Spanyolország, az Ibériai-félsziget gyöngyszeme, hosszú ideje vonzza a külföldieket mesés tengerpartjaival, gazdag kulturális örökségével és pezsgő életstílusával. Az ország vonzereje a magyarok körében is egyre növekszik, és egyre többen választják Spanyolországot új otthonukként, keresve a mediterrán élet nyugalmát és a mindennapok újfajta izgalmait. Cikkünkben három magyar kivándorló történetén keresztül mutatjuk be, miért döntöttek úgy, hogy hátrahagyják hazájukat, és milyen tapasztalatokkal gazdagodtak új életük során. Arról is meséltek nekünk, milyen problémákba ütköztek a költözködés során.
Cikkünkhöz Fekete Judit, Kiss Ildikó és Nagy Emőke voltak a segítségünkre. Nagy Emőke író, költözési tanácsadó jelenleg Spanyolországban él, és személyes konzultációkkal segíti a költözni vágyókat, emellett 2 napos táborokat is tart az érdeklődőknek. Kiss Ildikó több hónapja települt Spanyolországba, Fekete Judit pedig ingázik Magyarország és Spanyolország között.
Rutinos a költözésben
Nagy Emőke és kisfia, Liam egy éve élnek Spanyolországban. Az édesanya kezdetben úgy gondolta, hogy kompromisszumokat kell hoznia a munkavállalás terén, de a szakmai múltjának köszönhetően költözési tanácsadóként helyezkedett el az országban. Jelenleg kiköltöző táborokkal és tanácsadással segíti a letelepedni vágyó családokat.
Munkájában, mint mondja, a saját tapasztalataira is hagyatkozhat, hiszen több országban is élt életvilelszerűen. „Az elmúlt években számos helyen megfordultam. Görögországban 12 évet, Cipruson 3 évet, Dubajban pedig 1,5 évet laktam. Dubajból a kisfiam születése után Magyarországra jöttünk, és Liam ötödik születésnapjáig Budapesten maradtunk. Az utolsó időszakban viszont már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem érzem a kapcsolódást az emberekkel. Gyakorlatilag 20 évet éltem mediterrán országokban, ahol igazán elfogadó, multikulturális környezethez szoktam, a saját országomban pedig valahogy nem találtam a helyemet” – kezdi Nagy Emőke.
Az édesanya így végül a költözés mellett döntött.
„Úgy éreztem, eljött a csomagolás ideje. A könnyebb iskolai beilleszkedés miatt szerettem volna, ha a kisfiam már Spanyolországban teljesíti az óvoda utolsó évét és ez idő alatt valamilyen szinten elsajátítja a spanyol nyelvet. A költözés előtt ugyanakkor rengeteg lehetőséget vettem számításba. Gondolkoztam Görögországon, Cipruson, valamint az angol nyelvterületekben is. Ezeket a lehetőségeket végül elvetettük, mivel korábban mediterrán országokban éltem, emellett több ügyfelet is költöztettem Spanyolországba, akiktől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. A nyelv egyszerűsége és a multikulturális környezet miatt aztán Spanyolországra esett a választásunk” – meséli.
Az édesanya a Spanyolországba telepedés előtt bejárta azt az utat, amit azóta az ügyfeleinek is ajánl megtenni egy költözés előtt.
„Utánajártam, hogy milyen munkát vállalhatnék, mennyire tudunk érvényesülni az angollal, és természetesen költözés előtt ki is utaztunk megnézni az ország azon részét, ahol később élni szerettünk volna. Tetszett, amit láttam. Úgy éreztem, ha kompromisszumokat is kell hoznom a munkavállalásban, költöznünk kell, hogy a fiamnak jobb élete legyen” – mondja Nagy Emőke.
Egy ország sem Kánaán
Emőke szerint rengeteg ügyfél keresi fel azzal, hogy rosszul érzi magát az anyaországában, így szeretnének minél előbb elszabadulni a környezetükből. A szakember szerint ugyanakkor ha valaki meggondolatlan döntést hoz, és nem veszi számításba az egyéni preferenciáit, csalódás fogja érni.
