A Pamkutya a legnépszerűbb magyar Youtube-csatornák egyike, eredetileg paródiavideóiról vált ismertté Magyarországon. Egy testvérpár, Osbáth Norbert és Osbáth Márk több mint tíz éve hozta létre az oldalt. Az évek során azonban a tartalmaik fokozatosan változtak, és egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az utazós videók. Ezekben különböző országokat és kultúrákat mutatnak be, érdekes történetekkel, informatív részletekkel, miközben megtartották a rájuk jellemző szórakoztató stílust is.
Osbáth Norbi évek óta visszatérő vendég a Járatlan utakon fesztiválon, legutóbb keleti autós kalandjairól mesélt a közönségnek.
„Egy évvel ezelőtt, ugyanitt ültem, és egy előadást hallgattam egy autós útról. Akkor döbbentem rá, hogy gyerekkorom óta vágyom egy hasonló kalandra – valami igazán nagyra. Néhány hónapnyi tervezés után megszületett az ötlet: elautózom Budapesttől Kínáig, érintve Törökországot, Georgiát, Iránt és Türkmenisztánt, Üzbegisztánt és Kirgizisztánt. Az út végül három szakaszban valósult meg, részleteiben és kihívásaiban minden várakozásomat felülmúlva” – vágott bele Norbi, aki az iráni és türkmenisztáni szakaszról mesélt a fesztivál közönségének.
Az előre sejteni lehetett, hogy nem mindig lesz egyszerű a terep, ezért egy Toyota Land Cruisert választott a túrához. A választásnál azt is mérlegelte, hogy könnyen beszerezhetőek legyenek az autó alkatrészei, ha esetleg valami gond lenne, és ez később nagyon jól jött.
Az első szakasz Budapesttől Georgiáig tartott. Innen Norbi hazarepült, majd másfél hónap múlva újra visszatért, hogy folytassa az utat. Sok olyan kommentet kapott, hogy így “nem is igazi” az autós élmény, de számára az volt a fontos, hogy a lehetőségekből kihozza a legtöbbet. Idáig is fantasztikus tájakon át vezetett az út, de az igazi kaland a második szakasszal vette kezdetét.
Autóval belépni Iránba egyébként nagyon nem egyszerű. Egy speciális dokumentumra, a „Carnet de Passages”-re van szükség hozzá, amit Németországban tudtak beszerezni. 130 ezer forintba került, és 10 ezer eurós letétet is kértek, hogy garantálják, az autót kiviszik majd az országból.
Az autómentőt is menteni kellett
„Iránnak egy barátommal, Ábellel vágtam neki. Már az indulás sem volt zökkenőmentes: alig két órával a határ átlépése után lerobbantunk egy faluban. Szerencsére pont egy szerelőműhely előtt álltunk meg, bár az alkatrészt 200 kilométerre kellett beszerezni. Az iráni emberek vendégszeretete azonban azonnal megmutatkozott: mindenki próbált segíteni, amiben csak tudott” – mondta Norbi.
Az Instagram és a Facebook egyébként az ország területén mindenhol tiltott, de VPN használatával kijátszható ez a korlátozás – ezt csinálja a legtöbb helyi is.
„Irán maga lenyűgöző volt. Bár tartottunk az aktuális politikai helyzettől, végig biztonságban éreztük magunkat. Az emberek kedvessége páratlan, még akkor is, ha a kommunikáció olykor kihívást jelentett a nyelvi korlátok miatt” – mondta Norbi. Hozzátette, az irániakon látszik, hogy tudják, milyen az ország híre, és ez nagyon zavarja is őket, emiatt próbálnak mindent megtenni, hogy az ide látogatók csak jó élményekkel térjenek haza.
Őszintén lehet a helyiekkel beszélni a politikai helyzetről is, ami nem egyszerű: a hetvenes években az ország sokkal szabadabb volt, a forradalom után lett szigorúan vallásos, ekkor vették el a nők jogait is. Az utóbbi időben viszont egyre több a tüntetés az egyenjogúságért, a fiatalabbak láthatóan változást akarnak.
