Párizs-szindróma: amikor depresszió tör a turistákra a francia főváros miatt
Párizsban ott a történelem. Na meg a művészet, az építészet, a zene, a divat, a gasztronómia. Néhány utazó mindezek ellenére mégis kész katasztrófaként éli meg a francia fővárosban tett kirándulását. A turisták egy nagyon kis százaléka ugyanis ahelyett, hogy Párizzsal esne szerelembe, egy furcsa pszichológia állapotba, az úgy nevezett Párizs-szindrómába zuhan.
De mi is pontosan a Párizs-szindróma?
Bár a Párizs-szindróma nem szerepel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében, a pszichológiai állapot létezését számos szakember elismeri – írja a livescience.com. A rendellenességet gyakran a kulturális sokkal és túlzott elvárásokkal hozzák összefüggésbe, az érintettek pedig többek között hallucinációkat, depressziót, szorongást, szédülést, hányingert és hányást is tapasztalhatnak.
A betegséget először Hiroaki Ota professzor, egy Franciaországban dolgozó japán pszichiáter diagnosztizálta az 1980-as években, az ő nevéhez fűződik a Párizs-szindróma elnevezés is. Később, a psynso.com szerint egy a francia fővárosban dolgozó orvos, Youcef Mahmoudia arról írt, hogy a
Párizs meglátogatásából fakadó izgalom felgyorsíthatja egyesek szívverését, okozhat szédülést, légszomjat illetve hallucinációkat.
Hasonló álláspontra jutott Graziella Magherini olasz pszichológus is, aki az állapotot a Stendhal-szindrómához hasonlította, ami elméletben hasonló tüneteket produkál, és akkor fordulhat elő, amikor valaki műalkotások hatására önkívületi állapotba kerül.
A Párizs-szindróma során kialakult klinikai kép egyébként meglehetősen változatos, de jellemzője, hogy olyan utazásokkor jelentkezik, amelyek során a turisták korábban nem tapasztalt, meglepő dolgokkal szembesülnek.
A diagnózis felállításának alapfeltétele, hogy a tapasztalt tünetek nem léteztek az utazás előtt, továbbá az is, hogy azok azonnal megszűntek, amint az érintettek visszatérnek a megszokott környezetükbe.
A kiváltó okok közt pedig a nyelvi akadályok, kulturális különbségek és kimerültség szerepelnek, a problémát ezek mellett a Párizzsal kapcsolatos túlidealizált meggyőződéssel hozták kapcsolatba.
Miért épp a francia főváros?
A szakemberek szerint a Párizs-szindrómát elvileg a világ bármely pontján tapasztalhatjuk, az előfordulását mégis a francia fővároshoz kötik leginkább.
Ebben pedig többek között az utazási irodáknak, reklámoknak, filmeknek és könyveknek tulajdonítanak jelentőséget, ezek ugyanis gyakran más sztereotípiát ébresztenek bennünk Pekingről, Londonról vagy Belgrádról, mint a francia fővárosról.
Amíg New Yorkról például gyakorta hallani azt, hogy „a Nagy Alma, ami sosem alszik – és te se tedd, mert bármikor kirabolhatnak”, addig Párizs egyszerűen „a fények, szerelem és Alain Delon városa” maradt. Így pedig nem is olyan nehéz pofára esni.
Kulturális különbségek és reklámok
A betegség a források szerint a japán turistákat érinti leginkább. Ennek az egyik oka az lehet, hogy a japán reklámok gyakran romantizálják túl Párizst és a helyieket. A másik probléma pedig az, hogy az alapvetően udvariasabb és segítőkészebb társadalomhoz szokott japánok egy része – a többi kulturális és nyelvi különbség mellett- nehezen éli meg, hogy álmai városa hemzseg az ordibáló taxisofőröktól, mosolyfukar helybeliektől és mogorva pincérektől.
A BBC egy 2006-os cikke szerint évente átlagosan legfeljebb 12 japán turista esik a Párizs-szindróma áldozatául. Mint írják, az érintettek főként 30-as éveikben járó nők, akik nagy elvárásokat támasztottak az első külföldi útjukkal szemben.
Mi is másképp látjuk
A nyugati világban szintén megvan a túlmisztifikált Párizs képe. A francia főváros pedig ugyanúgy nem tud megfelelni az Amélie csodálatos élete, Ernest Hemingway Vándorünnepe, esetleg más filmek és könyvek által kreált elvárásoknak.
Párizsba érkezve tehát nem fogjuk úgy érezni, hogy a Tajtékos napok első pár fejezetébe csöppentünk. A helyi sikátorok nem illatoznak Coco Chanel N°5 parfümjétől, egy újdonsült Édith Piaf sem igen énekel sanzonokat az Eiffel-toronynál sorba állóknak, a párizsiak pedig pont olyan közömbösek, mint bárki lehetne a világ bármely pontján. Sőt, talán még inkább.
A tapasztalatok és több kutatás is arra jutott, hogy a francia főváros egyáltalán nem vádolható kedvességgel.
A Condé Nast Traveler például azt írta 2014-ben, hogy Párizs a világ negyedik legbarátságtalanabb városa (a magyar fővárost a tizenegyedik legbarátságosabb helynek szavazták), a CEOWORLD 2020-as cikkében pedig Európa leggorombább helyének választották (Budapest a lista harmadik legdurvább városa.)
Mindezek mellett az sem igaz, hogy Párizs legtöbb utcáján a képeslapokon és stock fotókon ábrázolt hangulat köszönne ránk, a legnagyobb gyorsétteremláncok – akárcsak számtalan más helyet – a francia fővárost is megszállták, és a Champs-Élysées sugárútján sem leng kevesebb műszálas tömeggyártású szoknya, mint az Andrássy úton.
Párizs mégis megér egy misét
Mindezek ellenére szó sincs arról, hogy Párizs ne lenne gyönyörű. A francia főváros szezontól független, könnyen megközelíthető, és még mindig méltán a világ egyik legnépszerűbb úti célja.
Bár a Párizs-szindróma ijesztően hangozhat, az állapotot nem túl bonyolult kiküszöbölni.
Ha tudatos turisták vagyunk, és egy utazás előtt megfelelően informálódunk az úti célunkról, az elvárásokat pedig nem pakoljuk be a bőröndbe, a francia főváros bizony elég nehezen tud csalódást okozni. Elég elfogadni, hogy akár órákat is sorba kell állni azért, hogy feljussunk az Eiffel-toronyba, Párizsban több millió turista hemzseg rajtunk kívül és a világ egyik legkülönlegesebb városában sem árt odafigyelni a táskánkra.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
