Tudjuk, milyen nehéz választani, amikor az ember a nyaralását tervezi. Nagy segítség, ha ilyenkor személyes tapasztalatok alapján kap némi muníciót, ami megkönnyítheti így a döntést. Összedugtuk hát a fejünket, és a szerkesztőség több tagja megírta, melyik volt életében a legemlékezetesebb utazás, a legideálisabb, leglenyűgözőbb desztináció, és mi az, amit szívesen ajánl az utazóknak. Árban ugyan itt-ott tapasztalható nagyobb eltérés is, de az élmény minden ajánlott célországnál, vagy városnál garantált.
Tartalomjegyzék
Helsinkitől Nagyváradig – íme, a Startlap nagy, képes úti cél ajánlója
Turi Dániel
Helsinki, a világ legboldogabb országának hűsítő fővárosa
Egyrészt teljesen megértem, hogy ha beüt a jó idő, akkor a legtöbben inkább a tengerpartok – mondjuk az Helsinkinek is van – felé és pálmafák alá vágynak leginkább. Akik viszont menekülnek a forróság elől – remélem vannak ilyenek is – azoknak Helsinki olyan lehet, mint egy jéghideg hűsítő a vízparton, holott, egyébként a sztereotípiákkal ellentétben a skandináv országban sem kell nyáron nagykabátot hordani. Annak ellenére, hogy a finn főváros a legészakibb európai főváros, repülővel egész gyorsan, alig két óra alatt elérhető, viszont sajnos lehetetlen küldetés tizen-huszonezerért repülőjegyet venni, mint sok más európai nagyvárosba. Ha időben – jó pár héttel – előre foglalunk, a Finnair nagyjából százezerért elrepít és vissza is hoz és ennél sokkal jobb ajánlat jelenleg nincs is a piacon. De megéri.
A legszebb arcát a tengerpart felől nyújtja a város, ráadásul a kikötő igazi csemege a turistáknak – szó szerint, ugyanis egymást érik a halárusok és a más tengeri csemegéket árusítók, amit akár helyben füstölve el is fogyaszthatunk, miközben az arcunkba csap a kellemesen hűvös levegő és elterül előttünk a végtelen tenger – és máris megvan az életre szóló élmény.
Nyáron Helsinkiben általában huszonhárom-huszonöt fok körül mozog a hőmérséklet, ami teljesen elviselhető, még azoknak is, akik a forróságra esküsznek.
A fehér éjszakák pedig, annak ellenére, hogy eleinte szokatlanok, mindent pénzt megérnek. Ha valaki igazi turistaként a város nevezetességeire kíváncsi, akkor érdemes a legismertebb épülettel, a Helsinki Katedrálissal kezdeni, ami egyébként is a város főterén található, ráadásul tökéletesen megmutatja, hogy milyen nagy hatása volt az oroszoknak az ország kulturális életére. A Sibelius Park pedig a természet szerelmeseinek lehet nagy kedvence – a Balti-tengerre néző terület önmagában csodálatos és jól érzékelteti, hogy a finnek a mai napig mennyire közel élnek az érintetlen természethez. A gasztronómiáért rajongóknak pedig irány a Kauppatori, a helyi vásártér, ahol egy karnyújtásnyira egymástól megtalálhatók a tradicionális finn ételek, például a rénszarvashús, vagy a sós édesgyökér, ami a finn gyerekek nagy kedvence.
Ahogy Budapesten a fürdők, úgy Helsinkiben a szaunák számítanak a legnagyobb slágernek a külföldiek körében: úton-útfélen akad lehetőség arra, hogy kipróbáljuk a hamisítatlan finn szauna élményt, bárhol is vagyunk a városban, ötperces gyaloglásra biztosan találunk egy megfelelő helyet.
Muszáj hozzátenni, hogy Helsinki közel sem számít olcsó városnak. A finn életszínvonal magas, az itt élők az európai átlaghoz képest jobban élnek és ehhez mérten kell számolni az árakkal is. És hogy ezek után miért érdemes mégis elutazni Helsinkibe? Nem véletlen Finnország a világ legboldogabb országa a kutatások szerint: az emberek kedvessége, a természet közelsége, a béke, a lassú, mégis határozott tempó, amit ez a város diktál, egyszeri és megismételhetetlen. Helsinki nem ölel olyan intenzíven a keblére, mint oly sok mediterrán város, de a kérlelhetetlen nyugalma átragad az emberre és ha valamire, hát nyugalomra mindenkinek szüksége van.
