A fiatal pár már több helyen is szerencsét próbált a világban, szívüket azonban egy csapásra meghódította Hawaii. A kiköltözés után hamar kopogtatott a gólya, az azóta immár öttagúvá vált tündéri magyar család, Ohana Bordi nem mindennapi kalandjait pedig több tízezrek követik. Most a Startlapnak mesélik el költözésük történetét, elárulják, mi ragadta meg őket a szigeten, és mire tanítják a három imádnivaló csöppséget.
Hogyan sodort titeket Hawaiira az élet?
Réka: István korábban két évig volt Németországban, de én is szerettem volna kipróbálni, milyen külföldön, más kultúrában élni. Mindig is a tervek között volt a költözés: 2012 végén házasodtunk össze, mindketten szerettünk volna külföldön egyetemre járni, folyamatosan néztük a lehetőségeket. Eljött 2013 első vasárnapja, istentiszteletre mentünk, ott találkoztunk egy családdal – az apuka amerikai volt, az anyuka pedig filippínó, de mindketten Hawaiin éltek. Összebarátkoztunk, ők elkezdtek mesélni nekünk, milyen jó az egyház egyik ottani egyeteme, milyen sok kultúra él együtt, mennyi szépség van. Felvetették, miért nem megyünk oda egyetemre. Megmaradt a fejünkben ez a gondolat, de előtte kiköltöztünk Angliába, ott éltünk és dolgoztunk, közben pedig elterveztük, hogy félreteszünk pénzt, gyűjtünk az egyetemre. Jelentkeztünk, felvettek, 2014 szeptemberében elindultunk a szigetek felé. Nem volt nagy változás eljönni Hawaiira, hiszen itt is ugyanúgy angolul beszélnek az emberek, mondjuk az időjárás sokkal jobb. (nevet) Úgy érezzük, itt Hawaiin megtaláltuk az otthonunkat.
István: Elsősorban tanulni jöttünk ide, közben 20 vagy 40 órában dolgoztunk – általában váltottuk egymást. Kicsit tovább tartott az egyetem, ugyanis legtöbbször csak egyikünk volt iskolában, a másikunk teljes időben dolgozott. Így tudtuk megoldani az életünket – persze az ösztöndíjak is segítettek.
Mit szólt a család, a baráti kör a költözéshez?
R.: Előtte Ausztriában laktunk egy kicsit, és terveztük, hogy elmegyünk Angliába – de alapból benne volt a pakliban, hogy messzebbre fogunk költözni. Például egy olyan helyre, ahova repülővel lehet eljutni. Igazából a legtöbben támogattak, örültek a nagyszerű lehetőségeknek, pozitívan fogadták.
I.: Szerintem azért annak is örültek, hogy jöhetnek majd Hawaiira látogatni. (nevet)
Mennyire volt könnyű beilleszkedni az új kultúrába, környezetbe? Volt olyan, amit az elején furcsállottatok?
I.: Eléggé befogadó kultúra – főleg azért, mert ahol lakunk, a világ 70 különböző országából jöttek emberek. Ez egy 5-6 ezer fős város, de sok kultúra találkozik, legfőképpen az egyetem miatt, ami az egyik legsokszínűbb Amerikában. Mivel mindenki máshonnan jött, nagyon befogadók és segítőkészek, nyitott szelleműek az emberek, tényleg csak pozitív tapasztalataink voltak más kultúrákkal. Összességében egyszerűen ment a beilleszkedés. Nekem az volt egy kicsit furcsa, hogy amikor mi jöttünk – szeptember elején – itt akkor van úgymond a legnagyobb meleg, ami azt jelenti, hogy 30 fok körüli a hőmérséklet. Ez nem lenne annyira meleg, viszont párás a levegő, amikor leszálltunk a gépről, az nagyon megcsapott.
Amikor azt mondjuk, meleg van, akkor itt 30 fokot mérünk, amikor azt mondjuk, hogy hideg, akkor 25 fok van – nagyjából ennyi az ingadozás. De régóta vagyunk itt, így megérezzük ezt a pár fokot is, ami elég furcsán hangozhat.
