Utazók 2023. június 10.

Németország, mint nyári úti cél - tippek, látnivalók

Utazók 2023. június 10.

Egyre többen választják nyári úti célnak Németországot, ahol nemcsak a történelmi látnivalók, hanem a természet szépsége, a vízpartok rendezett strandjai, az érdekesebbnél érdekesebb múzeumi gyűjtemények és kiváló minőségű sör várja a turistákat.

Vendégszerző

Élet Sója

Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője. Foglalkozott kultúrával, tanítással, majd átnyargalt jogásznak. Szereti az élet sóját, az utazásokat, a gasztronómiát, a kultúrát, a művészetet, a történelmet, s mindent, ami megfűszerezi az életünket.

Cikkei

Vízpart, erdő, kastély, múzeum, pince és sörkert – két dolog is összekapcsolja ezeket a helyeket. Az egyik, hogy a nyári forróságban hűsítően hatnak. A másik egy ország, ahol egyikből sincs hiány: Németország.

Évek óta járom az országot, amely rövid idő alatt meggyőzött arról, hogy semmi értelme nyáron máshová utaznom.

Németországban kellemes a nyári hőmérséklet, nincs fullasztó negyven fok, de van harminc.

Időnként felfrissíti a levegőt és a növényzetet egy-egy esős nap, de ilyenkor mindig találni a közelben egy jó múzeumot, borospincét vagy kávézót.

Ha túrázni szeretnék, akkor több ezer kilométernyi túraútvonal között választhatok, ha kerékpároznék, akkor biztos lehetek a kerékpárutak meglétében, és ha ebédelnék, akkor sem kell aggódnom a minőség miatt. Emellett a vízpartok környéke mindig rendezett, és a kikapcsolódáshoz elengedhetetlen szolgáltatások sem hiányoznak.

Összegyűjtöttem pár helyet Németországban, amelyet szívesen ajánlok nyári úti célnak, attól függően, hogy ki milyen jellegű nyaralásra vágyik.

Tengerterápia a víz szerelmeseinek

Észak-Németországban varázslatosak a homokos tengerpartok. Kelet-Frízföldön (Ostfriesland) és Rügen szigetén nemcsak azért kerestem fel szívesen a tengerpartot, mert az egyik kedvenc mókánk a férjemmel a mezítlábas strandséta, hanem a part menti növényzet miatt is.

Kelet-Frízföld szigetein a nagy fűcsomók között pallókkal kirakott úton kerékpározhattam, időnként egy-egy kilátóponton hallgathattam, ahogy a szél és a fű egymással játszik. Rügenen hasonlóan keretezték a partot ezek a növények, de ott már nem közöttük, hanem a part menti erdősávban kerékpározva élvezhettem a nyári szelet.

Kelet-Frízföldön a nyugalom, a lelassulás a fő jelszó. Az ottlét alatt észrevettem, hogy minden kicsit lassabban működik, mint Németország más részein. Ezt imádtam, hiszen a mindennapokban a németek nagyon pörögnek, ami időnként számomra már-már elviselhetetlen. Kelet-Frízföld szigetein és a tengerhez közeli szárazföldön lassabban jártak az autók, a pincérek, a lakosok és mi, utazók is.

Gyorsan járt azonban a tenger. A Watt-tenger és az Északi-tenger különös játékot játszik itt az apály és a dagály jelenség segítségével: a szárazföld és a szigetek között húzódó árapálysíkságon lehetővé teszi a sétákat (persze csak vezetőkkel), megszabja a kompok menetrendjét, fogságba ejt hajókat és embereket is (mert itt ő az úr), s életteret biztosít számos madárfajtának és tengeri élőlénynek. Aki szeret a sárban tapicskolni, annak egy ilyen túra feledhetetlen élmény lesz. Arra azonban mindenki készüljön fel, hogy a tengerfenék ragaszkodó típus, a lábak emelgetése a sárban komoly fizikai erőnlétet igényel.

Kelet-Frízföld hét szigetéből kettő rögtön a kedvencem lett: Norderney és Baltrum.

Norderney az igazi tengerparti, békebeli üdülőhely, Baltrum a lenyugvás, az elcsöndesedés szigete.