Száler György
Lisszabon, ahol lépj be a herceghez és élvezd a Fado-t
Ha szereted Budapestet minden szépségével, színével, szagával együtt, otthonosak a dimenziói, de szívesen lennél távol Magyarországtól, akkor Lisszabon erre tökéletesen alkalmas hely – pár „kis” extrával felpörgetve. Az optimális megközelítési mód a mostanában egyátszállásos repülőút. Ez a leggyorsabb utazási forma, de persze autózhatsz (nettó ~31 óra), és az elvetemültebb kaminósoknak gyalog is simán összejöhet másfél-két hónap alatt.Ha már a repülőt választod, a város közepén fogsz leszállni, ahonnan metróval lehet a belvárosba eljutni. Piszok kényelmes, kézenfekvő megoldás. Van mindenféle feltölthető érintőkártyás jegy, amivel jobban jár az egyszeri turista, mintha normál vonaljegyekkel operálna.
Az el nem kerülhető látványosságok közé tartoznak a minden második épületet borító mintás, festett kék csempék, amik ezrei néhol csak valamilyen textúrát adnak ki, máshol pedig mozaikként egy monumentális homlokzati puzzle darabjai. Jól mutatnak, és eléggé meghatározzák a város arculatát.
Volt a portugáloknak a múlt század első felében egy Salazar nevű vezetőjük. A pasas meglátott ezt-azt a világban, ami megtetszett neki. Megalomán reflexeinek engedve, sportlétesítmény-építés vagy a hűtőmágnes-gyűjteményének bővítése helyett inkább megépíttette ezeket a látványosságokat otthon. A várost átszelő Tejó folyó partján kb. a riói Megváltó Krisztus szobrot (itt Krisztus király szobor), illetve San Fransisco Golden Gate nevű hídját (itt előbb Salazar, majd később Április 25-e híd). Látványosak, de nehéz is nem észre venni őket.
De ha a csipkés épületek után valami intenzív programra vágysz, ne az arcátlan hasisárusoknál keresd, hanem inkább ugorj el a „herceghez” (Duqueda Rua) egy ún. Fado estre. Furán hangozhat, hogy szomorkás dalokat énekel 6-7 barát esténként egy 40 négyzetméteres kis helyiség asztalkái között, de tényleg élményszámba megy. Itt a pincér is simán beszáll felszolgálás közben, és nem mellesleg az egyik legjobb hangja neki van. A srác, aki amúgy a bárocska fölött lakik, sok évtizedes multis irodázás után váltott, és hozta össze a város egyik legjobb helyét. Szuperjófej, szuperközvetlen, de nem tolakodóan. Éppen csak annyira, amennyire te nyitott vagy a vele való dumálgatásra.
A város eléggé hepe-hupás, így persze adta magát egy látványos, kötöttpályás villamosút, amin tenni egy kanyart a város egyik első számú mutatványa.
Pro tipp: a végállomásnál érdemes felszállnod, hogy legyen ülőhely, állva ugyanis a magasabbak nem látnak ki érdemben.
A dombokat, nevezetesen a vár hegyet kihasználták arra, hogy felépítsék a Szent György várat (állítólag a rómaiak húzták fel ide az első valamirevaló erődöt). Ha a számtalan, városi panorámát adó „szpotter-dombból” egyet választanánk, ez eléggé ajánlott. Már önmagában látnivaló, de még a kilátás is megnyerő.
A város gasztronómiai aduásza a levelestészta-kosárkába töltött vaníliakrém sütve aka. pastel de nata, vagy ahogy az eredetit megsütő helyen hívhatják: pastel de Belém. Jó cucc, és bár meglehetősen nehéz, simán megeszel hármat-négyet, annyira jó. Mindenhol kapható, de van pár ikonikus hely, ahol garantált a minőség. Ajánlott az eredetit megkóstolnod a Belém-torony közelében, de vele egy liga vagy talán még picit jobb is a Santo Antonio felé. De bőven van ennek irodalma a neten, és évről évre frissített toplisták is elérhetőek.
