Négy német város négy égtájon: Trier, Lübeck, Halle, Konstanz
Élet Sója
A hasonlóságokon túl azonban különbségekre is fény derül, ha az országot a négy égtáj irányába is bejárjuk. Délen más a klíma, mint északon, keleten máshogy építkeznek, mint nyugaton, északon máshogy beszélnek, mint délen, s nyugaton hagyják magukat befolyásolni a környező országok által, míg délen inkább ők befolyásolják a szomszédot.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert Németországot keresztben és hosszában is bejárhatom. A legtöbb német nagyvárosban már megfordultam, de nekem mégis inkább a közepes nagyságú vagy annál kisebb városok lettek a kedvenceim.
Trier a római múltja, Lübeck a marcipán illata, Halle a zene, s Konstanz a történelmi épületei miatt lopták be magukat a szívembe. Jövet-menet Németországban érdemes egy-egy napot rászánni ezekre a városokra.
Egynapos városi túraajánlatok következnek!
Trier, Róma kistestvére
A városban sétálva elkerülhetetlenül belebotlik az utazó a római kori emlékekbe. Rögtön ott van a Porta Nigra, amely a maga 118 méteres hosszúságával és 90 méteres szélességével az Alpoktól északra a legnagyobb római városkapunak számít. Jómagam nem a nagyságával, hanem inkább építészeti struktúrájával voltam legjobban elfoglalva. Messziről nem is érzékeli a látogató, hogy a 7200 kőtömb kötőanyag nélkül illeszkedik egymáshoz.
Színe és neve körül számos legenda kering. Az egyik-másik szerint a kettő nagyon is összefügg. A nigra szó a latin nyelvben a fekete színt jelöli. A kapu esetében ennek a színnek azonban nemcsak az időjárás miatt elszíneződő homokkövek miatt lehet jelentősége, hanem a vesztes csatából visszatérő katonák gyászára is utalhat. A Világörökség listáján szereplő kapu a középkorban keresztény templomként, majd Napóleon idején a római császárok kora iránt érzett „nosztalgia” jelképeként is szolgált.
Az első híresség, akinek emlékével a városban találkozhatunk, Nagy Konstantin császár, akinek trónterme a trieri érsek egykori rokokó palotájával „összenőve” magasodik.
A híres császár egy időben innen, Trierből irányította a birodalmát, ekkor vált a város Róma teljesjogú testvérévé. Az érseki palota túloldalán tovább kalandozhatunk a római korba, hiszen itt áll az egyik legnagyobb római fürdő, a császári hideg- és melegvizes fürdő.
Konstantin Bazilikája és a Porta Nigra között terül el a belváros, ahol Németország két legöregebb templomát csodálhatjuk meg. A Szent Péter dóm legrégebbi templomnak, míg a Boldogasszony templom a legrégebbi gótikus templomnak számít az országban.
A város szíve, a Főtér (Hauptmarkt) színes házaival már több, mint ezer éve szolgálja a városi életet. Elég csak megállni a piac alapítását szimbolizáló keresztnél, a Marktkreuz-nál, a Petrus-kút mellett, körbefordulni és máris visszaugorhatunk a középkorba.
Ha esetleg csodálkoznánk, hogy miért is van oly sok kínai turista ebben a Mosel-parti kisvárosban, akkor elég csak annyit mondanom, hogy Karl Marx. A híres gondolkodó szülőháza a kínai turisták európai útjának kötelező eleme. A múzeum helyett vagy mellett én ajánlom inkább a város szélén az egykori amfiteátrum, vagy a Moselen átívelő 1800 éves Römerbrücke (amely egyébként Németország legöregebb hídja) megtekintését.
Ennyi legöregebb, legrégebbi emlék után nem csoda, hogy Trier igényt tart a legöregebb német város címre.
A környékhez nem is kell sok kommentár, hiszen a Mosel-völgye, mint híres szőlőtermesztő vidék, jól ismert (hajóval, kerékpárral jól bejárható vidék). Van azonban alig 50 km-re egy látványos folyókanyarulat, amelyért a Saar-folyó a felelős. A Saarschleife egy lombkorona sétány végén található kilátóból csodálható meg. Garantáltan „Hűha” élmény!
