A természet egyik legcsodásabb kincsét ünnepeljük ősszel. A gyümölcsöt, ami oly nagy tudást és hozzáértést kíván; ami a történelmi idők kezdete óta végtelenül fontos szereplője a világ szinte összes nemzetének; amiből édes és kesernyés nedűk ezrei készíthetőek, és ezek évszázadok, mi több, évezredek óta hoznak össze szerelmeseket, családokat, barátokat és ellenségeket.
Ez nem más, mint a szőlő.
Aki szereti a borokat, annak mindenképp, aki pedig a borászat tudományát is, annak pláne ajánljuk az alábbi úti célokat. Ahogy azoknak is, akik szimplán csak imádják a nagy szőlővidékek megnyugtató hangulatát, a borpincék illatát, vagy az italokhoz kínált különleges borkorcsolyákat.
Villány
Természetesen nem tennénk meg, hogy ne egy magyar borvidékkel indítsunk, és a mindenki által jól ismert Eger és Tokaj helyett – ahol bármikor is mész, mindig csodás élményekben lesz részed – most Villányt emeljük ki. Borkedvelők számára a legkihagyhatatlanabb a villánykövesdi műemléki pincesor, ahol igazi, régi, hordószagú pincéket járhatnak végig, és hallgathatják a vendégszerető borosgazdák beszámolóit. Nemcsak pincék félsötétjében fordulsz meg azonban, ha ezt a sort járod végig, hanem a szőlős, dimbes-dombos tájra nyíló, bámulatos kilátást kínáló teraszokon is kóstolhatod a vidék remekműveit.
Villány első sorban a tüzes vörösborokban erős, amelyek testesek, bővelkednek a tanninokban és zamatokban. A leghíresebbek a Kadarka, az Oportó (Portugieser), a Kékfrankos, a Cabernet sauvignon, a Cabernet franc, a Merlot, a Zweigelt vagy a Pinot noir.
Ha őszi kirándulásodat ide tervezed, nagyon ajánljuk, hogy Márton-nap környékén érkezz, hisz ilyenkor még jobban odatesznek a gazdák, és nemcsak a legkiválóbb borkülönlegességeket, de a legjobb ételeket is megízlelheted – élen természetesen a libafogásokkal!
Alentejo (Portugália)
Alentejo régiónak emblémája a bortervő vidéke. Több mint 250 termelő szorgoskodik itt, 22 000 hektáros művelés alatt álló földdel.
Borbát mindenképp látogasd meg, ha lehetséges, novemberben, amikor a Festa da Vinha e do Vinho (a szőlő és a bor fesztiválja) zajlik.
Ilyenkor egy kifejezetten borkedvelők számára kiépített, különleges útvonalat járhatsz be.
A történelmi központban különféle, helyi specialitásoktól illatozó kis tavernák, éttermek találhatók – némelyikük hatalmas, agyag boros kannákkal, amelyeket korábban a bor készítéséhez használtak.
Decemberben is jó ötlet azonban megnézni a portugál bortermő vidéket: ilyenkor ne hagyd ki Cabeção-t és Vila de Frades-t, ahol a termelők legújabb borainak kóstolóját öltöztetik fesztiválköntösbe. Vila de Frades-ben, a Vitifrades rendezvény keretében helyi borkészítésben versenyeznek a mesterek.
Ebben a városban a borokat hagyományosan, a rómaiak által alkalmazott módszerekkel állítják elő – és ezt a saját szemeddel követheted nyomon.
Ne hagyd ki a Redondo-i Múzeumot se, ami a turisztikai irodában található. Kirándulj el a Serra d’Ossa szőlőtőkéihez, költs el egy zamatos ebédet egy helyi tavernán, majd töltsd a délutánt a városban.
Katalónia (Spanyolország)
Katalónia mediterrán éghajlata különösen kedvező a szőlőtermesztés számára. Még a tél is enyhe, sok napsütéssel, az esőzések pedig elsősorban tavaszra és őszre koncentrálódnak. Földrajzi sokfélesége miatt Katalónia 11 eredetmegjelöléssel büszkélkedhet borok terén.
Katalónia számos turisztikai látványosságot kínál borvidékein, például pincészetek látogatását, szőlőültetvényeket, fesztiválokat, borkóstolókat, ételeket és borkurzusokat.
Sőt, egyre több olyan wellness központ nyílt már a térségben, amely a bor és a szőlő jótékony tulajdonságaira épít.
A spanyol borokkal ráadásul Magyarországon nemigen találkozni, ha tehát ide látogatsz el, garantáltan új borélményeket szerzel!