És mivel van óceánjuk (Atlanti), amibe amúgy a Tejó torkollik, ennek megfelelően sokféle sósvízi állat kapható mindenfelé, ami ettől sajnos nem olcsóbb, mint otthon. Herkentyűs vacsorához alkalmas hely a kissé nyers, de annál őszintébb Ramiro. Sorszámot húzol, vársz, infotáblán megjelenik a sorszámod, vágtázva felvezetnek a helyedhez, ahol egyből feltűnik, hogy a könyököd összeér a szomszédéval, és kb egy sörpadhoz ültetnek.5 és fél másodperc alatt megjelölöd az állatot, amiből ételt kérsz, és újabb 15 másodperc múlva ki is hozzák sisteregve, a lehető legfrissebben. Nincs fakszni, hogy hogyan kéred, milyen körettel, hogyan készítik, milyen bort ajánlana hozzá, stb. Tüskés csigát kérsz? Tessék! De hogy az az egyik legjobban elkészített étel lesz az adott alapanyagból, arra mérget vehetsz.
A költségek közel ugyanazok, mintha itthon töltenénk el pár napot azzal a különbséggel, hogy oda azért el is kell utazni. De a sarkiban a sör és a kenyér olcsó, a belváros közepén a portugál életérzéssel hitegető éttermekben viszont egy menzai minőségért is rendesen megfizet az ember.
Vissza a tartalomjegyzékhez
Kánya Andrea
Tel-Aviv, modern hippiskedés iszappakolással
Két év “Covid-böjt” után Tel-Aviv-Jaffa maga a perzselő lobbanás a szívnek, vagy másképp fogalmazva: üdítő, frissítő kultúrsokk. Ami az idei izraeli nyaralást illeti, mindenképpen érdemes azt tudni, hogy március óta felerősödött a terrorhullám az ország belső területein, nem véletlen hát, hogy a konzuli szolgálat fokozott óvatosságot és körültekintést javasol. A hangos szirénák hangja nyilvánvalóan rémisztő és senki nem szeretne rettegni, erre tehát fel kell készülni – Izraelbe sűrűbben látogató ismerőseim szerint azonban a biztonsági javaslatokat szigorúan betartva bátran meglátogathatjuk az országot.
Saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy Izraelben érdemes minimum egy hetet tölteni, de néhány napos kiruccanás alatt is sikerülhet picit mélyebben belevetni magunkat a városi kavalkádba, sőt, még néhány plusz nevezetesség is beleférhet egy 4 napos utazásba. Ilyen nevezetesség például a Jeruzsálemben található Siratófal, amelynek egyik legnagyobb varázsa a helyszínen imádkozó helyiekből ered, no és persze a hely szentségének hangulata miatt is rabul ejt. A másik must see izraeli látogatásunk során a Holt-tenger, ahol a magas sókoncentrátumnak köszönhetően lehetetlen elsüllyedni, s a víz tetején lebeghetünk, a parton fellelhető iszap tényleg csodákat művel a bőrrel.
Jaffában, az óvárosban sétálgatni, nézelődni már eleve pazar élmény, de aki szeret piacozni, annak feltétlenül ajánljuk a Carmel piacot is, ahol isteni fűszer- és ételillat lengi körbe a levegőt, miközben rendesen elveszhetünk a sok ajándéktárgy, ruhanemű és mindenféle egyéb megvásárolandó portéka között. A tengerparti sétány Tel-Avivban szintén megér egy misét, és érdemes több tengerpart-szakaszon is heverészni, fürdőzni, sütkérezni, lazulni, és kicsit magunkba szívni a helyiek mindennapjainak hangulatát. Tel-Aviv fiatalos, trendi, modern, telis -tele street art-momentumokkal, de Jaffában mindezt kompenzálja a sok történelmi emlékmű, a sikátorok középkori hangulata.
A Neve Tzedek negyed az egyik legcsodásabb hangulatú városrész, ahol az egyik első lakóházat, a Rokach-házat érdemes megtekinteni.
Aki shoppingolni szeretne, annak egyenesen a mennyország Tel-Aviv. A textilnegyedet például kár lenne kihagyni. És egy megjegyzés: Tel-Avivban vásároltam életem első Michal Negrin-nyakláncát, ami azóta is az egyik kedvenc darabom – a Michal Negrin-manufaktúra meglátogatását is szívből ajánlom a divat és ékszerek iránt érdeklődőknek.