R.: Számomra az első három hónapban kulturális sokk volt, hogy más a kaja. Kijöttünk, utána 2-3 héttel derült ki, hogy várandós vagyok. Meglepetés volt, noha még nem terveztük, örültünk neki. Terhesen mentem végig a beilleszkedés időszakán, így nagyon nehéz volt megszokni az ételeket, rengeteget panaszkodtam. Nekem ez volt a legnagyobb küzdelem, de ezt a terhességre fogom – olyan ételeket kívántam, amik itt nem voltak. További nehézségként merült fel, hogy nem volt autónk. Az egyetem első szemesztere után már gyűjtöttünk annyi pénzt, hogy tudtunk venni egy régi használt autót, ami óriási segítség volt. Tudtunk utazni a szigeten, felfedezni a szépségeit, nagyon megszerettük ezt a helyet.
Mi az, ami miatt egy csapásra beleszerettetek Hawaii-szigetekbe?
I.: Ami úgy megragadott, az az itteni kultúra. Azt már említettem, hogy nagyon befogadók és segítőkészek az emberek, de borzasztóan kedvesek is. Ha a boltba mész, mosolyognak rád, köszönnek, jó érzés, ahogy viszonyulnak hozzád a többiek – az idegenek is. Ezenfelül a környezet sem utolsó: a gyerekekkel sok helyre lehet menni, temérdek hegy, túraútvonal, kirándulási lehetőség akad télen-nyáron, nem is beszélve az óceánpartról… Sok kinti tevékenységet lehet űzni, ami nagyon jó fizikailag, mentálisan nekünk és a kicsiknek is. Nincsenek veszélyes állatok, növények, simán el lehet menni a dzsungelbe kirándulni a gyerekekkel, nem kell félni.
10.000 ❤️ 🙏🏻
Lassan 3 éve hoztuk létre ezt az oldalt azért hogy egy valós képet tudjunk mutatni arról hogyan él egy…
Közzétette: Ohana Bordi- Egy Hawaii-i Magyar Család Kalandjai – 2021. január 3., vasárnap
R.: Egyetértek, emellett ott van az a bizonyos “Aloha életérzés”, a lazaság, közvetlenség. Hawaiin minden olyan, mint egy nagy családban: ohanának hívnak mindenkit, a gyerekek a bácsikat és néniket nagybácsinak és nagynéninek hívják, a barátokat unokatesóknak nevezik, szóval nagyon családias a légkör. Összefog a sok ember, ünnepeljük egymás kultúráját, nagy békességben élünk mind. Ez az, amit nagyon szeretünk itt – az időjárás és természet mellett.
Senkit nem érdekel, ki milyen ruhába jár. Sokszor mezítláb vagy fürdőruhában mennek boltba az emberek, és ez teljesen normális. Nincs beszólogatás semmire, ellenben az emberek bátorítják egymást. A pozitivitás és a lazaság nagyon tetszik nekünk.
I.: Kiemelném azt az esetet, amikor három gyerekkel bevásárolni mentünk. Mind fáradtak voltunk, a gyerekek is nyűgösek voltak, ám amikor mentünk ki a boltból, egy néni megszólított minket. Azt mondta: “Milyen aranyosak a gyerekek, hatalmas áldás a család. Legyen szép estétek!” Ilyenkor elgondolkodik az ember, mik is a fontos dolgok… Más hozzáállást ad az egész élethez. Megtanultuk a dolgok jó oldalát nézni, és azt is, hogy az ilyen apró kedvességek mennyire feldobják az emberek napjait.
R.: Mindegy, hol vagy a világon, bárhol kivitelezhető lehetne, hogy az idegenek is kedvesek legyenek egymáshoz. Egy mosoly, egy-két jó szó nem kerül semmibe, mégis rengeteget ér… Egyébként az is jellemző Hawaiira, hogy nem adnak sokat a státuszszimbólumokra: nem mérvadó, hogy kinek milyen autója, mekkora háza van. Sok ütött-kopott kocsi van, mert a szigetre nem sok modellt hoznak be, így az emberek itt adják el egymásnak a korábbi járműveiket. Nekünk egy új autónk itt még nem volt, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy guruljon – és legyen benne légkondi, az nélkülözhetetlen! (nevet) Itt nincs fitogtatás, villogás, más értékek a fontosak, ami tényleg nagyon jó.
