Mi vár rád Párizsban az újranyitó Notre-Dame mellett? Így járd be télen a francia fővárost
Élet Sója
Európa igazi fővárosává tenni Párizst – ez volt az álmom, írta Napóleon Szent Ilona szigetén az emlékirataiban. Háromszor jártam Párizsban és úgy hiszem, a híres császárnak sikerült megvalósítania az álmát, bár nem volt egyedül ezzel a szándékával.
Nincs másik olyan város Európában, ahol ennyire koncentráltan van jelen a művészet, az építészet, az élet élvezete és az erő, a hatalom demonstrációja. Éppen ezért ez az a hely, ahol érdemes időzni, nemcsak végigrohanni. Mi lehetne erre a lebegésre alkalmasabb, mint a téli időszak?
A téli Párizs titkos hatása
Mondanám, hogy a téli időszakban kevesebb a turista a francia fővárosban, de ez nem lenne egészen igaz. Párizs az a hely, ahová az év 365 napján érkeznek látogatók és a nap 24 órájában zajlik az élet.
Ugyanakkor, ha szemléletet váltunk és másként közelítünk a városhoz, annak élvezetéhez, akkor ebben a téli időjárás nagy segítségünkre lehet. A hideg olyan helyekre küld be s tart ott, ahová talán egy napsütéses, meleg napon be se térnénk. A felhők szürkesége alatt hamarabb vesszük észre az apró, színes látnivalókat, és ha olyan szerencsénk lenne, hogy havazik, akkor csakis azt látjuk majd, amit szeretnénk, minden mást elrejt a hótakaró (én hó nélkül is csak ezt látom Párizsban).
A szemléletet pedig, amivel én jártam be Párizst egy késő őszi, majdnem téli hosszú hétvégén, néhány tippen keresztül mutatom be.
Napindító pain au chocolat és Victor Hugo ablaka
A hűvös párizsi reggeleken nem tudtam volna jobbat elképzelni, mint betérni egy boulangerie-be, először kétségbeesni a sok finomság láttán, majd kiválasztani a legkövérebb pain au chocolat-t, kérni egy café noisette-et (eszpresszó kicsi tejszínnel) és az ablaknál lévő pulthoz állni. Miközben bensőm életre kelt, már tudtam, hogyan tisztítják a francia utcákat, melyik aktatáska a legkedveltebb és hogy minden nőnek egyszínű szövetkabátja van.
Ezek után irány a múzeum, hiszen egy ilyen reggeli után mindenki erőt és meleget érez magában ahhoz, hogy a szabadban sétáljon. Azaz, a múzeum még egy nyugis hely, főleg, ha nem a legnépszerűbbekbe térünk be.
A híres író, Victor Hugo otthonáról már sokat hallottam, de azt magam sem reméltem, hogy egy ilyen csodás téren találni. A Vosges tér Párizs legrégebbi, tervezett tere. IV. Henrik építtette, de az átadást már nem élhette meg. Fia, XIII. Lajos szobra ma is vigyázza a négyszögletes teret. A környező épületek árkádjai alatt pici üzletek, galériák húzódnak meg.
S itt található a város legrégebbi graffitije is. Restif de la Bretonne író, aki a 18. század végén éjjel járta Párizs utcáit és figyelte a várost, falakba véste gondolatait (később ezekből könyv is született). Bretonne graffitijeiből csak itt, a tér árkádjának egyik oszlopára 1764-ben vésett 1764 NICOLAS felirat maradt meg, s ezzel a város legrégebbi graffitijének számít.
Victor Hugo pedig lakása ablakából csaknem másfél évtizeden keresztül szemlélte ezt a csodás teret. Nem mintha a lakás nem nyújtott volna elég látványt, hiszen azt ő maga újította fel és rendezte be. Az író sokszínű érdeklődése és fantáziája tükröződik a lakáson. (A múzeum ingyenesen látogatható!)
Időnként pillants ki a térre Hugo ablakaiból!
Az Eiffel-torony részletei
Amikor olvastam Edward Rutherfurd könyvét Párizsról, akkor már kétszer jártam a francia fővárosban. Az évszázadokon átívelő történet közben azonban megfogadtam, hogy még egyszer felmegyek az Eiffel-toronyba. A könyv által ugyanis egészen közel kerültem az építőkhöz, az ő problémáikhoz és sikereikhez.
A vasszerkezet, amely távolról is elbűvöli a szemlélőt, belülről egészen más.