Ami az ételeket illeti: természetesen minden helyi finomságot tanácsos kipróbálni, ami csak belefér. Elengedhetetlen például, hogy megkóstold a Sabich-t, ami egy olyan szendvics, amiben sült padlizsán, tojás, tahini szósz és humusz is van. Egyetek Kugelt is, ami olyasmi, mint a rakott krumpli – csak épp zöldségekkel és tejjel, valamit tojásos tésztával készül. Ne hagyjátok ki továbbá a tahinit, a humuszt sem falafellel, és a Shawarmát – ez utóbbi mennyei pácolt húsos étel. Kávézók tekintetében Tel-Aviv természetesen remekel: az aprócska, finom szendvicseket, bageleket áruló Cafe Xoho, valamint az őrületesen finom gyümölcsös italokat kínáló Cafe Levinsky 41 mellett érdemes ellátogatni a Kiortoshba is. Igen, ez bizony nem más, mint a “Kürtös”, hiszen a magyar édességről kapta nevét a hely.
Izraelbe jelenleg teszt már nem szükséges, regisztrálni viszont kell, és készüljünk fel a repülőtéren a nagyon-nagyon hosszadalmas ellenőrzésre és átvizsgálásra – nekünk ez olyannyira alaposra sikerült, hogy majdnem lekéstük a gépet. Tel-Avivba a repülőjegy jelenleg nem olcsó, egy jegy ára nagyjából 100-150 ezer forint. Izrael a világ legdrágább városainak listáján sajnos a 6. helyen szerepel, szóval ne csodálkozzunk, ha mélyen a zsebünkbe kell nyúlni a nyaralás során, de ha ez picit is vigasz, akkor biztosíthatom, nagyon is megéri.
Az Izraelben tartózkodó turisták számára azt javasolják, hogy pontosan kövessék a tömegtájékoztatási eszközök híradásait a változó biztonsági helyzetről. Az aktuális helyzetről a tel-avivi magyar nagykövetség is hasznos információkat tud szolgáltatni napközben a 03 546-6991-es vagy munkaidőn túl a 03-546-6981-es ügyeleti telefonszámon.
Szükösdi Judit
Madrid, patatas bravas, egy kis focival fűszerezve
Talán sokaknak kérdés lehet, hogy miért pont Madrid szerepel a nyári úti cél ajánlónkban, és nem az olyan népszerű, színes, tengerparti városok, mint Barcelona, vagy Valencia – ha már egyszer Spanyolországról írunk. A válaszom erre egyrészt a személyes kötődés: szinte gyerekkorom óta a Real Madrid focicsapatának szurkolok, így szentélyüket, a Santiago Bernabéu stadiont legalább egyszer látni akartam.
Másrészt ajánlom Madridot azoknak, akiknek csak pár napjuk marad a nyárból egy külföldi utazásra, mégis felfedeznének egy pezsgő nagyvárost. A főbb nevezetességei akár egy hosszú hétvége alatt is megismerhetők – leszámítva, ha valaki egész napokat töltene az olyan híres múzeumokban, mint például a Prado, a Reina Sofia, vagy a Thyssen-Bornemisza Múzeum. Még a világjárvány kitörése előtt jártunk a spanyol fővárosban, fejenként 40 ezer forint körül vettünk retúr repülőjegyet. Most egy gyors keresés alapján, július közepére ez az összeg akár a kétszeresére is rúghat, de természetesen ennél jóval olcsóbban is lehet foglalni, sok múlik az időzítésen. (Repülőjegy-foglalási tippekért érdemes meghallgatni a PénzÜgyes podcast-sorozatunk adását.)
A Barajas repülőtérről számos módon bejuthatunk a városba, akár a 8-as metróval, vonattal, reptéri busszal, vagy taxival – utóbbi lehetőséget választottuk, a tarifa fix, a repülőtér és a városközpont között 30 euróval számolhatunk idén. A tömegközlekedés egyébként kiváló Madridban, könnyen használható, metróval elértünk szinte minden fontos látnivalót. A jegyárak zónánként változnak. A közlekedési tippek után nézzük, mik azok a nevezetességek, amiket nem érdemes kihagyni egy madridi látogatás során.