Piedmont (Olaszország)
Piedmont Olaszország északnyugati részén helyezkedik el, Svájc és Franciaország határán. A név jelentése: “a hegy lábánál”. És valóban: három oldalán az Alpok veszik körül, Olaszország legmagasabb csúcsaival és legnagyobb gleccsereivel. Az Alpok pedig elképesztő háttérképként szolgálnak az olyan festői völgyeknek, mint például a Val di Susa, a Valsesia és a Val d’Ossola.
A Langhe és a Monferrato tája érintetlenebb, de ugyanolyan gyönyörű, mint a kisvárosokkal és kastélyokkal borított, megművelt dombok és szőlőültetvények sorozata. A Novara és a Vercelli körüli síkság tipikus látványát a víz és a rizsföldek, a hosszú nyárfasorok és a régi parasztházak képezik.
A Maggiore-tó a legkeresettebb turisztikai üdülőhely, ide értve a Stresa-t és a Borromeai-szigeteket is. Ősi villáikkal, gyönyörű pázsitokkal és kertekkel körülvéve feledhetetlenül romantikus képet alkot.
A piedmonti borokat is testesség, gazdag tanninok és virágos ízek jellemzik. Színük többnyire vöröses, de soha nem mélyvörös. Minél idősebb egy bor, jellemzően annál téglaszínűbb.
Isztria (Horvátország)
Úgy tűnik, már a föníciaiak és a görögök is behozták a szőlőt Isztriába. Az akkori betelepülõk, a hisztrik sikeresen ápolták ezt a nemes növényt, és elsajátították a borkészítés tudományát.
Ennek bizonyítéka a legenda, miszerint az aranygyapjút kutató görög tengerészek, az argonák kiáltása volt a “kalavojna!”, amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy “jó bor”. Mindez pedig Isztria keleti partján, a Raša-öböl mentén történt, ahol ezt a nevet kapta meg egy település.
Mi tette Isztriát a jó bor szinonimájává? Természetesen az itt dolgozó szőlősgazdák kemény munkája elengedhetetlen volt hozzá, de mindenekelőtt a természetes tulajdonságok – elhelyezkedés, talajminőség, éghajlat – garantálják a kiváló minőségű szőlőt. Az Isztriai-félszigeten két domináns talajfajta kínálkozik szőlőtermesztésre: a vörös talaj (terra rossa) és a márvány vagy fehér talaj. Értelemszerűen a vörös talaj ideális kiváló minőségű vörös fajták ültetvényeihez (erős szerkezetű, testes borokhoz), míg a márvány ideális a fehér fajtákhoz és az édes borokhoz, amelyek megőrzik frissességüket és a finom aromát. Az enyhe lejtésű, dombos földek, amelyekben Isztria bővelkedik, ideálisak a szőlőtermesztéshez, különösen a Napnak kitett lejtőkön, míg a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti nagyobb ingadozások hozzájárulnak a jövőbeni bor kifejezett intenzitásához.
Bordeaux (Franciaország)
Természetes, hogy nem maradhat ki a világ talán legnevesebb bortermő vidéke. A legnagyobb francia borvidék 120 ezer hektáron táplálja a szőlőket, amikből a híres francia merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc (vörösek), sauvignon blanc, vagy a sémillon (fehérek) készül.
A borvidék tipikus használati tárgya a hagyományosan 225 literes barrique hordó, aminek régen teljes értékű szerepköre volt, hisz szállításra és tárolásra is ezeket használták. Ma már “csak” az érlelés történik bennük.
Bordeaux-ban gyalogosan, hajóval vagy kerékpárral is lehet és érdemes utazni, de egy folyami körutazás is életre szóló élmény. A turisták általában nem hagyják ki Saint-Emiliont, hogy kiváló bort keressenek, és közben egy varázslatos, történelmi kis francia faluban találják magukat.
Santorini (Görögország)
Görögország szinte biztosan nem az első közt jut eszedbe, ha bortermő vidékeket keresel, pedig a csodás tenger és az antik vázák meg mozaikok mellett bizony, a borok szerelmesei is megtalálhatják itt a tökéletes nyaralóhelyüket.
Santorini, Európa legszebb szigete a feledhetetlen, kék tetejű fehér házak és a csacsik mellett Görögország legkülönlegesebb borvidékének, és Európa legrégebbi szőlőültetvényének otthona, rendkívül egyedi Assyrtiko fehérborokkal és kiemelkedő édes desszertborokkal, a Vinsanto’s-val.
Fenséges, hiteles borok és őshonos ízek, amelyeket az azúrkék tengert bámulva kóstolgathatsz – borkedvelők számára igazi életérzés.