Geszti Péter is lekéste a magyar-skót meccset, megírta, mi történt a Budapesten ragadt gépen
Ahogyan arról beszámoltunk, eredetileg június 23-án, negyed 5-kor indult volna az Eurowings Budapestről Stuttgartba tartó járata, de végül csak este fél 9 után szállt fel a gép. Emiatt több tucat magyar szurkoló maradt le a sorsdöntő skót-magyar mérkőzésről.
Azoknak, akik csak a mérkőzés miatt utaztak volna, végül azt javasolták, el se induljanak, ugyanis már biztosan lekésik.
Sokan le is szálltak a repülőről, hogy legalább a képernyők előtt végigizgulhassák a meccset. Végül a gép 52 fővel kevesebb utassal indult el. Geszti Péter is a reptéren ragadt hazai szurkolók között volt, mikor kitörtek az indulatok a földön rostokoló járaton. Szörnyű élményéről most hosszú posztban emlékezett meg.
„Innentől egy rémálommal felérő valóságshow indult, mintha valaki azt akarta volna tesztelni rejtett kamerákkal, hogy miként reagálnak az emberek stresszes helyzetben. Persze, érthető volt, hogy a velem együtt meccsre utazó szurkolók már padlógázt nyomtak volna, hogy induljunk, és akár evezőkkel is elhúznák a gépet Stuttgartig, de ami kezdett elszabadulni, az hamar több lett a jogos elégedetlenségnél. Izzadni kezdtek a tenyerek, és durvult a hangnem, nőtt a hangerő. A mellettem ülő idős, német hölgy reszketni kezdett, ahogy egyre többen kezdtek káromkodni hangosan, egy számára érthetetlen nyelven. A helyzeten rontott, hogy a légiutaskísérők vagy tíz percig nem adtak semmilyen tájékoztatást, hogy mi történik, pedig egyre többen követelték.
Repkedtek az egyesült szitokszavak: a jó öreg rasszizmus-homofóbia páros pogózott hőbörögve a széksorok fölött, miközben az elöl tipródó külföldiek (japán és német nők) egyre ijedtebben próbáltak rendezni valamilyen számunkra még ismeretlen problémát a személyzettel. Igazából nem is az volt már aggasztó, hogy nem érek oda a meccsre, hanem az, hogy mi lesz ebből az egészből, bunyó vagy egyenesen lincselés. Hervasztó volt érzékelni, hogy változunk át homo sapiensekből üvöltő hordává. Azt éreztem, hogy nem akarok itt lenni. És lassan a meccsen sem. Fapados járat, fapados ügymenet, fapados reakciók, fapados élet” – írja.
A dalszerző-reklámszakember végül nem várta meg a gép indulását, ő is hazament.
„…a futball a világ legfontosabb semmisége – mi most „csak” ennek egy meccséről maradtunk le, mégis gyilkos indulatok szöktek szárba. Mi lesz, ha egyszer nem lesz áram, kenyér, benzin, vagy kifogynak a vízkészletek? Ki fog minket megmenteni magunktól?” – vonja le a tanulságot posztja végén.
Címlapfotó: AFP