Szinte az első utunk a városban a Mercado de San Miguel épületéhez vezetett – rövid sétára található a főtértől (Plaza Mayor) -, és ez Madrid legnépszerűbb piaca. Ne egy hagyományos piacot képzelj el, ahol megvásárolod a zöldséget, gyümölcsöt, itt igazi gasztroélményekben lehet részed. Bár nem olcsó a hely, és általában eléggé zsúfolt is, de kárpótol a rendkívül széles a választék: frissen készített tapasok, sonkák, sajtok, különböző tengeri fogások, péksütemények, fenséges desszertek várják az éhes turistákat, és ugyan mi délelőttönként nem éltünk a lehetőséggel, de folyik a sör, a bor, a pezsgő is. A spanyol konyhánál maradva, a legfinomabb vacsoránkat a Las Bravas étteremben ettük, több ajánlás is azt írta, hogy itt a legjobb a klasszikus patatas bravas (azaz fűszeres burgonya) a városban, ezzel nem tudunk vitatkozni. Sült padron paprikát, fokhagymás garnélát is kóstoltunk, az ételárak is barátiak. (Megjegyzés: a leghíresebb spanyol ételt, a paellát inkább a tengerpartokon ajánlják első ízlelésre, mi betartottuk ezt az intelmet.) Ha pedig desszert, akkor egyértelműen churros – olajban sült tésztarudacskák cukorral szórva, majd forró csokiba mártva – , csakis a Chocolatería San Ginésben. Kétszer is visszatértünk, mindkétszer érdemes volt kivárni a hosszú sort.
A város szívében fekszik a Retiro park, Madrid zöld tüdejeként is emlegetik a 125 hektáros területet. Egy-egy lakoma után is jólesik itt sétálgatni: érdekes szobrokat, szökőkutakat, káprázatos épületeket – az üvegpalota, azaz a lenyűgöző Palacio de Cristal kihagyhatatlan látnivaló – és gyönyörű kerteket is megcsodálhatunk. A parkban található egy mesterséges tó, csónakot is bérelhet, aki szeretne a vízen romantikázni.
Egyiptom egy kis darabja is fellelhető Madridban, a Parque de la Montanában. Ez nem más, mint a Debod templom, amit Spanyolország ajándékba kapott Egyiptomtól ( az ókori templomot az eredeti helyszínén lebontották és a városban építették újra.) A szentélyt különösen esti fényekben érdemes megnézni, varázslatos. Ingyenesen beléphet az építménybe, aki közelről is szemügyre venné a hieroglifákat, vagy a benti múzeumot – de sorra itt is számítani kell a bejáratnál.
A kilátók rajongói közé tartozunk, így ajánljuk a Faro de Moncloa nevű, 92 méteres adótornyot, ahonnan az egész város belátható, egy panorámalift viszi fel a látogatókat a magasba. Madrid hangulata teljesen magával ragadott, de nem állhatom meg, hogy ne a stadiontúrával zárjak, amit egyébként nem csak Real-drukkereknek javasolnék. Az első este egy szinte teltházas mérkőzésen szurkoltunk a lelátón a csapatnak, másnap, a túrán leülhettünk a kispadra, bemehettünk az öltözőkbe, a játékoskijáróba, láthattuk a trófeákat, és hosszan időztünk a múzeumban; különösen a Puskás Ferenc-emlékek előtt.
Diósi Szilvia
Róma, császári fürdővel és apró szigettel
Róma sokak által kedvelt úti cél, repülővel könnyedén néhány óra alatt megközelíthető, a fapados járatokkal pedig viszonylag olcsó is odajutni.
A történelme szinte kézzel foghatóan ott van minden utcán, téren, sarkon. A leghíresebb nevezetességeit már akkor is biztosan láttad fotókon, ha még soha nem jártál a városban. De akadnak olyan látnivalók is, amiket kevésbé ismernek a turisták, és nem is kell kilométeres sort kiállni, mint a Vatikánnál vagy a Colosseumnál (ezekre a helyekre egyébként érdemes előre megváltani a jegyet).
