Ahol a Beckham házaspár is nyaral - Steiner Kristóf 12 kedvenc rejtett görög úti célja
Steiner Kristóf
Egy éve, hogy Görögország egyik legritkábban lakott félszigetén, Methanán találtunk új otthonra, és oly gyakran kérdik tőlem, mégis mihez kezdünk magunkkal Agios Georgios falucskában, ahol a kedvenc tengerparti tavernánkon kívül semmi sincs nyitva egész évben. Az igazság az, hogy valódi kis univerzum vesz körül minket, a varázslatos úti céloknak pedig se szeri, se száma. Most a kedvenceim közül válogatok – megemlítve a „kötelezően ajánlott”, eldugott kis éttermeket is, és szót ejtek azokról a helyszínekről is, amelyeknek – a turizmussal foglalkozó kampányoknak hála – nagyobb a füstje, mint a lángja.
Agistri
Hippik, életújrakezdők, digitális nomádok, nudisták és szabadgondolkodók kedvenc szigete Agistri, amely az utóbbi években egyre felkapottabb kezd lenni, ám szerencsére továbbra sincs tömeg, a mezítelenül fürdőzők nagy örömére, akik Chalikiada beach paradicsom-béli fövenyén ejtőznek.
Persze nem kötelező a semmittevés művészetének hódolni: itt rendezik meg azévi rendes futó és úszóversenyt, a maratoni távval vetekedő Agistri Running and Swimming Race-t, ahol nagyjából másfél kilométeren úsznak, tizenöt kilométert power walkingolnak, és tizenöt kilométert futnak a szuper fitt résztvevők. A szigetnek saját honlapja is van, ahol minden egyes falucskáról és a térség titkos történelméről is olvashat a kíváncsi kalandor.
Aegina (Éjina)
A modernkori Görögország első fővárosaként Aegina szigete csodaszép építészettel, izgalmas boltocskákkal, nyüzsgő kávézókkal, és tengerparti zöldségpiaccal kecsegtet. A város csupán 1828-ban, egyetlen évig maradt meg fővárosnak, így senki se számítson metropoliszra – Aegina, bár a környék egyik legismertebb szigete, ahová naponta több hajó is érkezik Athénból, nagyon is nyugis és más, túlreklámozott, kirakat-szigetekkel összevetve mesésen autentikus.
Szeretettel ajánlom a Rosa Negra apartmant, amely egy stílusosan felújított padlás loft, a tulajdonosok pedig organikus pisztáciát termesztenek. Kevesen tudják, hogy Európa pisztácia fogyasztásának közel 30 százalékáról Aegina szigete gondoskodik, így aztán nem drágább, mint nálunk a földimogyoró. Feledhetetlen kirándulás ellátogatni a Vrouva farmra, ahol beteg, és megmentett állatokat rehabilitál egy lelkes önkéntes csapat – akik mindig örömmel látnak látogatókat és segítő kezeket.
Moní
Az aprócska lakatlan sziget afféle titkos kis mennyország, ahová csak azok a szerencsések jutnak el, akik hajót bérelnek Aegina tengerpartján. Ez volt az első úti célunk, miután megszereztük a motoroshajós jogsit – 4 tengeri mérföldet negyed óra alatt tettünk meg, majd ahogy közeledtünk Moní partjai felé, szokatlan rikácsolást hallottunk, közelebb érve pedig nem akartunk hinni a szemünknek.
A vadon élő pávák hada sorakozott fel a fák között, ha pedig mindez nem lett volna elég mesebeli, egy kis őzike jelent meg a parton, finom falatokban reménykedve.
Lehorgonyoztunk, közelebb merészkedtünk, a gida pedig – ismerve a helyi viszonyokat – úgy dörgölőzött hozzánk, mint egy kiscica. És bár ma már egy eldugott kis beach bar is akad Moni szigetén, ide főként a szervezett utakra befizető utazókat hozzák a turistahajócskák – itt legfeljebb feltankolni érdemes hideg italokkal, majd továbbállni a sziget valamely „ahol a madár se jár” öblébe… (kivéve persze a pávákat).
Galatasz
A félszigetünkhöz legközelebb eső „nagyvároska” nem szerepel turista kalauzokban – pedig megérdemelné. Innen indulnak az 1 eurós jegyet áruló taxihajók Pórosz szigetére, és bár a kis utazás nagyjából egy percig tart, a tenger ezen oldalán mindenhol – az éttermek, szállások, butikok – a túloldali árak felét számolják fel.
