Steiner Kristóf
Ez nem a Corvin áruház?
Szakadó, szürke esőben futott be a gépünk a reptérre, és mikor beültünk egy kávéra terminál bárjába, még erősen merengtünk rajta, ne keressünk-e egy last minute utat bárhova, csak el innen, végül abbahagytuk a hisztit, és elfogadtuk: esőben is lehet üdülni… talán. Felpattantunk egy buszra, majd befoglaltunk egy csinos Airbnb-szobát a városközpontban – ekkor szembesültünk vele először, milyen döbbenetesen olcsó város Katowice -, és miután megérkeztünk a Győr, Miskolc, és Pécs legszebb épületeit idéző épületekkel, no meg persze a szocreál kockaépületek szürreális bájával megspékelt centrumba, mi már jól voltunk.
Mindenízű fesztivál
Katowice belvárosát nem nevezhetem kulturális olvasztótégelynek, vagy turisták zarándokhelyének – az éttermek teraszain, a parkokban ücsörgő, kézműves söröket kortyolgató látogatók nagyja helyi, és angolul is csak az ifjabb generáció beszél.
Ám épp ennek a „rejtett kincs” státusznak köszönheti hihetetlenül bájos hangulatát.
Első esténken ellátogattunk a helyi sportaréna köré kiépült gasztrofesztiválra, ahol tizenkét stand kínált ázsiai, közel-keleti, európai és amerikai klasszikusokat, végtelen boldogságunkra ráadásul szinte minden pult árult növényi ínyencségeket is – a laskagombás dim-sum gombócok édes csili szósszal és a trópusi gyümölcsök aromájával felpimpelt IPA sör csodás lezárása volt életünk egyik legváratlanabbul alakult napjának.
Hol a buli?
Másnap felfedeztük a – nem is annyira – kisváros kincseit és közkedvelt helyeit, és kiderült: a társasági élet főként a központi vonatpályaudvarral egybeépült bevásárlóközpont körül zajlik, valamint az innen nagyjából tizenöt perces sétára fekvő „bar streeten”, ahol egymás mellett sorakoznak a cuki evődék – a mi abszolút kedvencünk a Thali House by Masala House volt, amely egy családi indiai étterem, és ahol külön kérésre bármelyik curry-t „veganizálják”.
Ha mégis a shopping mall mellett maradtunk, random választottunk a széles utcák felét elfoglaló sörteraszok közül, ahol rendszerint sült krumplival és sörrel éltünk túl, ám hála a minden sarkon felbukkanó, és szuperül felszerelt Zabka élelmiszerboltoknak, hazafelé menet feltankolhattuk „midnight snack” kollekciónkat: van hummus, falafel, smoothie-k, különleges chipsek, és tejmentes csokoládék is.
Egy úttal az ördögnek
Harmadnapra azért éreztük, hogy ideje kimozdulnunk a városkából – miután a Facebook által feldobott összes alternatív kiállítást láttamoztuk, és még borbélyhoz is elmentünk (Isten áldja ezeket a lengyelesen kackiás, felfelé pöndörödő bajszokat kreáló borbélyokat).
Tudtuk, hogy Krakkó felé vesszük majd az irányt, de volt egy nehéz, ugyanakkor kihagyhatatlan tartozásunk a sorsnak: ellátogatni az alig félórás vonat útra fekvő Auschwitz-Birkenau haláltáborba, ahonnan kedvesem, Nimrod Dagan déd- és üknagyanyja sosem térhetett haza, és ahonnan hőn szeretett, erdélyi magyar származású nagymamája, Zsóka megmenekült, majd Palesztina földjére, a későbbi Izraelbe menekült.
Soha, de tényleg soha többé
A táborban átélt embertelen tapasztalásokról most elég annyit írnom, hogy legyen szó azokról, akiknek személyes kötődésük van a történelem poklának egyik legmélyebb bugyrához, vagy olyanról, aki állítja, hogy „a Holokauszt túl van dimenzinálva”, minden élő embernek tiszta szívvel és még tisztább elmével ajánlom, nézze meg magának. Ha másért nem, hát azért, hogy ilyesmit még egyszer sose ötölhessen ki az emberi agy – a #SohaTöbbé hashtag számomra azt jelenti, tényleg soha, sem zsidókkal, sem arabokkal, sem LMBTQ-emberekkel, őslakosokkal, senkivel nem tehetünk ilyet, vagy ehhez hasonlót: oktalan, elemi gyűlöletből fakadó mészárlást.