Trier turisztikai weboldala itt található: https://www.trier-info.de/
Lübeck, a marcipán városa
Ami Triernek a Porta Nigra, az Lübecknek a Holstentor. Egy másik híres városkapu, amely erőt és jelképet kölcsönöz a városnak. A 15. századi építmény égetett téglái láttak pár kereskedőt a városba érkezni, hiszen Lübeck a Hanza-szövetség központja volt hosszú évszázadokon át. Ragaszkodtam hozzá, hogy a kapu mellett parkoljuk le autónkat és a kapun át érkezzünk a városba, mert arra számítottam – amit meg is kaptam -, hogy így fokozatosan elnyerve a város bizalmát, egyre többet enged láttatni majd magából.
A város áttekintésére két kiváló lehetőség is nyílik azonnal a kapu mellett. Az egyik a Trave-folyó, amelyen egy hajókázással már „súrolhatjuk a város lelkét”, a másik a St. Petri templom tornya, ahonnan pedig „kapirgálhatjuk a város felszínét” a múlt után kutatva. A hajóról nézve előbukkan a fontos szerepet betöltő kikötő, az egykori vár maradványa és kolostora, a sok-sok kereskedelmi pénzből épített templom tornya, s egy-két lakónegyed is. A toronyból pedig láthatóvá válik a hosszú történelem, amelynek legszebb kifejeződése a városháza a román, a gótikus, a reneszánsz és rokokó stílusjegyeivel.
Lübeck lelkére azonban csakis akkor találhatunk rá, ha gyalogosan járjuk be a várost. Sehol ennyi régi, színes épületre nem bukkantam még, virágokkal, káprázatos belső udvarokkal, nyugodt lakókkal.
Megfogja a látogatót az is, ahogyan lépten-nyomon a kereskedők által a szociális jólétért létesített épületekre akad (kórház – Heiligen-Geist-Hospital, szociális lakások pl.: Füchtings Hof, templomok pl.: Szent Mária templom). S ki másnak, mint a kereskedőknek köszönhetnénk azt, hogy ma Lübeckről a legtöbb embernek a marcipán jut az eszébe. Több városi legenda szerint egy kereskedő csődje, vagy egy nagyobb adag raktárban őrzött mandula és gabonahiány hívta életre a híres marcipánkenyeret. Bárhogyan is történt, az biztos, hogy ma Lübecknek marcipán illata van. Az illat persze leginkább a Niederegger-ház környékén terjeng. Itt az első szinten bármit megvehetünk marcipánból, a második szinten pukkadásig ehetjük magunkat marcipánnal, míg a harmadik szinten végre kiderülhet, hogy miért kerül egy asztalhoz egy perzsa, egy gyógyszerész, Thomas Mann és még néhány híresség.
S itt a híres ember is, Thomas Mann (ahogyan Willy Brandt is) a város szülöttje. A Buddenbrook-ház ajtaján szerencsére mi be- és kiléphetünk, nem úgy, ahogyan Thomas Mann fogalmaz regényében a lübecki kereskedőcsalád életéről – „önmaguk börtönén, az ajtón, amely nyitva van, de nem léphetnek ki rajta”.
A környék természeti csodája a Balti-tenger, illetve Lübecktől alig pár kilométerre található híres tengerparti város Travemünde, ahol a sokak által imádott német strandkosárba ülve hallgathatjuk a tenger és szél játékát.
Lübeck turisztikai weboldala itt található: https://www.luebeck-tourismus.de/
Halle, ahol a falakból Händel zenéje szól
A turizmus kicsit mostohán kezeli ezt a kelet-német várost, holott egykori Hansa-városként és a Magdeburgi Hercegérsek átmeneti lakhelyeként sokat kapott a város. Az utóbbi bizonyára a reformációhoz is hozzájárult, hiszen Luther Márton többször is prédikált itt, éppen a katolikus egyház helyi képviselői kiváltotta ellenszenv miatt. Elképzelhető, hogy nekem sem jut eszembe bejárni a várost, ha a férjem nem egy elhivatott komolyzene rajongó. Halle kulturális életének fénypontja ugyanis a minden év júniusában rendezett Händel-fesztivál, a város híres szülöttjének tiszteletére. Elsőként éppen az ő szobránál álltam meg és innen pillantottam körbe a város főterén, ahol már 800 éve is kereskedelem folyt. Halle jelképe az öt torony uralja a teret.
