Ahol Isten megteremtette a világot: Palesztina - gasztro-, és úti beszámoló Steiner Kristóftól
Steiner Kristóf
“Aki ellátogat Izraelbe, látogasson el Palesztinába is” – szoktam javasolni, egyszerűen azért, mert a két külön “világ” egymásból, egymástól merít, és mert különbözőségeik mentén egyeznek.
Azok, akik Tel-Avivot választják nyaralásuk célpontjaként, gyakorta nem is tudnak róla: a fal túloldalára kalandozni nem hogy lehetséges, de végtelenül egyszerű is: a jeruzsálemiDamaszkusz kaputól negyedóránként indulnak buszok Betlehembe, onnan pedig nyitva az út, hogy bárki bebarangolhassa ezt az ismeretlen csuda földet. Aki pedig tart tőle, hogy maga szervezze meg az utazását, Tel-Avivban az Abraham Toursnál a város szívéből induló csoportos utazáshoz is csatlakozhat – ahol minden leszervezve várja.
Az is gyakori, hogy a Tel-Avivból a Holt-tengerhez utazók még csak nem is tudják: Ciszjordánián, azaz Palesztina és Izrael “közös” – értsd, mindkét fél által sajátnak nevezett – részét vezetnek át. A sivatagon át vezető kacskaringós úton balra Ramallah és Jerikó, jobbra izraeli telepek tarkítják az utat, de ami igazán számít, az középen van: a közösen használt, megosztott út, amelyen járva helyiekkel találkozhatunk, mindkét oldalról. Itt élnek a beduinok – akiket bárki meglátogathat egy teára, vagy tevegelésre.
És míg túl sokan vannak – mindkét oldalon, és persze külföldön is -, akik szerint a háború a másik oldal hibája, akik szerint sosem lesz béke, és akik szerint a túloldalon élők nem érdemelnek szabadságot, szerencsére egyre több izraeli és palesztin emeli fel a hangját az öncélú ideológiák ellen.
Légy te is ilyen, és adj egy esélyt egy szokatlan utazásnak, Betlehembe, Ramallába, Nábluszba, Jerikóba!
Betlehem, a vallásos zarándokhely
Kezdjük könnyedén, az akár fél délután alatt is megjárható Betlehemmel!
A vallásos zarándokhely, melynek központja a Születés Temploma, egész évben vonzza Jézus Krisztus követőit és tisztelőit. A szentély parányi ajtaján bebújva – mellyel a lóháton érkező tolvajok ellen védekeztek – faszerkezetes mennyezet, és mostanra félig megsemmisült freskók fogadnak: az 1700 évvel ezelőtti alapok újra és újraépítése semmit sem vett el a hely esszenciájától, máig megmozdul a lélek abban, aki ide látogat.
A szomszédos Afteem étterem a legnagyobb kedvencem a városban: Izrael államalapításakor egy Jaffából ide menekült család szerelem-projektje, amely mostanra nem csak a tökéletes humusz és falafel, de a szabadság és az újrakezdés szimbólumává is vált. A lóbabbal készített savanykás „ful”, és a muttabal, azaz palesztin padlizsánkrém egyenesen kihagyhatatlan, ahogy a mandulával megszórt csicserikrém is.
És bár a palesztin képzőművészek kreációi mindig vonzották a kíváncsi látogatókat, igazán nagyot akkor fordult a világ a helyi művészeti szcénával, amikor a világhírű graffiti művész, Banksy megnyitotta szállodáját, a Walled Off Hotelt – ahol a szobák “a világ legrosszabb kilátására”, az elválasztó falra néznek.
A recepción üzemelő boltból pedig eredeti Banksy-alkotásokat is haza lehet vinni…
Ramallah
Vagy… a következő úti célra, Ramallába. Ahol megtanultuk, hogy “a csütörtök az arabok pénteke” – nevezetesen a Berlin Pubban, arab elektro és hip-hop zenére táncolva, hidzsábot viselő, ám karukon kitetovált lányokkal, akikkel koccintva mélyen megváltottuk a világot – ők az új generáció, mely már mer másképpen gondolkodni. Másik kedvenc helyünk a Snow Bar volt, a városszélen, színes függőágyakkal, és úszómedencével, ahol még vegán burgert is kínálnak.
„The wall must fall”, azaz “omoljon le a fal” volt a jelszó a becsekkolásnál a Hostel In Ramallahban, mely egyszerű, de tiszta és kényelmes emeletes ágyakkal várt minket, a tetőteraszon elfogyasztott teával, kávéval, friss pitával, helyi olívaolajjal, és zátárral – mely oregánóval, és pirított szezámmaggal készül. Reggeli után pedig elindulhatunk együtt Nábluszba – a térség számomra legmágikusabb városába…
Náblusz, a sokszínű kavalkád
Bár kevesen hallottak róla, mily mesés hely, a Bibliából és történelemkönyvekből Neapolisz, vagy Szikem néven lehet ismerős, mint az Ábrahám-vallások – zsidóság, kereszténység, és muzulmán hit – egyik legfontosabb helyszíne. A Júdeai királyság szétszakadása előtt törzsszövetségi gyűléseknek és az egész világot behálózó piaci kereskedelem otthona volt, ám a földrengések és felkelések alaposan megtépázták.