Nekem leginkább a Caracalla Termái tetszettek, ami a Caracalla római császár fürdőépülete volt. Az egész monumentális, magában is lenyűgöző járni a több ezeréves köveken, megmaradt folyosókon és termekben, de VR-szemüveggel azt is megnézhetjük, hogy milyen lehetett ez az elképesztő fürdő a 3. században, amikor épült.
A gyönyörű kilátásért érdemes megnézni a Scala dell’Arce Capitolinát, ami a Capitolinus mellett található, kicsit eldugott részen, viszont a látványért abszolút megéri megkeresni.
Rómát is átszeli egy folyó, a Tevere, ami egy apró szigetet is körbevesz. Néha jó elhagyni a nyüzsgő tömeget, és átmenni erre a kis szigetre, ahol ki lehet egy kicsit ülni, és élvezni a viszonylagos nyugalmat. Vannak itt éttermek, kávézók, fagyizók. A szigetre az egyik partról a Kr. e. 62-ben épült Ponte Fabricioról, a főváros legrégibb hídjáról sétálhatunk be, a másik oldalról pedig a Kr. e. 46-ban épített Ponte Cestio híd vezet oda.
Természetesen Rómában az olasz ételeket nem lehet kihagyni, egy finom tál spagetti, a vékony tésztájú pizza és a lasagne.
Ha csupán valami kisebb, viszonylag gyorsan elfogyasztható ételre vágyunk, akkor érdemes betérni az Er Pizzicaroloba, ahol finom szendvicsek közül válogathatunk, de ehetünk sajttálat és rengeteg sonkát próbálhatunk ki (a vegánokra is gondolnak, így az se tartson vissza). Ha pizzát ennél, keresd meg Szent Péter téren a Bazilika szomszédságában a Pizza Zizzát, ahol mennyei az olaszok legismertebb étele, az elhelyezkedése miatt pedig a programba is egyszerű beilleszteni.
Róma az a hely, amit viszonylag olcsón is meg lehet úszni, hiszen maga a mediterrán hangulatú város is gyönyörű, nem feltétlenül kell sokat költeni a belépőjegyekre, ha a kinti látnivalókkal is megelégedünk, de két főre szállással, repülőjeggyel, minden napi akár többszöri étteremben étkezéssel és belépőjegyekkel, akár 200-300 ezret is könnyedén otthagyhatunk.
Kovács Barna
Nagyvárad, a ronda csomagolópapírba rejtett ékszer
A Magyarországról Romániába látogató turisták számára a legkedveltebb úti célokat évtizedek óta elsősorban Székelyföld, valamint Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben jelentik. Pedig a Partium – keleti szomszédunk legnyugatibb történelmi-földrajzi területe – fővárosa, Nagyvárad (Oradea) olyan élményt kínál, amilyenben a történelmi Magyarország egyetlen városában sem lehet részünk. A 20. század eleji pezsgő gazdasági-szellemi-irodalmi életének köszönhetően Ady Endre által a Pece-parti Párizsnak is nevezett települést mindenképp látnia kell annak, aki kedveli a szecessziós építészetet. Kevesen tudják, hogy a Sebes-Körös partján fekvő Váradot többek között Barcelona, Bécs, Budapest társaságában Európa 23 legszebb szecessziós városa közé sorolta az irányzat népszerűsítésére létrehozott belga Réseau Art Nouveau Network.
A többnyire a 20. század első évtizedében elkészült, összesen 89 darab szecessziós épület tervezői a kor neves építészei voltak, mint például Komor Marcell, ifj. Rimanóczy Kálmán, vagy a Vágó-fivérek, József és László. Az utóbbi években grandiózus, a szecessziós értékekre fókuszáló épületfelújítási munkálatok kezdődtek a városban. A paloták egyenkénti felsorolására terjedelmi okok miatt itt most nincs lehetőség, ezért csupán kettőt emelek ki.
Az egyik az építészetileg a legjelentősebb, turisztikai szempontból pedig a legnépszerűbb, a Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján 1907-1908-ban épült Fekete Sas Palota, amelynek milánói mintára kialakított, színes ólomüveg-tetejű passzázsából két utcára és egy térre is van kijárat.
