Szantorini, ahol a világ legszebb naplementéje látható - Steiner Kristóf beszámolója
Steiner Kristóf
Nemrégiben kaptam egy izgalmas felkérést a görögországi Hotelier Academy-től, a szállodaipari dolgozók helyi társaságától – arra kértek, meséljek: hogyan kapcsolódik össze a veganizmus és a turizmus – a másfél órás szeminárium során beszéltem arról, mi is valójában a vegánság, és miért választják oly sokan, valamint arról, hogy manapság már cseppet sem réteg-igény, meséltem róla, hogyan dolgozunk együtt szállókkal, vegán-barát menüket építve, és mélyre is mentünk – hiszen a veganizmus nem áll meg az étkezésnél: helló, kegyetlenségmentes kozmetikumok, és szőrme, bőr, csont, toll, gyapjú-mentes enteriőr…
Ausztrál-görög házaspár álma teljesült Szantorinin
A visszajelzések szenzációsak voltak – több mint 150 hotel követett be Instán másfél óra alatt, és rengetegen írtak, hogy már idén elkezdik módosítani a reggeli menüt. Óriási megtiszteltetés volt, hogy ebben a közegben is képviselhettem az állatok jogait, majd miután az előadás YouTube-ra és az Akadémia Facebook-oldalára is felkerült, tucatnyi szállodaiparban dolgozó új barát és ismerős keresett fel – ám a legkülönlegesebb minden bizonnyal Christinától és Argyristől érkezett: egy ausztrál-görög házaspártól, akik Szantorini első 100% vegán szállodáját álmodták meg:
“Még csak teszt-üzemben működünk, sok a tennivalónk, de csodálatos lenne megismerkedni veletek. Érdekelne a véleményetek, a tanácsaitok, örömmel körbevezetnélek titeket a kedvenc helyeinken, megmutatnánk a sziget szépségeit, és kipróbálhatnátok a vegán reggelinket.” Párom és társ-séfem, Nimi és én igazi “igen emberek” vagyunk – ritkán mondunk nemet egy lehetőségre, amely utazással, kóstolással, koccintással, új kultúrák és új emberek megismerésével jár, így aztán azon nyomban beszereztünk egy repjegyet – Athéntól, ahol az előadást tartottam, alig fél óra repcsi út Szantorini.
Késő éjjel érkeztünk meg a MOD-ba, a páros vegán szállójába, amely bár még valóban épül-szépül, már így is teljes pompában díszeleg: egyszerre modern és tradicionális, minimalista és barátságos szobák a Kükládok építési stílusában. A szobák teraszára lépve Fira városának pislákoló fényeit csodáltuk, majd felbontottuk a helyi bort, melyet Christina és Argyris welcome ajándéknak szánt, és belevetettük magunkat a szobához tartozó félig fedett, szabadtéri jakuzziba, majd kis lubickolás után besétáltunk a városba, hogy megigyunk egy mesés koktélt a Tropical bárban – a Kind of Blue nevű gin alapú csodát kötelező kipróbálni!
Másnap reggel Chrissy mesébeillő, színes, illatos vegán reggelivel érkezett a szobánkba: csicseri omlett sült zöldségekkel, quacamoléval és humusszal megkent toast, friss gyümölcsök, és facsart narancs, nagyi-féle lekvárokkal és kenyérkosárkával… ekkor már tudtuk, hogy nincs menekvés: ez a vakáció első (és második, és harmadik) sorban az evésről szól majd… két ilyen szenvedélyes foodie-val, mint a MOD tulajdonosai, lehetetlen volna nem elveszni az ízek tengerében! Ráérős brunchunk után késő délutánig lazítottunk a szálló ámulatba ejtő tetőteraszán, majd bebattyogtunk a városközpontba egy kis felfedező útra…
A tökéletes naplementenéző helyszín
Az Ohh Boy! étterem felé vettük az irányt, ahová a tulajdonos, Margarita hívott meg minket, mondván:
“Szantorinié a világ legszebb naplementéje, a miénk pedig a sziget legszebb tengerre néző terasza – nem hagyhatjátok ki a legendás vegán sajt tálunkat, és a falafel-tálunk sem utolsó…”
Az eredendően Athénban megnyitott kortárs gasztronómiát tradicionális kulináris hagyományokkal ötvöző étkezde már a második helyszínen nyílik, hála a kiegyensúlyozott fűszerezésnek, változatos menünek, és vendégszerető attitűdnek.
A lakoma után muszáj volt lesétálnunk a hatalmas adagokat – a kacskaringós, Nea Kamenivulkánra néző utcácskákon Nimi egy szuper menő, kötélből készült szandált talált magának, míg én vulkanikus termálvízzel és olívaolajjal készített haj olajat szerezhettem be magamnak, kinéztük a soron következő naplementenéző helyszínt – a tökéletes panorámás PK koktélbárt, és felfedeztük a Kira Thira Jazz Bart, ahol andalító muzsika mellett kortyolgathattuk a nap utolsó pohárka lélekfrissítőjét… tudván, hogy másnapra Christina nagy meglepetésekkel készül, korán ágyba zuhantunk… na jó, egy-két falat snack még “beficcent” a hotel 100% vegán minibárjából, hiszen ki tudna ellenállni egy növényi alapú fehér csokinak!
Ámulatba ejtő partszakasz, emlékezetes lakomák
Másnap reggel a Refresh Me dzsúsz bárban indítottunk némi detoxikáló zöldség és gyümölcslével, majd beugrottunk Chrissy kocsijába, és meg sem álltunk Vlychada beach-ig – a sziget déli csücskében lévő ámulatba ejtő partszakaszt homokkő falak veszik körül, a kis kikötőben pedig egy igazi, autentikus kis taverna, a Fisherman’s House áll.