A kedvenc éttermünk aBabis család tavernája közvetlen a komp állomás mellett, ahol nem érdemes az étlapra hagyatkozni, inkább besétálunk szépen, és szemügyre vesszük az aznap frissen készült fogásokat. A sült céklájuk vadon nőtt, párolt zöldekkel és fokhagymakrémmel verhetetlen, de más fogásban sem csalódtunk még soha. A legszebb tengerpart szakasz pedig a városka végén megbúvó Galley taverna előtt elterülő, homokos beach, parányi szigetekkel körülvéve, kilátással Szent Konstantin 640-ben épült kastélyára.
Pórosz
Ha valaki klasszikus, kék-fehér házacskákkal szeretne fotózkodni, irány Pórosz! Ez a sziget a környékünk legturistásabb célpontja, így aztán ha nagy ritkán úgy érezzük, kicsit kimosakodnánk a kertészkedés és lakásfestés okozta maszatból és koktélt szürcsölve bámulnánk a tengert, ide indulunk.
A parti sétányon baktatva szuvenírboltok és fagyizók váltják egymást – ahol bizony még vegán fagyi is akad. Vacsorázni azonban nem szoktunk a kikötőt tarkító éttermekben – ahogyan a helyiek sem tennék ezt, soha. Inkább irány a Platanos étterem, a sziget csúcsán, ahol alig-alig hall az ember angolul csevegőket, az étlap viszont gazdag és igazi.
Kedvencünk a briam, a „görög lecsó”, amelyet sütőben készítenek.
Ermioni
Harry Potter-rajongóknak kötelező állomás a keskeny félsziget peremén kiépült városka, amely Hermione Granger „kereszt-városa” volt, amely pedig Hermészről, az istenek hírnökéről kapta a nevét. Egy könnyű ebéd a Maria’s All Day Tavernában, chill a beachen, vagy séta a városkában, majd egy kiadós lakoma a Michalis tavernájában, a félsziget ellenkező oldalán máris megéri az utazást – nem beszélve a helyi pékségekről, amelyek nem csak kenyeret, tortákat, és péksüteményeket kínálnak, de helyi érlelésű gránátalma és fahéj likőrt is, amely épp oly csodálatos süteményben vagy koktélban, mint… magában.
Hydra (Ídra)
A másig motor és autómentes sziget, amely elsősorban a tehetős görögök titokzatos nyári búvóhelye. Leginkább arról ismert, hogy kizárólag szamárháton szabad közlekedni, sőt, a helyi építkezéseket is ők koordinálják, a munkagépek kitiltása kapcsán. Hydra akkor került a világ fókuszába, amikor a hatvanas években Leonard Cohen 1500 dollárért vásárolt magának egy akkor 200 éves házacskát, amely élete végéig afféle kreatív búvóhely maradt számára. Az házhoz rengeteg rajongó zarándokol el, de sosem túl tömött – nem így a Vlychos beach, amely a helyiek kedvenc falusi partszakasza, és séta mellett vízitaxival is megközelíthető. Szamaragolás ide vagy oda, a térség legpuccosabb hotele Hydrát ékesíti:
a Four Seasons Hotelben 250 euró alatt nincs szoba, a tengerparti privát villáért pedig 450-et is perkálhat…
aki – a környék átlag árait tekintve – 10 éjszakányi hotelrevalót verne el egyetlen este során.
Szpécesz
A térség „kis-Míkonosza” a helyiek parti-szigete: csillivilli bárok, klubok, nemzetközi konyhát felvonultató éttermek várják a rongyrázásra vagy bulizásra éhes utazókat. És bár elsősorban partikultúrájáról híres, a Kükládok építészetét idéző hófehér házacskák és az égbe szökő toronnyal rendelkező katedrálisok és templomok tartalmas elfoglaltságot nyújtanak azoknak is, akik kerülik a klubokat.
A Clock Eatery sokak kedvence, akik az utazások során kissé megcsömörlöttek a taverna-koszttól – afféle rövid kitérőként az olasz konyha felé: egy pizza vagy pasta, és máris jobban csúsznak másnap ismét a klasszikus görög fogások. A Gusel és La Luz klubokban pedig „letáncolhatjuk” magunkról az extra kalóriákat.
