Ugyan jelen körülmények között mérsékelten, vagy inkább egyáltalán nem javasolt az utazás, de az ember ösztönösen bizakodó lény, így nem árt már idejében elkezdeni összegyűjteni azokat a helyeket, amiket a járványveszély lecsengése után meg akarunk látogatni. A szokásos turistamágnes helyeket egyelőre hanyagoljuk is, lássuk inkább hova menjünk majd, ha nem szeretjük a tumultust.
GR15 túraútvonal (Portugália)
Ha olyan helyre akarunk menni, ahol télen is nagyokat lehet túrázni, de közben az idő is elviselhető, akkor irány Portugália. Ott sem mindegy azonban hova megyünk, úgyhogy keressük fel az Ibériai félszigetet behálózó számtalan túraútvonalak egyikét, a GR15-ös jelzésűt, ami a Guadiana folyó mentén halad Vila Real de Santo Antonio-tól Alcoutim felé.
Ez gyakorlatilag egy mindentől távol eső, szinte érintetlen táj, csodás panorámákkal és hangulatos, de ami még fontosabb, viszonylag megfizethető szálláshelyekkel.
Lulea, (Lappföld, Svédország)
Ha kacérkodtok egy lappföldi kalanddal, de közben az évi síelésadagotokat is be akarjátok söpörni, akkor a svédországi Lulea lesz a ti helyetek. Rénszarvasok, husky-s kutyaszánok, északi fény, minden van itt, amire csak gondolni mertek.
Ha pedig a síelés érdekelne leginkább, akkor irány Storklinten, ami egy szinte rejtett síparadicsom, ahova gyakorlatilag a helyieken kívül nem sokan járnak.
Gebuba bár (Gozo, Málta)
A Gebuba kisszobát jelent máltaiul és egyszerre hajaz Dr. Who legendás járművére, a Tardisra és Aladdin barlangjára. A hely tulajdonosa Govann erre az apró, egy átlagos nappalinál semmivel sem nagyobb helyre valahogy sikeresen sűrített össze vagy 500 féle, bel és külföldi sört, cidert, töményszeszt, valamint bort.
Málta testvérszigete, Gozo egyébként nem hemzseg annyira a bároktól és egyéb itatásra alkalmas létesítményektől, így egy kemény tengerparti nap után nagyon nincs is máshova menni, mint a Gebubába.
Cetara (Olaszország)
Cetara egy szardellájáról méltán híres kisváros az Amalfi-parton Sorrento és Positano mellett. Csendes, nyugis hely, végre olyan, ahol nem érzi az ember a csapágyasra pörgetett éttermi sürgölődés közepén, hogy illene felállítani a tésztaevés rekordidejét, hogy sorra kerülhessen a következő vendég is.
A tengerpart csodás, könnyen megközelíthető és minden pontján kb. kőhajításnyira vagyunk egy étteremtől, ahol a helyi, frissen fogott tengeri herkenytűkből lakmározhatunk. Akinek ez utóbbi annyira nem pálya, természetesen nyugodtan ehet pizzát, vagy valamiféle tésztaételt is.
Finikounda (Görögország)
A Peloponnészoszi-félsziget délnyugati csücskében találhatjuk Finikoundát, amit akár a kontinentális Európa szélének is nevezhetünk. Ez egy aprócska, autentikus görög falu, néhány arra lézengő brit turistán kívül a kutya se látogatja.
Ellenben van jó pár tavernája, macskaköves utcácskája, tengerpartja, hibátlan ételfelhozatala, magyarán megvan ott minden, ami egy jó kis kikapcsolódáshoz kell.
Van azonban még valami ami csábítóvá teszi ezt a kis falut, lényegesen olcsóbb ott minden, mint a görög turistaparadicsomokban. Persze a dologhoz hozzátartozik az is, hogy a tömegközlekedés arrafelé nem éppen német pedantériával zajlik.
Asztúriai halászfalvak (Spanyolország)
A kantábriai partvonal mentén található halászfalvak mindenképp megérnek egy látogatást. A leglélegzetelállítóbb közülük Lastres, legalábbis ami a panorámát illeti és a fabadát (kb. a paprikás krumpli és a sólet összevonásából származó, kolbászos, babos egytálétel) illeti.
Egy rendesebb evés után pedig nincs más dolgunk, mint jéghideg sidrát (helyi cider) hörpölgetve heverészni a homokos tengerparton.
Drežnica (Szlovénia)
A Júliai-Alpok által három oldalról körbefogott Drežnica nem éppen az a hely, amibe csak úgy belebotlik az ember. Ebben a hegyi községben tapasztalhatjuk meg igazán, hogy milyen a falusi szlovén vendégszeretet.
Házias ételek, friss tej, tojás, minden, ráadásul egy viszonylag laza sétára van a Slap Kozjaktól, ahol egy 50 méteres vízesést is megcsodálhatunk.
Ha pedig a rusztikus ételek nem töltenek el minket teljesen, alig 8 km-re van Kobarid, ahol ehetünk egyet a Hiša Frankoba, amit nemrég válogatták be a világ 50 legjobb éttermének listájára.
Nida (Litvánia)
A kurzemei földnyelv utolsó halászfalva Nida. Az év nagy részében a lőtéri pocok nem jár erre a halászokon és az ihletet hajkurászó művészeken, no meg persze az errefelé őshonos állatokon kívül.
Ez persze a nyár rövid hónapjaira megváltozik, remek elektronikus, illetve jazzfesztiválok adják egymásnak a fövenyt, ha pedig nem köt le a zene, akkor pattanj hajóra és indulhat a regatta. Innentől kezdve már csak el kell dönteni, hogy nyüzsi vagy nem nyüzsi.
Kalóztanyák Mallorcán (Spanyolország)
Alcúdia lenyűgöző, 6 kilométeres fehér tengerpartjától nem messze található két kis öböl Mal Pas és S’illot. Itt a legtisztább a víz a környéken, úgyhogy elsőrangú célpontok lehetnek a sznorkelezésre. Ha pedig nem köt le annyira a tenger, akkor át is vághatunk egy hangulatos fenyőerdőn, hogy elérjük a békét sugárzó Ermite de la Victoria-t.
Ha azonban a kilátás szerelmesei vagyunk, akkor itt ne álljunk meg, hanem menjünk el egészen Mirador de Penya Migdia-ig. Túlzás volna azt állítani, hogy könnyű túra, de amikor a sziklák tetejéről nézzük a Földközi-tenger kékségét, tudni fogjuk, hogy minden megtett méter megérte.
Kőorgonák és tündérkémények(Pireneusok, Franciaország)
Alig 40 percnyi autózásra Argelestől találjuk Ille-sur-Têt és Les Orgues községeket. Itt letehetjük az autót, majd egy laza 15 perces sétát követően meg is érkezünk az elképesztő sziklaformációkat rejtő úti célunkhoz.
A helyiek Les Orgues-nek, azaz orgonáknak hívják ezeket a furcsa kőképződményeket, míg a gyerekek pedig tündérkéményeknek. Ha nyáron jönnénk ide, mindenképp pakoljunk be vizet a táskánkba, mert nem lesz hűvös az idő.
(Via)