A hét lakott sziget (Borkum, Juist, Norderney, Baltrum, Langeoog, Spiekeroog, Wangerooge) közül Norderney homokdűnéivel – a sós és édesvízi hatásoknak köszönhetően különleges színűek és felépítésűek –, Baltrum szigete pedig autómentes léte miatt varázsolt el.

Norderney-on ajánlom a tengerparti tejbüfékben a tejberizst kipróbálni; az én kedvencem a Café Marienhöhe lett, amelynek épülete a part menti egyik dűnén áll immár 170 éve. Hannoveri Mária férje, V. György hannoveri király 1851-ben Norderney-t királyi nyári rezidenciává nyilvánította (ez a belváros villáin és épületein is meglátszik), és ekkor épült ez az impozáns, körpanorámás kávézó is. Mária is Heine nagy tisztelője volt, talán ezért is szeretett bele az Északi-tengerbe. (Heine Útleírások művében egy részt az Északi-tengernek szánt.) Itt ülni, tejberizst enni és nézni a vad, majd megszelídülő tengert, a felhők mozgását és a madarak produkcióját igazi kikapcsolódás.

Baltrum szigete hasonló, és mégis más. Annyira nem hiányoztak az autók, sőt itt még a kerékpár is csak a helyi lakosok kiváltsága. A szemetet is lovaskocsival gyűjtik. S persze a sziget híres a Thalasso-terápiáról.

Azt mondják a helyi kutatók, hogy a homok, az iszap, a tiszta levegő, az alacsony hőmérséklet-ingadozás, a fojtós pára hiánya, az algák és a só jelenléte kiegyensúlyozottabb vérkeringést és közérzetet eredményez. Ehhez a legjobb helyszínt az Északi-tenger partjai és a keletfríz szigetek (közük Baltrum) biztosítják. A homokos parton ajánlott a séta úgy, hogy a tenger közben a lábunkat simogassa a habjaival, ez is jó hatással van a testre és lélekre. Mondhatom, hogy ez így van. Kipróbáltuk. Alig tudtuk otthagyni a partot, csak mentünk volna a végtelenségig a homokban.

Rügen egy más tészta, akarom mondani, másfajta sziget. Vagy mégsem? Ott is megkaphatjuk azt a bizonyos tengerterápiát, de a szigeten sokkal inkább kér magának szerepet a természet zöld arca. Az utak és partok mentén csodás erdőségek, fasorok húzódnak. Tucatnyi kerékpáros és túraútvonal áll rendelkezésre. Legendákból sincs hiány, amelyek egy része a híres király székéhez, a Königssthulhoz vagy a Kap Arkona fennsíkhoz kötődik.

Kastélyok és várak a múlt hűvös köveit kedvelő utazóknak

Kétségtelenül szép és híres a Neuschwanstein-kastély a Bajor Alpok szívében, de ha szeretnénk elkerülni a turistatömeget, akkor ajánlok pár másik, szerintem szintén lenyűgöző kastélyt Németországban.

A Hohenzollern-család két kastélya Stuttgart és a Bodeni-tó között igazán kuriózum a kastélyok szerelmesei számára.

Romantikus, mesébe illő és varázslatos környéken fekszik a Hechingentől és Bisingentől alig néhány kilométerre található Burg Hohenzollern.

A történelme is különleges, így írtam róla A Bodeni-tó – Több mint útikönyv című könyvemben:

„A közeli Hechingen kolostorának iratai szerint már a XI. században a »Svábföld várainak koronája« állt a hegyen. Még egy ilyen ősi családban is előfordulnak viták, amelyek olykor rombolással is járnak. Így esett, hogy a XV. században földig rombolják az egykori »koronát«, majd gyorsan újjáépítik. Erős bástyája lesz a harmincéves háborúban a vidéknek, de a következő századokban sok gazdája közül senki nem viseli igazán gondját.

Megtépázva, romosan éri meg a viharos XIX. századot. Van azonban valaki a Hohenzollern-családban, aki különös szeretettel viseltetik művészet és történelem iránt. Valaki, aki egy tiszta nyári estén alig 24 évesen ellátogat a romok közé, körbevezeti a tekintetét a tájon, ahogyan innen, a kapuból most mi is tesszük, és elhatározza, hogy újjáépíti családja ősi jelképét.