Nem, nem a kilátás miatt kell a toronyba menni, arra ott van a Montparnasse-torony. (Ezzel kapcsolatban ismered a kérdést és a választ, ugye? Mit nem lehet látni Párizsban az Eiffel-torony tetejéről? Magát az Eiffel-tornyot. És mit lehet látni a Montparnasse-toronyból? Az Eiffel-tornyot és Párizst.)
Ha azonban egészen közel szeretnénk kerülni ehhez a hírességhez, akkor gyalog kell felmenni a második szintig és közben szemügyre venni a szerkezetet. Az apró részleteket, a vasindákat, a szegecseket, a stabilizálókat. Szerintem ez az építészeti megoldás az, ami különlegessé teszi a világ leghíresebb tornyát, nem a kilátás.
Úgy vásárolni, mint egy 19. századi hölgy – a hátteret a passzázsok biztosítják
Utca, de mégsem ázunk, miközben vásárolunk, utca, amelyre még ilyenkor is kikerülhet a szék, az asztal és egy kávé. Utca, amelynek sármját nemcsak a különleges üzletek adják, hanem az izgalmas architektúra, az üvegtetők hangulata. Ezek a bevásárlópasszázsok.
Két építészeti stílus keveredik a párizsi passzázsokban, a neoklasszicizmus és az eklektika. Míg az első kölcsönzi a monumentális karaktert, a második a dizájnt.
Tudtad, hogy Párizsban a 19. században 150 fedett bevásárlóutca volt? Sajnos ma már csak húsz körüli a számuk. A legtöbb a Rive droite negyedekben, a Palais Royal, a Grands Boulevards és a Rue Saint-Denis környékén van. Tökéletes helyek, ahol nem csupán régi stílusú üzletekben, galériákban nézelődhetünk, vásárolhatunk, hanem közben nyugodtan kiülhetünk egy kávézó teraszára is, még akkor is, ha kint esik a hó vagy eső.
Van pár passzázstippem, egyik-másikból alig akartam kilépni.
Az 1823-ban épült Galerie Vivienne (41 Galerie Vivienne – 75002 Párizs) passzázsnak a középen elhelyezkedő üvegkupola és az eredeti padlómozaikok fenséges hangulatot kölcsönöznek. Az üzletek magas árkategóriájúak, de ennek ellenére érdemes köztük kicsit flangálni. Luxus teaház, varázslatos könyvesbolt, ahol igazi ritkaságokra is bukkanhatunk, elegáns képeslapok és autentikus kávézók; a pompa és a luxus világa ez.
Az 1845-ből származó Passage Jouffroy-ban egyszerre csöppenhetünk bele az antikvitás, a bric-à-brac (francia bolhapiac) és a vintage (a 20-as évek újrafelfedezése) világába.
Ezzel a nosztalgikus dolgok iránt rajongó gyűjtők Mekkájává válik a hely.
Hatalmas a választék könyvekből, képeslapokból, bélyegekből, játékokból. A begyűjtött kincseket azonnal élvezhetjük is egy tea és egy petit gâteau (kis süti) mellett a Le Valentin teaszalon otthonos asztalainál. S amit itt nem szabad kihagyni, az a közvetlenül a passzázsból nyíló Musée Grévin, a francia viaszfigurák gyűjteménye (ismert modellek is láthatóak itt).
A Passage du Grand-Cerfhez vezető átjárót nehéz ugyan megtalálni, de ha a Rue Saint-Denis-n a rikító üzletek között felfedezzük a boltívet, amely a bejáratot jelzi és belépünk, akkor hirtelen 1825-ben találjuk magunkat. Az üzletek eredetiek, például a Vintage-Optiker Pour Vos Beaux Yeux szemüvegüzlet (nevének jelentése: az ön szép szemeiért) polcai a passzázsba költözésük idejéből származnak, azaz a 19. századból. Szemüvegeik között a legtöbb a retro stílust követi, az 50-es, 60-as évek inspirálták tervezőiket. Egészen különösöket is találni közöttük. Ha a passzázsban járunk, akkor feltétlenül keressük fel a Le Pas Sage éttermet, üljünk le egy faasztalhoz a sarokban és élvezzük a tipikus francia ételeket.
A várakozás croissant-nal egy élvezet
Van egy templom Párizsban, amit még egyszer sem tudtam kihagyni. Rendben, a Notre-Dame-ot sem, de ez más. A Sainte-Chapelle-t – amely valójában egy kápolna – a színek és hatalom játéka miatt kell felvenni a megnézendők listájára.
