Parajdon 1762-ben kezdődött a föld alatti bányászat, amikor megnyitották a harang alakú József-bányát. A kitermelt sótbivalybőrbe kötve, négy pár lóval húzták a felszínre. Persze a technika fejlődésével ez idő közben megváltozott és 1945-ben bevezették a robbantásos sófejtést is – olvasható a bánya oldalán.
A most is ismert, hatalmas méretű tereket 1978-ban, a régi bányakamrák alatt képeztek ki az országban egyedülálló (12 m magas, 20 m széles és 200 m hosszú) kamraméretekkel. 1991-ben az új bányarészleg kialakításakor a kamra nagysága már 16 m széles és 8 m maga volt.
A só jótékony hatását felismerve az 1960-as években már próbálkoztak a krónikus légúti betegek föld alatti kezelésével.
1980-tól kezelési és látogatási részleget rendeztek be a felszíntől számítva 120 m mélységben. A bányabejárattól 1250 m hosszú tárón vezet az autóbusz útja a szpeleo- és klimatoterápiás kezelésre alkalmas sótermekig.
A villanyvilágítással és állandó szellőztetéssel ellátott tágas bányakamrákban játszótér, ökomenikus kápolna, büfé, számtalan ülőalkalmatosság és asztalitenisz teszik változatosabbá a napi kötelező négyórai lent tartózkodást.
Szakkáder által vezetett gyógytorna, tollaslabdázás, gyermekjátékok kölcsönzése, kis történelmi múzeum, alkalmi fotókiállítás és művészi alkotások sokasága varázsolják otthonosabbá ezt a különleges föld alatti világot Erdélyben.