Porto Cheli
Nem fogok hazudni, kizárólag azért említem a várost, mert túl híres ahhoz, hogy kihagyjam, nem azért, mert szívből ajánlom. Porto Cheli szinte teljes egészében egy „új építésű” város, ahol „gazdagék” jachtjai állnak, és ahol vajmi kevés nyoma van az autentikus görög életérzésnek. Ide jár nyaralni a Beckham házaspár, hogy all inclusive luxus spa hotelekben ejtőzzenek a medenceparton, amely egyébként nyugodtan lehetne Kaliforniában is, és bár a Peloponnészosz Riviérájának is szokás nevezni, a hangzatos becenév a privát tulajdonban lévő nyaralóhely reklámszlogenje.
Ha valaki mégiscsak ide vágyik, ajánlom a Nikki Resortot, a város egyik még megfizethető kategóriába tartozó hotelét, ahol bárki királykisasszonynak és nagyhercegnek érezheti magát néhány napon át.
Tolo
Ez a csepp kis üdülőfalucska a kempingezők kedvence – hála a partkapcsolatos kempingeknek, ahol sátrakkal és lakókocsikkal akár egész szezonokat húznak le az utazók, helyiek és külföldiek egyaránt. Homok borította föveny, festői kilátás a szemközti kis szigetre, cuki tavernák és helyi kedvenc kis kocsmák otthona, no meg görög istenségeket ábrázoló szobrokat kínáló boltoké, amelyek meglepő módon erősen dominálták a gyerekkoromat: egy családi nyaralás során a szüleim és a nagynéném-nagybácsim itt határozták el: szilorkából készült öntőformák segítségével lekoppintják az egyébként is koppintás szobrocskákat, és gipsz Görögországgal árasztják el a Balaton szuvenírboltocskáit. Tessék, most már ezt fel lehet írni a számlámra:
a kilencvenes évek magyar tengerét bearanyozó giccs a szüleim csillaghegyi házának pincéjéből indult hódító útjára.
Návplio és Argosz
Az egykor fővárosként is nevezetes város a térség minden kétséget kizáróan legnépszerűbb turistacélpontja: kacskaringós, kecskeny utcácskákkal, ékes óvárossal, színes, ingó-bingó halászhajókkal kirakott kikötővel és egy zöldségpiaccal, amelynek párja nincs kerek e világon. Ez utóbbi szerdánként és szombatonként csábítja a gasztrománokat, de a hét minden napján akad elfoglaltság – mint a 913 lépcsőfoknyi kihívást tartogató kastély, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a városra.
Kedvenc tavernánk a kézzel írott menüvel hívogato Ailos, ahol gyermekrajzok borítják a falakat, és csudálatos a mentás csicseriborsó saláta, no meg a helyiek büszkesége, a jégbehűtött Zeos sör. Argosz pedig afféle funkcionális város Návplio tőszomszédságában, ahol minden pont féláron van, mint turizmus-sújtotta kistestvérében.
Epidaurosz
A világ legősibb színházáról ismert városka két külön részre oszlik: az ősi Epidaurosz jó tizenöt kilométerre fekszik a mai várostól, amely álmos kis kikötővel kecsegtet, klasszikus görög tavernákkal szegélyezve. A színház egyébként máig aktív, mint előadótér – nyaranta koncertek, zenei fesztiválok helyszíne, hála az ókori építészek szakértelmének, akik olyan amfiteátrumot alkottak, ahol egy gyufaszál fölre pottyantása is visszhangot varázsol.
A turisták előszeretettel szavalnak, dalolnak, és táncikálnak a porond kellős közepén – ám hangszert bevinni csakis rejtve lehet, akit profi videókészítésen, vagy performanszon kapnak előzetes egyeztetés nélkül, azt kíméletlenül kitessékelik a pódiumról. Itt szavaltam el gyermekkoromban a teljes Disney-féle Hófehérkét, különös figyelemmel arra a részre, amikor a gonosz mostoha boszorkánnyá változik, és megalkotja a mérgezett almát, így akárhányszor erre vetődöm, újra előadom ezt a kis performanszot, a látogatók nagy megdöbbenésére.
Mindez és mégtöbb csupán a jéghegy, azaz a vulkánunk csúcsa – ha valaki személyesen kalandozna velünk, szeretettel várjuk kulináris-kultúrális túrákra, főzőkurzusokra és workshopokra. Insta üzenetben, vagy mailben, a steiner.kristof@gmail.com címen várjuk a jelentkezést. Mikor jössz?
(Fotók: Steiner Kristóf)
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Megérkeztek az első képek: sosem látott vonat futott be Kijevből...
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Fotókon az új, Ausztriába vezető magyar autós alagút - 1360...
Ebben az európai városban lesz teljesen ingyenes a...