A másik a Vágó László és Vágó József tervei alapján 1909-1912 között épült Darvas–La Roche ház, amely méreteiben ugyan eltörpül a Fekete Sas Palota mellett, de a ma már Románia első szecessziós múzeumának otthont adó villa eredetisége-egyedisége rabul ejti a látogatót.
Mint említettem, sok turista csak átutazik Nagyváradon, nem is sejtve, hogy a gyakran valóban lehangoló látványt nyújtó panelházrengetegek és ipartelepek ölelésében egy kiterjedésében is jelentős történelmi belváros rejtőzik a Sebes-Körös mindkét partján. Természetesen a szecesszión túl is bőven akad látnivaló: a csaknem ezeréves váradi vár, ahol Szent Lászlót és több magyar királyt is eltemettek; a barokk építészet remeke, a római katolikus püspöki palota, amelynek a kertje természetvédelmi terület, értékes dendrológiai park, százéves liliomfákkal; a látogatók előtt nyitva álló, eredeti állapotában felújított neológ és két ortodox zsinagóga; az Ady Endre Emlékmúzeum a fiatal költő egyik törzshelyén, az egykori Müller Kávéház épületében; a közelmúltban megnyílt Szabadkőművesség Múzeuma, amelyben a László király szabadkőműves páholy működött csaknem ötven éven át; a Körösvidéki Múzeum, amelyben Románia egyik legnagyobb régészeti, képzőművészeti és néprajzi gyűjteménye tekinthető meg.
Ha lenne terem, a felsorolást még hosszan folytathatnám, de nem tehetem meg, hogy a kulturális élmények mellett ne ejtsek pár szót földhözragadtabb örömforrásokról is. Nagyváradon járva-kelve, a panelházak között és a történelmi városrészekben egyaránt egymást érik a zsúfolásig telt kávézók, pubok, éttermek, zenés szórakozóhelyek. Nyáron könnyen előfordulhat, hogy egy hétvégi estén sokáig kell keresgélned, amíg üres asztalt találsz a legnépszerűbb Fő (Sétáló; Republicii) utcán, a Szent László (Unirii) téren, vagy éppen a nem régiben sétáló utcává alakított Zöldfa (Vasile Alecsandri) utcán. Én mégis a Garasos híd mellett található The Bridge nevű éttermet ajánlom mindenki figyelmébe, ahol Nagyvárad legfinomabb pizzája kerül a tányéromra minden alkalommal, amikor arra járok. A vacsora végeztével nem marad más hátra, mint átsétálni az étteremből a Garasos híd közepére, és átadni magunkat a Szent László templom és a városháza Sebes-Körös vizén tükröződő ragyogó látványának. Fel hát az útra, társaim, siessünk Váradra!
Aki szívesen ellátogatna a Pece-parti Párizsba, a visitoradea.com honlapon magyar nyelven is megtalál minden fontos információt (közlekedés, szállás, gasztronómia, programkínálat, kultúra, egészségügyi ellátás) a városról.
Gáli Orsolya
Rijeka, a gyönyörű strandok és titkos kincsek városa
Ha nyárról beszélünk, akkor Horvátországot sem hagyhatjuk ki a sorból. Aki pár napos kikapcsolódásra vágyik, és olyan úti célt keres, ahol a természeti szépség mellett a kulturális értékekben sincs hiány, de unja már a mainstream dalmát helyeket (Krk, Opatija, Split stb.), annak meleg szívvel ajánlom egyszer volt, hol nem volt kikötővárosunkat, Rijekát (magyar nevén Fiumét).
Rijeka akár kocsival, akár tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető. Én tapasztalatból leginkább a busztársaságok közvetlen, éjszakai járatait javaslom, mert így már reggel a történelmi kikötőben lehet eszegetni a megmaradt szendvicseket, és tudunk pihenni az úton is (már akinek bírja a háta), ráadásul időben sem sokkal hosszabb, mintha kocsival mennénk. Idén a Flixbus nem indít közvetlen járatot, ami kicsit érvágás, de egy átszállással így sem vészes idő megközelíteni a várost. Azért érdemes körülnézni más szolgáltatóknál is: a MÁV nyári vonataival vagy a Volán célzott csobbanójárataival is meg lehet fordulni nagyjából fejenként húszezer forintból.
