Amikor Yolanda Diaz, Spanyolország munkaügyi és szociális gazdasági minisztere “őrültségnek” nevezte a spanyolok éjszakázási kultúráját, érzékeny pontra talált – írja a CNN. “Egyetlen épeszű ország sem tartja nyitva az éttermeit hajnali egyig” – fogalmazott a közelmúltban egy parlamenti frakcióülésen.
Spanyolországban a napok köztudottan hosszúak: az ebéd csak délután kettőkor kezdődik, a munka gyakran este hét után ér véget, a vacsorát pedig legkorábban fél kilenckor fogyasztják. Ennek ellenére a spanyolok csak egy kicsivel többet dolgoznak, mint az európai átlag, az Európai Bizottság szerint heti 37,8 órát. Kevesebbet alszanak azonban, mint észak-európai társaik, éjszakánként alig 7,13 órát.
“Spanyolország ma már egyedülálló a késői munkaidő tekintetében” – mondja Marta Junqué, a barcelonai székhelyű Időhasználati Intézet munkatársa, akivel nemrég konzultált a spanyol kormány a munkaidőre vonatkozó törvények kiigazításáról. “Ez nem volt mindig így. A nagyszüleim ugyanúgy dolgoztak, mint mindenki más. Akkor keltek fel, amikor kisütött a nap, és akkor fejezték be a munkát, amikor már besötétedett. Most hatkor vagy hétkor sötétedik, és mi még mindig dolgozunk” – magyarázza Junqué, aki azt mondja, “az időhöz való jog” a tét.
Junqué szerint az eltolódott idő Francisco Franco személyéhez köthető, aki 1936 és 1975 között irányította az országot államfőként. A második világháború alatt Franco megváltoztatta Spanyolország időzónáját, hogy igazodjon német szövetségeséhez. Minden egy órával későbbre tolódott, és ez azóta sem változott.
Ugyanabban a menetrendben kellene élnünk, mint Lisszabonnak vagy Londonnak. Ehelyett télen berlini idő szerint működünk, nyáron pedig Isztambullal vagyunk egy időben
– állítja.
A sokak által irigyelt szieszta nem segít
A szieszta a latin sexta szóból származik, ami a hajnal utáni 6. órát jelenti. A szieszta Spanyolországban és Olaszországban a mezőgazdasági munkások hagyományos pihenőideje volt, amelyet általában dél körül tartottak, amikor a Földközi-tengeri nap intenzív forrósága tetőzni kezd.
Spanyolországban a szieszta Franco idején terjedt el még jobban, amikor az összeomló gazdaság túlzott munkaterhelésre kényszerítette a lakosokat. “Az emberek hajnalban keltek, hogy hat-nyolc órát dolgozzanak, majd két-három óra szünetet tartottak, hogy pihenjenek, egyenek, és egy másik munkahelyre ingázzanak. Aztán még többet dolgoztak” – mondja Junqué.
Egy 2016-os felmérés szerint a spanyolok kevesebb mint 18%-a alszik rendszeresen a szieszta időszakában. A megkérdezettek
több mint 50%-a azt mondta, hogy soha nem szundikál délután. Spanyolországban mégis sok üzlet bezár két-három órára délután, ami meghosszabbítja az alkalmazottak napjait, és létrehozza azt, amit Junqué “időszegénységnek” nevez.
A legnagyobb áldozatot a spanyol nők vállalják, akik a munkaerőpiaci feladataik mellett a háztartásról és a családokról is gondoskodnak.
Spanyolország alacsony termelékenységi szintjében is közrejátszat az időeltolódás. “Minden jel arra mutat, hogy minél tovább maradsz a munkahelyeden, annál kevésbé vagy termelékeny” – közölte Junquè.