A szomszédos Garizim-hegy a szamaritánusok Templom-hegye – vallják,Isten itt teremtette meg a világot. Ők azok, akik elsőkként “váltak le” a zsidó törzsektől, mára pedig valahol a keresztények és a zsidók között vannak, kultúrtörténet kapcsán, ám ami szokásaikat és hagyományaikat illeti, senkihez sem hasonlíthatóak. És ami a legkülönlegesebbé teszi őket: izoláltságuk ellenére végtelenül befogadóak és kedvesek.
Náblusz színes piacán ezerszínű fűszer-kavalkád fogadott minket, és frissen pörkölt kávé szemek bódító illata. Saját szemünkkel láthatjuk, hogyan készül a tahini – azaz a malomkövek között préselt szezámmag krém, a baklava pedig akkora halmokban áll, hogy megkerülni is kihívás. Akármerre jártunk, mindenhol lelkes helyiek tessékeltek minket az üzletükbe, és lépten-nyomon ajándékokat kaptunk az árusoktól.
A túrát a helyi hammamban, azaz török fürdőben érdemes zárni – ahol nem csak a csodás gőz és mennyei masszázs emelt egekbe, hanem a felismerés is: zsidó Dávid-csillag és muzulmán holdsarló tetoválásom, és a héber szöveg a hátamon “Jól csak a szívével lát az ember”, senkit sem akasztott ki, mi több, találkoztam egy meleg palesztin-izraeli párossal is, akik azt mondták nekem: “Mondd meg a barátaidnak, hogy ne tőlünk féljenek, hanem azoktól, akik tudatosan félelmet keltenek bennük.” Ez pedig igaz lehet – hiszen bár mi srácok visszakalandoztunk a Holt-tenger északi partjain elnyúló strandokhoz, Sabina barátnőnk egyes egyesül vágott neki Dzseninnek, ahol három további napot maradt.
Meglátogatva a helyi menekült tábort, mesélve az őt éjszakára befogadó családnak arról, milyen sok hajléktalan él Londonban, azzal szembesült: bár a helyiek konformista sztenderdekhez szokott emberek számára élhetetlen körülmények közt élnek, a hontalanság fogalma ismeretlen számukra. “Hogyhogy senki sem hívja be őket éjszakára?” – kérdezte egy palesztin kisgyerek, miközben a nagymamája maqloubeh-t, palesztin rizst szolgált fel, a papája pedig rababehen, palesztín “gitáron” játszott.
Mi fiúk, mindeközben megérkeztünk Kalia Beachre, a ciszjordániai rész leginkább kiépített holt-tengeri strandjára, ahol a gyógyító iszapban fetrengés és a szuper-sós vízen lebegés után a helyi termelők portékáival telepakolt mini-piacon vásároltunk mézédes datolyát. Kalia ugyan hivatalosan illegális izraeli telep – a nemzetközi jog szerint Izrael határain kívül van –, a partot palesztinok is látogatják, és a strandot üzemeltetők nagy része szintén palesztin.
Jerikó
Innen zöld rendszámos palesztin taxikkal utazhatunk át Jerikóba, a világ egyik legősibb városába, ahol a szent írások szerint Krisztust háromszor kísértette meg a Sátán – aki nem szeretne felkapaszkodni a sivatag fölé magasodó hegyre, kábelkocsival is felgördülhet, odafent pedig egy máig működő kolostor fogadja majd, ahol a szerzetesek nem csak lelki feloldozást, de saját készítésű, a környező hegyekből származó féldrágakövekkel és ásványokkal ékes karkötőket és nyakláncokat is kínálnak.
Egy ilyen utazást követően az ember egyenesen átlényegül – nekem öt évre volt szükségem ahhoz, hogy megértsem: azzal nem bántok, és nem sértek senkit Izraelben, ha a szívemre hallgatok, és átlátogatok a túloldalra, és épp így: senkinek sem fordítok hátat Palesztinában azzal, hogy Tel-Avivot mindig egyik otthonomnak tekintem majd. Mindehhez pedig nincs másra szükség, mint vásárolni egy repjegyet, és levenni a láthatatlan szemellenzőt…
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Fotókon a vihar elképesztő pusztítása Görögországban
Apró magyar faluban rejtőzik egy családias termálfürdő, egész...
Földrajzi kvíz: Európában vagy Amerikában járunk?
Ilyen lett a Notre-Dame: fotókon a megújult székesegyház
Sok magyart érintő drágulás élesedik Ausztriában: itt vannak az...