A legemlékezetesebb lakománkat itt fogyaszthattuk el, ugyanis ezen a ponton bevallom, részben a fava, a görögök sárgaborsó “humusza” miatt akartam Szantorinire utazni, a gasztro-okosok szerint ugyanis kerek-e földön itt a legízesebb ez a függőséget okozó fogás. És hogy mivel tunkoltuk? Szintén a sziget specialitása a paradicsom “keftedesz”, egy valahol egy sós fánk és egy húsgolyó közé eső, kívül ropogós, belül foszlós finomság, amelyből ipari mennyiséget majszoltunk el.
Eztán az Éliás Próféta Kolostorkertjében andalogtunk, ahol 360 fokos panoráma nyílik a sziget hegységeire és tengerpartjaira, és ahol olyan nyugalom honol, hogy nehéz volt rávenni magunkat az indulásra. Főként, hogy a szerzetesek készítette masztiha – pisztácia cserje – likőr maradásra bírt minket! Kellemesen becsiccsentve érkeztünk meg Pyrgos Kallistis falucskába, ahol már várt ránk Kimon Kaketsis barátunk: Szantorini legtöbbet foglalkoztatott, és legtehetségesebb fotósa, aki elegánsan kombinálja a művészetet és a turizmus-diktálta igényeket. Mintegy negyed óra alatt olyan fotósorozatot készített rólunk a megrendítően szépséges naplementében, mintha ezer éve ismerné minden rezdülésünket.
Vacsorára a sziget talán a képeslapok és insta-posztok kapcsán legismertebb városkájába, Oiába ugrottunk át, ahol Christina és Argyris bemutattak minket a Karma étterem helyi tulajdonosának, és tajvani feleségének Totonak, aki nem mellesleg éveket élt Budapesten, és vegánbarát blogot vezetett a város éttermeiről, ám manapság görög párjának segít növényi finomságokkal gazdagítani az étlapot. A jemisztájuk – rizzsel töltött paprika és paradicsom vegán feta sajttal – is ájulatos volt, de a kókusztejes chia pudingba legszívesebben fejest ugrottam volna…
Oia olyannyira magával ragadott minket csillagfényes holdvilágban, hogy elhatároztuk: maradunk megnézni, milyen is ragyogó napfényben. Néhány kötelező kattintás után a híres kék-kupolás templom-komplexum mellett körbesétáltuk a dizájner-boltokkal és elegáns bárokkal ékes települést, majd kvad motorral – melyet 40 euróért béreltünk – visszaszáguldottunk Firába, ahol minden eddiginél megdöbbentőbb gasztrokaland várt ránk a 5 Senses, azaz 5 Érzék étteremben.
Előfordult valaha valakivel, hogy beült valahova ebédelni, majd ott maradt vacsorára?
Manos Grigoropoulos, virtuóz vegán séf előbb növényi muszakával, a leghúsosabb húsmentes golyókkal, vegán gyrosszal, és három hedonista tornával – kurkumás citrom, csokoládés-málnás szelettel, és életem egyik legjobb baklavájával lepett meg, majd úgy belefeledkeztünk a beszélgetésbe Konstantinos Vardival, aki lélekkel, odaadással és professzionalizmussal vezeti az éttermet, hogy hopp, este lett… és megérkezett a fine-dining kategóriás vacsora is. A vegán rákfarok sütőtök pürével, céklás tésztába burkolt mandulasajtos ravioli, és citromos-fokhagymás szósszal ékes nem-csirke csak a jéghegy csúcsa volt…
Skaros szikláitól Théra ókori városáig
Utolsó reggelünkön átbattyogtunk Imerovigli falucskába, ahonnan mesébe illő kilátás nyílik a Skaros sziklára, mely ma már leginkább túraútvonal és szelfi-helyszín, ám a 13. és 18. század között virágzó városka volt… míg a Föld egyik legaktívabb tektonikus törésvonalának rengései elpusztították.
Majd – azért adjunk a kultúrának is, ne csak a kulináriának alapon – felkapaszkodtunk Théra ókori városába, és hagytuk, hogy a hegytetőn fúvó lágy szellő utoljára körbecirógassa az arcunkat. A séta után készen álltunk méltó módon búcsúzni a szigettől – a térség egyik ünnepelt borászatában, a Hatsidakis pincészetben, ahol üde vulkanikus borokat kóstolgathattunk, utolsó ebédünket pedig – naná, hogy favát és paradicsom keftedeszt – Mariánál fogyasztottuk el, a bronzkori település, Akrotiri határában. Az asszony – akit blogger barátnőm, Nikoletta mutatott be nekünk – saját kertjében termett zöldségekkel, saját készítésű szárított paradicsommal, kapri és olívabogyóval várt minket, és elmesélte: kis konyhája mellett van egy workshop helyszíne is, ahol hagyományos görög főzőkurzusokat tart az éhes utazóknak.
Búcsúzáskor megölelgettük Christinát és Argyrist, és megígértük magunknak: legközelebb a mi vulkánunkon, Methanán kalandozunk majd együtt, jövőre pedig visszalátogatunk hozzájuk, hogy elkészülve is láthassuk a csodát, amelyet elég bátrak voltak elképzelni és megvalósítani: a MOD vegán hotelt, és vendégek számára bármikor elérhető íztúrákat, melynek minden másodpercét élvezettel, hálával és boldogsággal éltük meg.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