Ami nekem rögtön szembetűnő volt, bár tengerparti országokban általános jelenség, hogy az áruházakban – és amúgy általában mindenhol – a csirkék helyett halak és polipok bámulnak ki a hűtőpultból, ládákból. Ha valaki ezt a mediterrán életérzést teljesen magáévá szeretné tenni, mindenképpen érdemes betérnie a halpiacra, már csak a különleges látvány kedvéért is.
A kötelező látnivalók közé tartozik még a kikötő és a Trsat vár. A hegyre, amin a vár is áll, több mint 500 lépcső vezet fel, ide felbaktatni a 30+ fokban azért komoly kihívás, viszont ilyen ritka gyönyörű kilátásért érdemes megemberelni magunkat. A vár amúgy szép állapotú, de önmagában nem nagyon extra. Viszont az atmoszférát egyedivé varázsolja a vár belsejében működő bár/”diszkó”, ahol éjszaka partikat rendeznek gyönyörű kilátással a kivilágított városra. Egy jó tanács: ne itt dönts le öt Karlovackot, mert a várfalak olyan alacsonyak, hogy még egy tériszony nélküli, józan ember számára is kihívás a közelükbe menni.
A víz aktív szerelmeseinek is jó hírem van: az egész partszakaszon gyönyörű, eldugott strandokra lehet bukkanni. Amikor mi ott jártunk, a tervünk az volt, hogy találomra elindulunk a part mentén, és ahol jó strandot találunk, ott megmártózunk. A Sablićevo strand vadregényessége annyira elvarázsolt minket, hogy ide a pár nap alatt többször is visszatértünk.
Aki igazán elvetemült, és a tengerparti sütkérezést feladná egy kis testmozgásért cserébe, azzal pedig megosztok egy titkot, az internet mély bugyraiban fellelhető fiumei túratérképet. Őszintén szólva nem nagyon hiszem, hogy ez a leglátogatottabb oldal és hely a Fiuméba érkező turisták körében (mi a túránk alatt szinte senkivel nem találkoztunk), de aki vágyik egy kis kuriózumra, mindenképpen lesse meg
-
az elhagyatott „maja romokat”:
Elhagyatott romok a zöldben (Fotó: Gáli Orsolya) -
a kiszáradt patakmedret (Ninja Warriorosoknak ajánlott)
Kiszáradt patakmeder (Fotó: Gáli Orsolya) -
vagy a random R2D2 szobrot (eredetileg katonáknak szánt őrhely)
Katonai őrhely (Fotó: Gáli Orsolya)
Ha gasztronómiáról van szó, az exotikus külföldi ételek – a tengeri herkentyűkkel az élen – a mumusaim. Mivel itthon is általában húst eszem hússal, az örök dalmát kedvencem a csevapcsicsa ajvárral, jó sok lila hagymával és persze sörrel. Itthon nem nagyon lehet kapni, de ott általában kínálnak hozzá kajmakot is, ami egy krémes állagú, tejszínszerű szósz, szerintem eléggé feldobja a megszokott ízeket. A legfinomabbat a már említett hosszú lépcső tetején egy tradicionális helyen ettük, ezt ajánlom mindenkinek annak ellenére, hogy a Trip Advisoron nincsenek magas értékelései.
Ha már tengerparti ajánló, azért megemlékeznék azokról is, akik imádják a tenger gyümölcseit. Nekik a rántott tintahalkarika tuti nyerő étel, ha pedig valaki kísérletező típus, annak érdemes lehet kipróbálnia a fekete rizottót. Ebbe az ételbe állítólag a tintahal tintáját is belekeverik, ettől kapja a színét. De a felsorolást folytathatnám a végtelenségig, hiszen az ilyen típusú ételt kedvelőknek ez a térség egy igazi kánaán.
Árak tekintetében amúgy Rijeka nem olcsóbb vagy drágább a többi horvát városnál. Szállásfoglalásra a Bookingot javasolnám, nem olcsón, de nagyjából pesti áron lehet találni teljesen felszerelt és rendezett apartmanokat. A boltokban egyébként egész elfogadható áron lehet vásárolni, de a vendéglátóhelyeken már azért jobban oda kell figyelni. Összességében azt mondanám, hogy annak, aki csak pár nap mediterrán élményre vágyik egy kis csavarral, Rijeka kiváló választás.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