Frigyes Vilmos koronaherceg és későbbi porosz király a látogató, aki elsőként barátját, a híres történészt, Rudolf von Stillfriedet bízza meg a vár és a Hohenzollern-család múltjának feltérképezésével, miközben a herceg megpróbálja előteremteni az újjáépítés költségeit. Hosszú évekbe telik, mire elkezdődnek a munkálatok, Frigyes Vilmos ekkor már porosz király.

Építészek, történész és a művészetben jártas király együtt tervezi meg a Hohenzollern-család felemelkedésének és tündöklésének emlékművét, ezt a kastélyt, ahová most belépünk.”

A kastélyt azok is kedvelni fogják, akik szeretnek túrázni, hiszen egy meghódítható dombon fekszik, ahol a végén a panoráma mellett egy csodás kastélyt is kaphatnak jutalmul. Fotó4

A Hohenzollern-család másik, sigmaringeni ágának székhelye is a közelben található. Az épület a legöregebb kastélyok közé tartozik Németországban.

A Sigmaringen településen található kastély helyén ugyanis már a 11. században említenek várat, amelynek egyes részei beépültek a századok során a mai kastélyba.

Én azt hiszem, hogy nemcsak a 11. századi kastély, hanem az évszázadok történései a vidéken szintén beépültek ebbe az impozáns épületbe és ezzel a környék uralkodó látnivalójává varázsolták. Múzeuma, belső terei betekintést nyújtanak több történelmi korszakba, fegyvergyűjteménye páratlan.

A vár történelmi vonásait természeti szépséggel párosítja a mellette kanyargó Duna, amely itt még fiatalnak mondható, de az általa itt képzett Duna-völgy sziklái – amelyekre a vár is épült – túrázók számára is megkapó.

A fenti két kastély mellett ott vannak még olyanok, mint a potsdami Cecilienhof, a cottbusi Branitz-kastély vagy a dél-németországi Sváb Jurában található Lichtenstein-kastély.

Városi séták a történelem iránt rajongóknak

Borospincét és sört emlegettem nyári hűsítőként, amelyekhez kivételesen városi sétákat ajánlok.

Nemrég jártam be három olyan várost, amelynek középkori zsidóemlékei 2021-ben kerültek fel az UNESCO világörökségi listájára: Speyer, Worms és Mainz azonban még a vártnál is jobban meglepett. Közepes, talán inkább kisvárosokról van szó Németország nyugati vidékén.

A három várost összeköti a Rajna; Németország legnagyobb borrégiója, Rheinhessen; és három, egyenként is ezeréves dóm.

Emellett engem lenyűgöztek az olyan középkori zsidóemlékek, mint a speyeri mikve, azaz zsidófürdő, a wormsi, ezeréves sírköveket is őrző zsidótemető, a Heiliger Sand és a mainzi új zsinagóga.

Speyerben még söröztünk egy jófajta berzel (a német perecet itt nem brezelnek, hanem berzelnek nevezik) társaságában, de Worms mellett már egy pohár rheinhesseni fehérbor mellett csodáltuk a naplementét.

Mainzban elképesztő élmény volt a Gutenberg múzeum, ahol élveztem a kezdetektől napjainkig bemutatott könyvkiadási technikák, Gutenberg nyomdája, első könyvei, a média fejlődése kiállítást és a régi nyomdán bemutatott élő könyvnyomtatást.

Hasonló élmény volt az elmúlt évek egyik nyarát Trier városában megnyitni, majd ősszel visszatérni a város közelében található Mosel borvidékre. Trier szintén egy közepes méretű város, ahogy fönti szomszédai.

A második Rómaként emlegetett város piszkosul jó helyen fekszik: a Mosel folyó partján, pár kilométerre a luxemburgi határtól, gyakorlatilag Európa közepén. Éppen ezért gondolhatták úgy Augustus császár alattvalói és persze maga a császár is, hogy ezen a helyen éppen ideje egy várost alapítani. Sokáig azonban még csak egy város volt a provinciák városai közül, de akkor megérkezett a hatalomba Konstantin, a Nagy, s pillanatok alatt császári várost csinált Trierből. Egy nap alatt kétezer évet utazhatunk az időben, és másnap eltekerhetünk a Mosel–Saar–Ruwel folyók ölelte borvidékre, ahol nem szabad kihagyni a híres rizling megkóstolását.