Az egykori kommunista rendszer kirakatának szánt kelet-berlini főtéren, az Alexanderplatzon álló tornyot az NDK alapításának 20. évfordulójára építették.
Először október 2-án a tér másik fő különlegességét, a világórát avatták fel, aztán 3-án jött a gigantikus épület, 4-étől 6-áig pedig a keleti blokk küldöttségeinek tartottak rendezvényeket, amelyet október 7-i hagyományos felvonulások zártak, miközben megnyitották a torony gömb alakú kilátóját a közönség előtt – idézte fel az ötven évvel ezelőtti eseményeket Hanno Hochmuth, a potsdami jelenkori történeti kutatóintézet (ZZP) történésze.
A kelet diadalának tartották
A 365 méteres építmény a nyugat-berlini rádiótoronynál 215 méterrel magasabb, átadása idején a világ második legnagyobbja, de természetesen nem előzhette meg az 540 méteres moszkvai Osztyankinó tévétoronyot, ami a szocialista táboron belüli hatalmi viszonyokat is jellemezte.
Egy ember mindenki felett
A beruházás minden fontos mozzanatáról Walter Ulbricht főtitkár döntött, ő határozta meg az építkezés helyszínét és, hogy a 212 méteres magasságban elhelyezett kilátó gömb alakú lesz.
Nem is vághatta el más az átadási szalagot, ahogyan a köszöntőt is ő mondta, kihangsúlyozva a dolgozó nép hatalmas teljesítményét . Ezért is terjedt el a “Szent Walter-torony” és az “Ulbricht-katedrális” elnevezés a kelet-berliniek körében.
Erőltetett menet
Az építkezés kezdetekor nem álltak készen a megfelelő engedélyek, ezért nincs a toronynak hivatalos alapköve. Az alapozás egyébként 1965 augusztusában kezdődött, de az összes engedély akkor lett meg, amikor már a 30. méternél tartottak.
A 100. métert alig egy év alatt, 1966. október 4-re érték el. Annak ellenére, hogy a munka három műszakban erőltetve folyt (nappal általában 60, éjjel 30 munkás jelenlétével), nem történt haláleset. Mindezt úgy érték el, hogy az egyre magasabbra nyúló vasbeton henger körüli területet 100 méteres sugarú körben lezárták, és különleges hálókat feszítettek ki (utólag kiderült, a megfelelő munkavédelem mellett soha nem vették ezek hasznát, de természetesen nem voltak hiábavalóak).
Jóval drágább lett, mint ahogyan az elején gondolták volna
Az idő haladtával a költségek is mind magasabbra emelkedtek. A beruházás az eredetileg tervezett 33 millió keletnémet márka helyett végül 132 milliót emésztett fel, mivel több eszközt, berendezést csak külföldről tudtak beszerezni. Így Belgiumból érkezett a kilátó panorámaüvege, Svédországból pedig liftek.
Az építkezésen használt technológiával ugyanakkor nem volt gondja a kivitelezőknek, mert a 115 méteres tévéantenna alapjául szolgáló 250 méter magas, 26 ezer tonnás torony éppen olyan építmény volt, mint egy hatalmas kémény, amelyből országszerte többet is felhúztak a szén-tüzelésű erőművekhez.
Csodájára jár az egész világ
A tévétorony óriási sikernek bizonyult, az első pillanattól az egyik legnépszerűbb berlini turistalátványossága vált, a mai napig évente átlagosan bő egymillió látogató keresi fel. A gyorsliftek 40 másodperc alatt repítik fel a kétszintes kilátóba a látogatókat, ahonnan tiszta időben akár 70 kilométeres távolságra is ellátni.
Az emeleti étterem vendégei az asztaluknál ülve is körpanorámában gyönyörködhetnek egy szerkezet révén, amely egy óra alatt megforgatja az épületszintet a torony tengelye körül.
Forrás: MTI
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