Noha elég egyértelmű a válasz, és aki ismer vagy követ titeket, az pontosan tudja, de azért megkérdezem: ti is ilyen szellemben nevelitek a gyerekeket?
R.: Igen! A családi filozófiánkhoz tartozik továbbá, hogy igyekszünk a gyerekeket bevonni mindenbe. Szerintünk a legjobb módja, hogy megismertessük velük a világot, ha bevonjuk őket abba, amit mi szeretünk csinálni. A mi esetünkben ez a más kultúrák megismerése. Nagy örömünkre a kicsiknek már vannak barátaik más kultúrákból, például Éduának kambodzsai a legjobb barátnője, Levedinek tongai a legjobb barátja, Mannának tajvani.
Mindenféle kultúrát elfogadunk – ez nekünk fontos és a gyerekek is kicsi koruktól ezt isszák magukba. Remélhetőleg sosem fogják megkülönböztetni az embereket bőrszín, vallás vagy kultúra alapján.
Az utazás is szenvedélyünk, az ázsiai nagy kirándulásra is vittük a gyerekeket. Nem könnyű kisgyerekekkel útra kelni, de nem lehetetlen – és óriási élmény nekik is. Ázsiában sok időt töltöttünk, utána amikor Édua Buddha szobrot látott, felismerte, mondta, hogy ő Buddha. Folyamatosan tanulnak a világról…
I.: A gyerekek rendkívül rugalmasak, nagyon jól tudnak alkalmazkodni ahhoz, amit mi csinálunk. Fogékonyak mindenféle dologra: ha segítesz kinyitni a szemüket, hogy lássanak valami újat, mást, jó irányba befolyásolja a személyiségüket és a világlátásukat.
Mit javasoltok azoknak, akik hozzátok hasonlóan kicsi gyerkőcökkel indulnának útnak?
I.: Mindenekelőtt azt, hogy merjenek elindulni. Sok emberrel találkozunk, akik azt mondják, majd utaznak később, amikor több pénzük, idejük lesz, amikor a gyerekek nagyobbak lesznek, amikor nyugdíjasok lesznek… Másik oldalról lehet, hogy egy nap fizikailag lesznek képtelenek utazni… Ne hozzanak fel kifogásokat, hanem vessék bele magukat az élményekbe. Tény, ha gyerekkel utaznak, sokkal rugalmasabbnak kell lenniük, figyelembe kell venniük a gyerek igényeit – így mondjuk a napi ötödik múzeum meglátogatása helyett inkább egy kis játszóterezés lesz a program. De megéri!
Ti mit csináltok ha rossz idő van?
Az idő továbbra is pocsék ahol lakunk. Viszonyításképp, a múlt héten 450mm csapadék…
Közzétette: Ohana Bordi- Egy Hawaii-i Magyar Család Kalandjai – 2021. március 16., kedd
R.: Abszolút! Ha valaki gyerekkel utazna, ne álljon görcsösen hozzá, ne táblázza be az egész napját, kell a rugalmasság, a spontaneitás. Nálunk mindig ott a babahordozó, ha órákig rajtunk van, akkor sem fáj a hátunk, ráadásul a gyereknek is kényelmes, tud benne aludni – ott van hozzánk közel. A pici, összecsukható babakocsi is praktikus, illetve egy-két játékot hozhatnak, hogy legyen valami otthon érzésük, de ha velünk vannak, biztonságban érzik magukat, élvezik a helyeket, ahova megyünk. Ez a mi tapasztalatunk, ami alapján mondhatjuk: nem kell aggódni az utazás miatt, a gyereknek ott jó, ahol a szülő van.
Mi a legemlékezetesebb kirándulós élményetek?
