Magyar szavakat is véstek a Sydney-i Operaház tetőszerkezetére - 50 éves Ausztrália szimbóluma
“Az izgalom és a dráma napja volt” – így ír 1973. október huszadikáról Michael Cameron ausztrál újságíró, aki személyesen is részt vett a Sydney-i Operház ünnepélyes megnyitóján ötven évvel ezelőtt. A nagy napot elsősorban az angol királynő, II. Erzsébet és Fülöp herceg látogatása tette jelentőségteljessé, hiszen ők nyitották meg az azóta ikonikussá vált épületet, de a helyi lakosoknak több okuk is volt az izgalomra. Az Operaház ugyanis az átadó előtti évek alatt rengeteg vitát, tüntetést és felháborodást okozott az ausztrálok körében; olyannyira, hogy
sokáig az sem volt biztos, hogy egyáltalán felépül-e és ha igen, pontosan hogyan is fog kinézni.
A mából visszatekintve persze elképzelni sem lehetne a második legnagyobb ausztrál város látképét a különleges épület nélkül, aminek a története legalább annyira izgalmas és kalandos, mint maga az építmény.
Vitorláshajó a kikötőben
Az, hogy Sydney kikötőjébe impozáns és látványos épület kerüljön, már az ötvenes évek elejétől fontos célja volt az akkori városvezetésnek, de az Operházra csak 1954-ben írtak ki pályázatot. Annak ellenére, hogy a kiírásban a legapróbb részletekig meghatározták, hogy pontosan mit várnak a pályaművektől, mégis rengeteg terv született: egészen pontosan 233 pályázatot kellett elbírálni. A győztes végül az esélytelenek nyugalmával induló, akkor 38 éves dán tervező, Jørn Utzo lett. A terv leglátványosabb és legnagyobb szabású elemei nyilvánvalóvan a vasbeton vitorlák voltak, de később ezek okozták a legtöbb problémát is. 1959-ben el is kezdték az alapozást és 580 tartóoszlopot le is süllyesztettek, a tetőszerkezet beemlése azonban cseppet sem ment zökkenőmentesen.
A zord időjárás, a nem várt építészeti kihívások és az is nehezítette a munkát, hogy a tervet időközben folyamatosan módosítani kellett.
Az úgynevezett héjak pedig, amik igazán különlegessé teszik az épületet, rendkívül nehezek voltak, technikailag pedig nagyon drága volt a helyükre tenni őket. Így történhetett meg az, hogy
mindössze két évvel az alapozás megkezdése után máris egy éves késésben voltak.
Ennek az eredménye az lett, hogy a tervezett négy év helyett tizennégy évet kellett várni az átadásra, ráadásul az eredeti tervben szereplő 7 millió dolláros építési összeg végül 103 millióra rúgott. Vagyis 1457 százalékkal többe kerül a Sydney-i Operaház, mint azt tervezték. Ez érthető módon nagyon felháborította az ausztrálokat, a botrányt a kormány pedig egy nem mindennapi öltettel próbálta csillapítani.
Létrehoztak egy úgynevezett “Operaház Lottót”, aminek a bevételeit csak és kizárólag az épület anyagi költségeire fordították,
így végül az építkezés második szakasza gyakorlatilag ezekből a bevételekből valósulhatott meg.
Magyarok az építkezésen
Sokak szerint az is közrejátszott a csúszásban, hogy Utzo szinte mindenkivel összeveszett az építkezés során, többször faképnél hagyta a munkásokat és senkitől nem volt hajlandó elfogadni segítséget. A viszony olyannyira megromlott, hogy végül nem is ő, hanem egy ausztrál építésziroda fejezte be a munkálatokat, a dán szakembert pedig még a megnyitóra sem hívták meg. Érdekesség, hogy a hírek szerint a munkálatokban magyar munkások is részt vettek, akik ráadásul
magyar szavakat is véstek a tetőszerkezet egyes pontjaira, amik a mai napig láthatók.
Az épületet a sok nehézség ellenére végül 1973-ban sikerült átadni, ami a kezdeti problémák ellenére is hamar az ország egyik jelképévé vált. A Sydney-i Operaház több szempontból is világelső: itt található a világ legnagyobb színpadi függönye, valamint a legnagyobb mechanikus orgona is 10244 síppal.
Az Operaház jelentősége
Az épület az átadást követően alig pár év alatt vált nemcsak Ausztrália, de a világ egyik legismertebb épületévé, ami többek közt annak köszönhető, hogy rengeteg fontos esemény zajlott a falai között vagy épp az előtte elterülő lépcsősoron. 1980-ban például az Operaház koncerttermében nyerte el Arnold Schwarzenegger az első Mr. Olympia címet, ami megalapozta a későbbi karrierjét. Hét évvel később ugyanezen a színpadon lépett fel II. János Pál pápa, később pedig az utódja, XVI. Benedek is járt az épületben. Szintén
itt tartotta meg egyik első beszédét börtönbüntetéséből szabadulva Nelson Mandela is, akit közel 50 ezren hallgattak az Operaház lépcsőin.
A 2000. évi nyári olimpiai játékok aztán végképp elhozták azt a hírnevet az épületnek, amit megérdemel. Itt tartották ugyanis az olimpiai nyitó és záró ceremóniáját is, valamint több sportversenyt is a kikötőben rendeztek meg, így az egész világ nappalijába beköltözhetett egy kis időre a Sydney-i Operaház.
A kulturális és sporteseményeknek helyt adó intézmény a mai napig az ausztrálok egyik olyan nemzeti kincse, amire méltán büszkék és ami manapság is évi tízmillió turistát vonz a világ minden pontjáról.