Maga a ház a Kr.e. 2. századi, Pompeii-i épületekre szolgál példával és a freskó maga az idő előrehaladtával fakulásnak indult, amit gondos restaurálással tudtak visszaállítani eredeti formájába.
A freskó egyébként egy vadászjelenetet ábrázol a Nílus deltájában és a hasonló képek egyáltalán nem mentek ritkaságszámba a korabeli Pompeiiben és leginkább arra szolgáltak, hogy idilli hangulatot teremtsenek a kertben, emellett maga a kert területe is tágasabbnak hatott tőlük.
Ebben az esetben a festmény azonban a ház urának az egyiptomi világ és az Ízisz-kultusz iránti érdeklődését bizonyítja és nagy valószínűséggel Lucius Ceius Secundus, helyi magisztrátus tulajdona volt. A freskót lézerrel tisztították le, az erodálódott részeket pedig nagy gonddal retusálták. Arra is figyeltek, hogy a helyreállított képet megóvják az időjárás későbbi viszontagságaitól. Az elmúlt évek során az épület is teljesen elromosodott, ám mára sikerült az eredeti kinézetét legalább részben visszaállítani.
(Via)