R.: A délkelet-ázsiai utat nagyon élveztem, jó volt megismerni a buddhista, hinduista kultúrát, ráadásul rendkívüli emberekkel találkoztunk Balin, Indonéziában, Thaiföldön – ez utóbbi helyen egyébként önkénteskedtünk egy helyi árvaháznál, a hegyi törzsből származó gyerekeket tanítottuk angolul. Felejthetetlen nap volt, amikor meglátogattuk a törzset, és a mi gyerekeink helyi gyerekekkel együtt játszottak. Mindig fantasztikus érzés azt látni, hogy a kicsik nem idegenkednek egymástól, nincs bennük semmi rosszindulat. Az is éltet minket, hogy miközben megnézzük a látványosságokat, bejárjuk a híres helyeket, kapcsolatba lépünk a helyi kultúrával, emberekkel, személyesen tanulunk tőlük, részt veszünk a közösségi életben – ezek az igazán emlékezetes pillanatok.
Megbeszéltük családilag, mik a prioritásaink, a közös céljaink, mit szeretnénk átadni a gyerekeknek – ennek fényében szervezzük az életünket, osztjuk be a pénzünket. Abban nagy egyetértés volt, hogy utazni szeretnénk, így nem kérdés, mire gyűjtünk. Istvánnal egyébként egymásnak nem nagyon szoktunk ajándékokat adni, helyette utazunk, élményeket szerzünk.
I.: Voltuk egy kéthónapos kis túrán, sátoroztunk, néha ismerősöknél szálltunk meg Amerika nyugati részén, meglátogattuk a nemzeti parkokat. Feltűnt, hogy bármikor gondba kerültünk, mindig jött a megoldás, a segítség. Arizonában beragadtunk autóval a homokba, mire jött egy őslakos – neki volt egy nagy kocsija, amivel kihúzott minket. Másik emlékezetes történet, amikor kempingezni mentünk a Grand Canyonhoz, de nem volt már hely. Késő volt, nem tudtuk, mit csináljunk, mire egy sátorozó mondta, hogy ő két helyet foglalt, nyugodtan kipakolhatunk az egyiken. Ugyancsak Arizonában egy tó mellett kempingeztünk, de nem tudtuk felállítani a sátrat, egy kínai turista csapat segített, összebarátkoztunk. De számtalan ilyen történetet mesélhetnénk még, mennyi csodálatos, kedves, segítőkész emberrel találkoztunk a kirándulások során. Barátokat gyűjtünk a világ minden tájáról – akármilyen országba megyünk, valahol találunk valakit.
Kinek van egybeöltözős képe? Nekünk van olyan 5-6 szettünk különböző Hawaii ruhákból. Amúgy sok helyen ha üzleti…
Közzétette: Ohana Bordi- Egy Hawaii-i Magyar Család Kalandjai – 2021. január 23., szombat
R.: Rengeteg jó ember van a világban mindenféle kultúrából. Ha különbözők vagyunk, akkor sem kell utálni egymást, vagy idegenkedni egymástól – ez különösen fontos üzenet most, amikor az emberekben sok félelem van egymás iránt, ez erős ellenszenvbe, néha gyűlöletbe csap át. Nem szabad elfelejteni, hogy minden emberben van valami jó. Legyünk nyitottak, fedezzük fel a világot az adottságainkhoz mérten. Építsük egymást, így tudjuk a világot jobb hellyé tenni. Ha valaki más, számunkra azt jelenti, hogy ő is különleges, valami pluszt ad a mi életünkbe, amiből tudunk tanulni, fejlődni. Legyünk nyitottak, merjünk tanulni, újat vállalni!
Ha még több élményt olvasnál, kövesd Ohana Bordi – Egy Hawaii-i Magyar Család Kalandjait a közösségi oldalakon!
Továbbra is várjuk a Nagy Utazók nagy kalandjait!
Ha te is egyike vagy az utazás szerelmeseinek, és van mit mesélned, akkor küldj egy üzenetet az utazas@startlap.hu e-mail címre. Kérjük, röviden, mindössze pár sorban írd meg nekünk, hogy merrefelé jártál már eddig a világban. Az e-mailt a neved és elérhetőséged megadásával, a tárgy mezőben a “Nagy Utazók” megjelöléssel küldd el. Ezt követően szerkesztőségünk felveszi veled a kapcsolatot. Amennyiben úgy gondoljuk, élményeidet az olvasók is érdekesnek találhatják, a beszélgetésből cikk készül, amit közzéteszünk oldalunkon. Várjuk a jelentkezésed, hogy egy ország olvashassa a történeted!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