Az ötből négy a híres Marktkirche-hez tartozik, ahol megnézhetjük Luther Márton halotti maszkját és meghallgathatjuk a J.S. Bach jelenlétében felszentelt orgonát. Elmondhatom, hogy a Händel-fesztivál egyik legnagyobb élményét ebben a templomban éltük át. A tér látnivalói közül pedig az ötödik torony, a Vörös Torony lepett meg a legjobban bennünket, amikor 76 harangja belehasított a szombati délelőttbe.
A tér pezsgő életével és történelmi emlékeivel alig engedi el a látogatót, holott a városban még számos érdekesség található.
A torony nélküli dóm, Händel szülőháza, a híres, 3600 éves Nebrai korong, amelyet a Landesmuseum für Vorgeschichte múzeumban őriznek, a Giebichenstein vár, a Művészeti Múzeum a Moritzburgban (ahová már csupán az épületért is érdemes ellátogatni), vagy a ma múzeumként funkcionáló egykori sólepárló üzem, hogy csak néhányat említsünk.
Amennyiben itt sem hagynánk ki a természetet a látogatásunkból, akkor érdemes az egyetem Botanikus kertjébe ellátogatni, amely már több, mint 300 éves, s a virágokon túl egy csillagvizsgáló is található a területén.
Halle turisztikai weboldala itt található: https://www.halle-tourismus.de/start/
Konstanz, a mediterrán város
A Bodeni-tó partján fekvő város történelmi, kulturális és gazdasági értelemben vett gazdagságát már a középkorban megalapozta. Aki végigsétál az óváros utcáin, az lépten nyomon olyan színes épületekbe botlik, amelyek homlokzatán ott virít egy középkori évszám.
A konstanzi zsinat (1414-18) városának jelképét egy épület és egy megosztó szobor alkotja. Az Impéria – utalva a zsinatot ellepő széplányokra – egy kurtizánt kezében egy pápával és egy császárral ábrázol.
Mellette pedig minden irányba fenséges kilátás nyílik, részben a Bodeni-tóra, részben a Rajnára, részben Kreuzlingen városára (Svájc), s részben a 600 éves zsinat épületére, valamint a mögötte elnyúló óvárosra.
A városban a víz kapja a főszerepet, hiszen itt folyik ki először a Rajna a Bodeni-tóból, hogy majd újabb tóval kösse össze. Alig akad olyan városrész, ahol ne látnánk valamelyiket.
A várost éppen ezért érdemes a legnagyobb temploma, a Münster tornyából is szemügyre venni, vagy kisétálni a Bismarck-toronyhoz és onnan visszapillantani a régió legnagyobb városára. Ha tiszta az idő, akkor a hátteret az Alpok adja. A városi parkban és a legnagyobb téren, a Markstätte-n mindig sokan hűsölnek nyáron. Ki a platánok alatt, ki a fagyizók és éttermek napernyői alatt.
Aki egyszer betér Konstanzba, az megérzi, hogy itt mindig vidámság, igazi mediterrán hangulat uralkodik. A 14. századi városháza, a Barbarossa Hotel, a Malhaus gyógyszertár (a környék legöregebbike), az Insel Hotel (Zeppelin gróf szülőhelye), a megmaradt városi tornyok, a 700 éves Hohen Haus és a kereskedők, halászok lakta Niederburg városrész együtt egy élő történelemkönyvvé varázsolják a várost. A városlakók nyitottságának köszönhetően a kulináris téren is legalább annyira színes a város, mint épületei. Európai, távol-keleti és egészen távoli konyhák is képviseltetik magukat.
A környék természeti látnivalókban is gazdag. Reichenaun a Bodeni-tó legnagyobb szigetén már a 9. században szerzetesek laktak, s gyógynövényeket termesztettek, tanítottak, kódexeket másoltak.
Ma a zöldségtermesztésről híres a sziget. Kerékpárral és gyalog egy élmény bejárni, az út végén pedig friss halból és zöldségből készült ételekkel jutalmazhatjuk magunkat.
Konstanz turisztikai weboldala: https://www.konstanz-tourismus.de/
Útra fel Németországba, mind a négy égtáj irányába!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