Krakkóból szeretettel
Krakkóba helyi buszjárattal érkeztünk meg – és már első pillantásra feltűnt, milyen grandiózus, tekintélyt parancsoló város Katowicéhez képest. Elég volt átsétálni az óváros történelmi főterén, hogy elszédüljünk a körülöttünk ágaskodó gótikus templomtornyoktól, és a fejünk fölött hatalmas köröket reppenő galambcsordáktól, no meg a lovashintókon, elektromos rollereken, görkorcsolyákon, vagy csak simán csak gyalog nyüzsgő turistáktól.
Krakkó főtere Európa egyik leghatalmasabbika – hangulatában és méretében is a londoni Covent Gardennel vetekszik. Ha valaki végképp nem akar lutrit bevállalni, növényi tejes kávét, és ismerős vegánbarát ízeket a helyi Starbucksban és Hard Rock Caféban is talál, mi azonban már az emlékektől is korgó gyomorral ajánljuk a pirogot, a káposztával, sült hagymával, pirított gombával töltött, párolt derelyét, amely minden autentikus lengyel étteremben kötelező tétel az étlapon.
Multikulti minden szinten
Krakkó kulturális élete múzeumaival (melyek közül a legviccesebb a sétálóutca egyik kapualjában megbújó macskamúzeum), pezsgő jazz bárjaival és vállalhatatlanul élvezetes karaoke show-ival majdnem olyan színes, mint a belvárosi bazársorok – és szerencsére jóval izgalmasabb is, hiszen az utóbbiak főként hűtőmágneseket, kulcstartókat és egyéb rendkívül hasznos ajándéktárgyakat kínálnak, kivéve a város „signature” szuvenírjét, a borostyán ékszereket népszerűsítő standokat, amelyek között akadnak „akarom” darabok is.
Ám a fiatal, bohém és kreatív kultközeg teszi igazán izgalmassá a várost – mi ellátogattunk a Barakah színház „one woman show”-jára, amelyet Papina, Krakkó ünnepelt drag előadóművésze celebrált, és amelyben két táncos sráccal egyszerre hozták el a Broadway fényeit, és idézték fel bennem a pillanatokat, amikor határtalan álmokat dédelgetve illegtem tükör előtt: „mi lenne, ha egyszer majd híres lennék?” Az előadás önironikus és vérprofi volt – mi pedig boldogok, hogy az LMBT identitás Lengyelországban sem tabu többé.
Krakkóba és Katowicébe direkt fapados járat is kifogható fillérekért, lelkiismeretes bolygóvédők és légiközlekedésfóbiások pedig busszal és vonattal is nekivághatnak.
5 hasznos tipp Nimitől
Mivel Nimrod, a párom sokkal racionálisabb elme, mint én, megkértem, emlékeztessen mindazokra a fontos infókra, és praktikus tanácsokra, amelyek megkönnyíthetik és kényelmesebbé tehetik az utazást.
- Katowice repteréről mindössze 150 złotyért taxi is bevisz a városközpontba, de 20 złotyért egyórás, kényelmes busz utazás során kicsit csodálhattuk a vidéki tájak szépségét is.
- Bár a sörözők már kora reggel tele vannak, meglepő módon még a parkokban is szigorúan tilos alkoholt fogyasztani – a rendőrök pedig nagyon komolyan veszik a szabályszegést, minden félórában láttunk valakit, aki bírságot kapott pusztán egy üveg sörért.
- Vasárnap szinte minden csendes és nyugodt – ami egyeseknek megváltás, ám azoknak, akik a hétvége utolsó napjára terveztek shopping túrát, portékák helyett csalósást tartogatnak majd a zárva tartó üzletek.
- Katowice vasútállomásról az ország bármely pontjára indulnak vonatok – Auschwitz csupán negyed óra, Krakkó másfél, Varsó pedig két és fél óra utazásnyira van.
- Az időjárás minden szezonban, minden hónapban kiszámíthatatlan – de az a veszély nem fenyeget, hogy nem készültünk elég rövidnadrággal. Rétegesen, melegen, esőkabáttal érdemes készülni – mivel mi nem így tettünk, befigyelt egy őszi-ruha shopping nap is… augusztus közepén.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