“Költözés előtt fel kell készülnünk arra, hogy megváltozik az életünk. Az első néhány hónap nagyon nehéz. A kisfiammal mi is küzdöttünk a nyelvi akadályok miatt. A spanyolok igazán nyitott emberek, tiszteletben tartják mindenki hovatartozását, eközben mégis óvják a maguk kultúráját. Emiatt például a tanároknak tilos az oktatási intézményekben angol nyelven kommunikálniuk. Így amikor be kellett mennem a kisfiam iskolájába szülői fogadóórára, tolmáccsal kellett mennem. De szinte minden más hivatalos ügyintézésnél is tolmács segítségére volt szükségem. Liam szintén nehezen viselte az első hónapokat. Aztán egyszer azon kaptam magam, hogy egyre jobban beszéljük a nyelvet, vannak barátaink, a kisfiam osztályában 11 különböző nációhoz tartoznak gyerekek, nincs kirekesztés, az iskola és a tanárok pedig őszinte nyitottsággal és támogatással viszonyultak hozzánk. Anyaként mindezek ellenére nagyon nagy teher volt szembesülni a kisfiam nehézségeivel. A negyedik hónap után végül úgy jött haza, »mommy, i like my school«. Akkor éreztem, hogy túl vagyunk a nehezén“- meséli.
Emőke azt is hangsúlyozza, hogy ha a költözni vágyók pontosan látják maguk előtt a kitűzött célokat, kellő körültekintéssel intézik a letelepedést és megfogalmazzák maguknak a határaikat, a várható akadályokat is könnyebben leküzdhetik. „Először is kérdezzük meg magunktól, hogy hogyan viszonyulunk a meleghez és a mediterrán kultúrákhoz. Az adminisztrációs ügyintézés nagyon lassú Spanyolországban. Már éltem mediterrán országban, így hozzászoktam, hogy minden hivatalos papír intézésekor azt a választ kapom, “mañana” (holnap), a magyar emberek többsége viszont falra mászik ettől. Ha ezt nehezen éli meg valaki, és nem is tudja elfogadni, nem biztos, hogy Spanyolország a neki való terep. Aztán ott a munka kérdés. Amennyiben Spanyolországban szeretnénk dolgozni, tisztán kell látnunk, hogy nem lehetetlen állást találni, de kezdetben bizonyos kompromisszumokat kell hoznunk”- mondja.
Mint hozzáteszi, minden költözni vágyónak meg kell fogalmaznia magának az egyéni preferenciáit is. “Számomra a mediterrán életvitel fontos kitétel volt. De ha valaki nem bírja a meleget, ne költözzön ilyen területre. Emellett lássuk azt is, hogy egy ország sem Kánaán. Mindenhol várnak ránk előnyök és hátrányok is” – teszi hozzá.
Egyre több a csaló a piacon
Nagy Emőke a költözés ritkábban taglalt árnyoldalaira is szeretné felhívni a figyelmet. “Nagyon megnőtt a Spanyolországba költözni vágyók száma, így egyre több csalóba illetve rossz szándékú emberbe lehet belefutni” – mondja.
Mint meséli, az elmúlt hónapokban azt tapasztalja, hogy nagyon sok hamis információ terjed az interneten.
“Nemrég intéztem egy egyedülálló édesanya hazaköltözését Magyarországra. Nagyon megérintett a története. Szakképzett emberként azt az ígéretet kapta, hogy spanyol és angol nyelv ismerete nélkül is jól fizető állás várja Spanyolországban. Az anya kiköltözött a gyermekével, de az ígéretek nem valósultak meg. Ez egyrészt nagyon rossz élmény a családjuknak, de anyagi káruk is keletkezett, hiszen újra ki kellett fizetni a személyes dolgok hazaszállítását Magyarországra. De olyan esetről is hallottam, amikor magyarországi ügyintézőt fizetnek a költözni vágyók, a felfogadott személy pedig kis idő után eltűnik a pénzzel” – mondja.
A szakember szerint rengeteg intő jel segít felismerni a csalásokat. „Gyanúval lennék az olyan hirdetések felé, ahol előre szükséges pénzt utalni, magán bankszámlát adnak meg, vagy túl sok ígéretet tesznek az ügyfelek felé” – sorolja Nagy Emőke.
Véleménye szerint a költözés legkülönbözőbb fázisaiban lehet csalásokba botlani. „Ha új országba szeretnénk letelepedni, a lakásvásárlás vagy albérletnézés hamar fókuszba kerül. Ilyenkor könnyen belefuthatunk egy-egy olyan ajánlatba, ahol azt hallod, amennyiben kifizetsz egy meghatározott összeget, ingatlanokat mutatnak meg Spanyolországban. Ez viszont nem így működik. Az esetemben van egy óradíj, amit közlök az ügyféllel, és az ár aszerint alakul többek között, hogy egy egész napon át vagy néhány óráig szeretne lakásokat nézni” – mesél.