A benzin hihetetlen áron van
Iránban minden nagyon olcsó, nagyjából negyedáron van a hazai viszonyokhoz képest.
Extrém olcsó a benzin is: 20 forint literje.
Nem is nagyon ismerik a dízel autókat, így az első lerobbanás után hamarosan újra megállt az autó: a kutas nekik is reflexből benzint tankolt. Ez már valahol félúton Tebriz és Teherán között történt, a kiérkező autómentő visszaindult velük Tebrizbe, de ez a jármű is lerobbant. A mentés végül 10-12 óráig tartott, hívni kellett egy másik autómentőt. A várakozás mégis jó hangulatban telt: az egyes számú autómentősök diszkóhangulatot csináltak a villogóval és hangos zenével, így mindenki jól érezte magát a körülmények ellenére is.
„Az autót végül két napig tartott megjavítani, a szerelő még sosem látott dízel motort, emiatt kicsit aggódtam… De végül megoldotta, utána néhány órát vitatkoztunk az áron, nagyjából százezer forintot fizettem érte, ez ott több havi kereset” – árulta el Norbi. A pénzügyek egyébként is nagyon kaotikusak, mivel több különböző pénznemet is használnak, így sosem lehet tudni, hogy most éppen miben mondják az árat, teljes a káosz.
Varázslatos épületek mindenhol
„A világ legnagyobb tere Iszfahánban van, körben végig bazárok és mesés mecsetek mindenhol, a Shah Mecset pedig tényleg életre szóló látvány volt. A naplemente még szebbé tette az egészet, esténként pedig az irániák piknikeznek a parkokban. Ilyenkor többezer ember ücsörög a zöldben, iszogatnak, beszélgetnek, fantasztikus volt” – mesélte Norbi.
Ezután Türkmenisztán, az út legszürreálisabb része következett.
Már a határátlépés is kaotikus volt: 15 állomáson kellett különféle ellenőrzéseken átesniük a fiúknak, négy órát vett igénybe az egész procedúra. Az autót végül hátrahagyták, mert a fővárosba, Asgabatba csak fehér autóval lehet behajtani – az előző diktátor csak ezt a színt szereti. Türkmenisztán épületei is ennek megfelelően letisztultak: minden fehér márványból készült, a másik megengedett szín az arany, így az egész főváros ragyogó tisztaságot sugárzott.
De nem ez az egyetlen helyi furcsaság. „Itt található például a világ legnagyobb (fedett) óriáskereke, ahonnan nagyjából semmit sem látni, és az internet is szinte teljesen elérhetetlen– itt már VPN-nel is alig lehetett kommunikálni. „Mindezek ellenére a helyiek barátságosak és nyitottak voltak, egy esküvőn is vendégül láttak minket, ami fantasztikus élmény volt” – mesélte Norbi.
„A legizgalmasabb élmény a Pokol kapujának nevezett gázkráter meglátogatása volt itt – az a gigantikus, lángoló mélyedés tényleg olyan, mintha egy másik bolygón lennénk” – tette hozzá.
A hetvenes években földgáz után kutattak, ahogy lefúrtak, beomlott és a gáz szivárogni kezdett. Meg szokták gyújtani ilyenkor, néhány nap után elalszik. Ez hatvan éve nem aludt ki, egészen elképesztő élmény a tüzes kráter.
Ha kedvet kapnánk egy hasonló keleti autós kalandhoz, itt van néhány jótanács Norbitól, amit nem árt figyelembe venni:
- Ha saját autós utat tervezünk, fontos, hogy minden apró részletre figyeljünk. A vízumok, speciális engedélyek és helyi szabályok ismerete elengedhetetlen.
- Vigyünk magunkkal elég készpénzt, mert Iránban például a nyugati bankkártyák nem is működnek.
- A közlekedés szörnyű, rosszabb, mint az egyiptomi, ezért ide csak tényleg nagyon gyakorlott sofőrök menjenek autóval!
- Az internetes árfolyam nem felel meg a valóságnak, valójában sokkal jutányosabban megy a váltás, főleg az illegális pénzváltókban. Nem kell aggódni, itt sem vernek át senki.