Én azonban mindennél jobban szeretem azt, amikor az online megvásárolt jegyem időpontjára várok (szándékosan hamarabb érkezem a Sainte-Chapelle-hez) és betérhetek a kápolnával szemben található Les Deux Palais étterembe.
Tudod, mi a jó Párizsban?
Amikor már azt hiszed, hogy ennél nem lehetne turistafogóbb egy hely, akkor kihozza a pincér a croissant-t, és nem hiszed el, hogy mennyire tökéletes. Nos, ezért megyek korábban a Sainte-Chapelle-hez és neked is ezt ajánlom.
Pillantás a francia nemzeti büszkeségre az arab világ tetejéről
Múzeumból kétségtelen, hogy nincs hiány Párizsban. Nem vállalkoznék tippekre, de az Arab Intézet múzeumát (Institut du Monde Arab) két okból is ajánlom. Egyrészt, mert itt aztán időben és térben utazhatunk anélkül, hogy kitennénk a lábunkat Párizsból. A kiállítás segít megismerni az arab kultúra évezredes fejlődését, s igyekszik közelebb hozni a mai arab művészetet.
Ugyanakkor az intézet tetőteraszáról fenséges kilátás nyílik arra az épületre, amelyre a franciák oly büszkék, a Notre-Dame-ra.
Az intézettől csak egy ugrás a Szajna, amelynek partján elérhetjük a Pont de l’Archevêchét. A Notre-Dame itt csak egy érintésre áll, de mégsem a megszokott szemtől szembe képet, hanem picit a hátsó kulisszákat láthatjuk.
2024. december 7-től ismét nyitva áll a közönség előtt a híres templom.
Mit tud Madame Paul kacsája? S Monsieur Hermé kétezer levele?
Pontosan azt tudja Madame Paul kacsája, amit minden francia konfitált kacsának tudnia kell. Omlós, ízletes, nincs túlfűszerezve, nincs túlgondolva, egyszerűen finom.
Párizsban nem lehet éhen halni. Újra a császárhoz kell visszatérnem, ha Párizs kiváló étkeinek nyomára szeretnék bukkanni.
Napóleon szerint az uralkodók feladata olyat alkotni, amellyel kifejezik hatalmukat, erejüket. Ennek egyféle kifejező eszközei az építészeti alkotások voltak. Abban viszont a Bourbonok is élen jártak. Napóleon azonban továbbment, megvalósította azt, amit a Bourbonok s utódaik elfelejtettek. A népnek is adni kell!
Napóleon nemcsak óriási épületeket emelt, hanem a nép közérzetét javító párizsi csatornákat, az ivóvízhálózatot, a nép ellátására szolgáló piacok kialakítását is megvalósította. Párizs szemetes, bűzös, éhező városból a császár alatt lett friss áruktól illatozó, tisztább, rendezettebb Párizzsá.
Igen, a piacok – ahol mindenből a legjobbat kapni – hatása érződik az éttermeken.
Egy fontos tudnivaló van: Párizsban keresd a francia éttermeket!
A legtöbbnek nemcsak története, hanem történelme is van. Így van ez többek között a Chez Paulnál vagy a Le Bistrot de Paris esetében is, számomra ezek voltak idén ősszel a kedvencek. A Chez Paulnál imádtam a konfitált kacsát, míg a Le Bistrot de Paris-ban a párizsias burgundi marhát.
Fogalmam sincs, hogy mikor bukkantam rá Pierre Hermé cukrászra, de az biztos, hogy nélküle sem múlik el egyetlen párizsi kiruccanás sem. Monsieur Hermé kétezer levelet ír nekem minden alkalommal. Ez most csak egy szójáték, hiszen Pierre Hermé továbbfejlesztette a híres francia mille-feuille-t (ezer levél) és megduplázta benne Párizst.
Én azt hiszem, hogy betérni egy Pierre Hermé-üzletbe, megvenni a süteményt és szobánk magányában élvezni azt, méltó lezárása egy téli párizsi túrának.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Megérkezett a világ minden eddiginél gyorsabb vonata
Fotókon a négyhetes ikrek! Rájuk büszke most egész Nyíregyháza
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
El sem hinnéd, de ez lesz 2025 legmenőbb utazási trendje
Vörös zóna lesz Róma I. kerülete, nem léphet be bárki