Nagyon pozitívak a tapasztalatok
Kiss Ildikó szintén a családjával költözött Spanyolországba néhány hónappal korábban. Mint a Startlapnak elmondta, maga is tapasztalta, hogy nehéz megbízható szakembert találni.
“Mikor megfogalmaztuk magunknak, hogy költözünk, először a Facebook-csoportokban kezdtem nézelődni. Hamar egyértelművé vált, hogy a különböző közösségi felületek tele vannak hamis információkkal. Végül a TikTokon bukkantam Emőkére. Végre azt éreztem, hogy egy megbízható személy, aki Spanyolországban él és tudja, miről beszél. Mindent elmondott, az apró betűs részeket is, ami amúgy arculcsapásként ért volna, ha nem beszéljük át valakivel. Mivel Emőke író, először megrendeltem a kiadványait, amelyben a gyermekek költözésre való felkészítéséről is ír, illetve egy külön e-könyvben ismerteti a spanyol letelepedés folyamatát és a szükséges információkat. Később kértünk két konzultációt is tőle. Azt éreztük, hogy a tervezéstől a letelepedésig fogta a kezünket” – meséli Ildikó.
Hozzáteszi: a kezdeti szakasz számukra is nehéz volt, de Spanyolország igazán támogató közeget biztosít az újdonsült lakosainak.
„Pozitív élmény volt számunkra, hogy az iskolai és óvodai oktatók a helyi pszichológussal együtt milyen mértékben támogatják a külföldről érkező gyermekek beilleszkedését. Számukra a gyermekek lelkivilága a legfontosabb, valamint az, hogy a kicsik jól érezzék magukat az intézményekben. A spanyol nyelv elsajátítása csak másodlagos fontosságú, hiszen ha a gyermek lelke háborog, akkor kevésbé fogékony a nyelv megtanulására”–meséli.
Kétlaki élet
Fekete Judit, a Tiplivan blog szerzője szintén levegőváltozásra vágyott. A családjával most kétlaki életet élnek, havonta néhány hetet Magyarországon, és egy rövidebb időszakot Spanyolországban töltenek. „Az utóbbi időben nem igazán éreztem magam jól a bőrömben Magyarországon. A nővérem egyébként Máltán él, már majdnem 10 éve járunk ki hozzá a családdal. Egy Máltához hasonló barátságos, mosolygós helyre vágytam” – kezdi.
Mikor egyre inkább foglalkoztatta a költözés, úgy alakult, hogy Judit eladhatta a budapesti lakását. „Ezután már nagyon célirányosan keresgéltem a szimpatikus országok után. Olyan helyet kerestem, amelynek szimpatizálok az egészségügyével, gazdaságával, politikájával, illetve ahol el tudom képzelni a hosszú távú letelepedést” – mondja.
Ezután igazán meseszerűen alakult Judit története.
„Fél évig nézelődtem, mindennek utána kellett járni. Találtam egy csodálatos tengerparti várost, Torrevieját, ahol a 35 m2-es budapesti panellakásom árából egy 69 négyzetméteres két hálószobás, szuper kis lakás vásárolhattam magamnak” – teszi hozzá.
Ezzel kapcsolatban hozzáteszi, hogy mindenképp rá kell szánni az időt a keresgélésre, mert az ő tapasztalatai szerint is rengeteg csaló van jelen a közösségi színtéren. „Csatlakoztam spanyol, magyar ingatlanos csoportokhoz is, rengeteg szörnyűséget olvastam végig. Ettől kellően bizalmatlan is lettem, így nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy megtaláljam azt az embert, akivel együtt tudok dolgozni a lakásvásárlással kapcsolatban. Ha pedig találsz valakit, érdemes először egy apróbb feladattal megbízni, így meglátod, hogy mennyire precíz, hogy összejött-e, amit kértél és a továbbiakban akarunk-e együtt dolgozni” – javasolja.
Judit és családja egyelőre a kétlaki élet mellett döntöttek, de idővel szeretnének teljesen Spanyolországba települni.
„Azt érzem, hogy nagyon jól választottunk. Elképesztő az az elfogadás, ami itt várja az embereket. A spanyoloknál nem számít a bőrszíned, bárhogy felöltözhetsz, de nyugodtan kacaghatsz hangosan az utcán is, biztosan örülnek majd neked” – zárja.
Kiss Ildikó nevű interjúalanyunk nevét a kérésére megváltoztattuk.