózó uraságokat a harmincas években.
Egyvalakit azonban alig vettem észre a kastélyban. Pont őt, akire annyira számítottam Bauer Barbara regénye után, a felnőtt Wenckheim Krisztinát, az árvaként felnőtt művelt nőt, az anyát, a feleséget, a vendéglátót, a földesúr mindenki által tisztelt lányát. Ő hiányzott nekem a felújított szabadkígyósi kastélyból, az épületből, amelyről már fiatal lányként álmodott, amikor először látta meg Ybl Miklós alkotását a fővárosban. Fotó13 A kastély
Talán ő nem akart látszani, a Göndöcs Benedektől tanult alázatosság miatt, de nekem akkor is hiányzott a személye és a Békés megye lakóiért kifejtett tevékenységének visszatükröződése. Tudom, hogy nem divat manapság az egykori arisztokratákért rajongani, de úgy hiszem, közöttük is sok volt a vagyonát nemes célokra is költő ember; hiszem, hogy Wenckheim Krisztina is közéjük tartozott. Fotó14 A kastély a parkból.
A felújított szabadkígyósi kastély hétfő kivételével mindennap látogatható, ha tehetjük, akkor iratkozzunk fel idegenvezetésre, mert akkor még a jelenleg nem felújított emeleti helyiségekbe is betekinthetünk és esetleg hamarabb találkozunk Krisztinával, mintha csak a földszinten nézelődnénk. Ha már eldöcögünk a rémes békési utakon Szabadkígyósig, akkor érdemes a megye más látnivalóit is célba venni. Itt a Startlap utazás oldalán nemrég ajánlottam számos jó célpontot Békés megyében.
(Fotók: Élet sója)
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
