Bár a civilizáció olyan nagy központjai, mint Athén, Róma és Isztambul még mindig állnak, semmi sem képes jobban beindítani a történelmi képzeletet, mint egy elhagyott város melankolikus pompája. Salonától Pompeiig, íme tíz a leghangulatosabbak közül!
Pompeii (Olaszország)
Az ókori városok közül a legszimbolikusabb a pusztulásának katasztrofális jellege miatt:
Mint közismert, Pompeiit a Vezúv Kr. u. 79-ben történt kitörése temette vulkáni hamu alá. Ennek következtében rendkívül jó állapotban maradt fenn, és szűk utcáin járva szinte olyan, mintha az első századi életnek egy virtuális valóság szimulációjába lépnénk be.
A fennmaradt mozaikok és falfestmények lenyűgözők, és van valami megható abban, hogy egy olyan helyen nyaralunk, ahol maguk a rómaiak is nyaraltak – amint azt a város szélén található számos üdülőházból is kikövetkeztethetjük.
Cserven (Bulgária)
A középkori Bulgária egykor az európai szárazföld egyik leghatalmasabb birodalma volt, és a szélfútta dombtetőn fekvő Cserven városa az egyik leglátványosabb települése volt.
A hatodik században alapított és csak a tizenhetedik században elhagyott Cserven ma már szinte teljesen romos, festői szürke bástyái drámaian lebegnek a Cserni Lom folyó kanyarulata fölött.
A számos temploma miatt korábban a püspökök városának is nevezett Cserven meglehetősen nagy területet foglalt magába, és pazar kilátással is rendelkezik a környező természetre.
Delphoi (Görögország)
A görögök is szerettek utazni, és a Parnasszus lejtőin fekvő Delphoi szent városa volt az a hely, amelyet a Hellén világ minden tájáról szerettek felkeresni.
Azért jöttek ide, hogy leróják tiszteletüket Apollón szentélyében, tanácsot kérjenek papjaitól, részt vegyenek a szezonális fesztiválokon vagy a négyévente megrendezett Püthiai Játékokon.
A fennmaradt romok alapján nem könnyű megmondani, hogy ezek a látogatók hol szálltak meg. Nehéz azonban úgy végigsétálni a stadionban, a színházban és Athéné, illetve Apollón szentélyeiben, hogy ne képzeljük el, hogy ezek a helyek egykor tele voltak a lenyűgözött látogatók tömegével.
Biskupin (Lengyelország)
Biskupin egy megerősített tóparti település, amelyet a szorbok építettek Kr. e. 550 körül, és a vaskori Biskupin azóta Európa egyik legmegidézőbb őskori helyszíne.
A Poznańtól 60 km-re északkeletre található falut kísérleti régészek részben újraépítették, fából készült palánkokat, őrtornyokat és rönkből épült hosszúházakat emelve.
A szorbok kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak – erről tanúskodnak a lelőhely múzeumában kiállított egyiptomi gyöngyök is.
Carnuntum (Ausztria)
Az alföldi Ausztria zöld mezőiről nem biztos, hogy azonnal az ókori civilizáció dicsőségére asszociálsz.
A rómaiak azonban több mint négy évszázadon át éltek itt, és tartományi fővárosuk, Carnuntum erőteljes emlékként szolgál jelenlétükre.
Az ásatások már jóval több mint egy évszázada folynak itt, és a helyszín kulcsfontosságú forrásává vált annak, hogy megtudjuk, hogyan is éltek valójában a birodalomban. A római városnegyedben számos rekonstruált fürdő és lakóház található, az évente megrendezett fesztiválok keretében pedig gladiátorviadalokat tartanak, valamint az ókori élet rekonstrukcióival is találkozhatunk.
Kernave (Litvánia)
Nincs hangulatosabb és titokzatosabb a középkori Litvánia mesterséges várdombjainál, és a Vilniustól 35 km-re északra fekvő Kernave falu az egyik legjobb hely arra, hogy magunkba szívjuk ezt a sajátos hangulatot.
Az itt található szürkészöld, lapos tetejű dombok halmaza egykor a litván állam központjaként szolgált, egy erős és terjeszkedő hatalom jelképe volt, amely egészen a kereszténység XIV. század végi felvételéig pogány állam maradt.
A történelmi múlt és a természeti szépség kombinációja biztosítja a hely népszerűségét a mai újpogányok körében, akik a június 23-ról 24-re virradó éjszaka gyűlnek itt össze a nyári napforduló máglyáit fellobbantani.
Misztrász (Görögország)
A települést egy francia lovag, II. Villehadrouin Vilmos, az Akháj Fejedelemség ura építette 1249-ben, ami később a bizánci Morea tartomány fővárosává vált.
Misztrász a csillogó középkori város kiemelkedő példája, amelyet az azt követő évszázadok során teljesen elhagytak.
A hegyoldalban fekvő, tornyokkal, palotákkal és templomokkal teletűzdelt város az egyik utolsó bizánci város volt, amely ellenállt az oszmán hódítóknak (1460-ban esett el).
Empúries (Spanyolország)
Lehet, hogy nem ez a legismertebb romhalmaz a Mediterráneumban, de Empúries mindenképpen kárpótol az elhelyezkedéséért: egy homokos tengerpart mellett fekszik, közvetlenül a katalán örökséget jelentő Sant Martí falu mellett.
Empúries az Ibériai-félsziget legnagyobb görög kolóniája volt, majd virágzó római kikötővé vált, és még ma is teljes utcahálózatot és néhány látványos padlómozaikot őriz.
Emellett az egyik legszórakoztatóbb ókori helyszín, amely audio-vizuális tartalmakkal, jelmezes rekonstrukciókkal és nyári koncertekkel várja az érdeklődőket az egykori római fórumon.
Butrint (Albánia)
A tengerparti lagúnába nyúló dombos félszigeten fekvő Butrintban nagyjából minden megvan, amit egy elveszett várostól elvárhatsz.
Van egy görög, római és bizánci korszakot átívelő idősora, gyönyörű természeti környezete, amely ma már nemzeti parki státuszt élvez, valamint egy elég félreeső aurával is rendelkezik, mivel az ország turisták által kevésbé frekventált területén helyezkedik el.
Izgalmas hely a barangoláshoz, a lépcsős utcák, a kora keresztény templomok és a gyönyörű mozaikok az egykori pompa mámorító érzetét keltik.
Salona (Horvátország)
Az adriai Split kikötőjétől 5 km-re, egy domboldalon húzódó Salona fénykorában a Római Birodalom negyedik legnagyobb városa lehetett.
Minden bizonnyal kiterjedt területről volt szó (amelynek eddig kevesebb mint 20 százalékát tárták fel), a gyümölcsösök, olajfaligetek és szőlőskertek közül kiálló falakkal, kapukkal és kora keresztény bazilikákkal.
A legfontosabb része az az amfiteátrum, ahol a keresztényeket a harmadik században, Diocletianus császár parancsára kivégezték. Diocletianus szinte érintetlenül megmaradt palotája nem messze, Splitben található.