A Hold és a Mars vonzásában, avagy az űrkutatás legfontosabb pillanatai
A július hónapot sok szempontból lehetne az űrkutatás hónapjának is nevezni. 1969. július 16-án indult például útjára az Apollo-11 űrhajó a Holdra, majd pár nappal később megtörtént a holdra szállás, július 20-án. Hat évvel később, 1975. július 17-én pedig létrejött az első nemzetközi űrállomás, amikor a szovjet Szojuz-19 űrhajót összekapcsolták az amerikai Apollo űrrakétával és ezek negyvennyolc órán keresztül keringtek összekapcsolódva a világűrben.
Az űrkutatás mindig is különösen foglalkoztatta az emberiséget, aminek a több évtizedes története során rengeteg, történelmi jelentőségű siker történt, de az expedíciókat tragédiák sora is egyaránt kíséri. Az univerzum felfedezése annyira sokrétű és kalandos, hogy képtelenség összefoglalni, mennyi minden történt az elmúlt évtizedekben, de most bemutatjuk a legfontosabb mérföldköveket.
Űrkutatás: a háború szülötte
Az égbolt, az űr, az univerzum az idők kezdete óta foglalkoztatja az emberiséget. Sokáig a csillagok, a bolygók állásából határoztak meg szinte mindent, sőt sok civilizáció ezek alapján építette a monumentális, történelmi jelentőségű építményeit.
A technológiai fejlődés azonban csak a II. világháború idején érte utol a kimeríthetetlen emberi kíváncsiságot.
Az első, ember alkotta jármű a német Wernher von Braun által megálmodott V-2 volt, ami 1944-ben 189 kilométer magasságig emelkedett és ezzel átlépte a világűr határát. Érdekesség, hogy a világűr határát egy magyar fizikus, Kármán Tódor számolta ki és róla is nevezték el Kármán-vonalnak, ami kerekítve száz kilométeres magasságban húzódik. Innen az egyszeri felhajtóerő nem elegendő a repüléshez, a gépeknek itt már el kell érniük a kozmikus sebességet.
A németek fejlesztéseit a háború után egyszerre folytatták a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban. A két ország között folyamatos volt a fegyverkezési verseny, az ellentétek, így nem csoda, hogy a két szuperhatalom között kialakult az úgynevezett űrverseny is. Sokáig úgy tűnt, hogy a szovjetek állnak jobban, hiszen ők voltak az elsők, akik pályára állítottak egy műholdat: 1957-ben fellőtték a Szputynikot. Annak ellenére, hogy az amerikaiak a félelemből fakadóan igyekezték behozni a lemaradásukat, a következő év is a Szovjetuniónak kedvezett. 1958-ban az űrbe juttatták a Szputnyik-2-t, a fedélzetén az emberiség legismertebb kutyájával, a tragikus körülmények között elpusztult Lajkával. A szakértők szerint a kutya minden bizonnyal 4-5 órányi lebegés után egyszerűen elégett az űrben, miközben a rakéta csak 162 nap után tért vissza a Föld légkörébe.
Fotó: AFP
A versengés következő lépéseként a Szovjetunió 1961-ben fellőtte az első embert, Jurij Gagarint az űrbe. A később repülő-balesetben elhunyt asztronauta mindössze 1 óra 48 percet tartózkodott a világűrben, ami alaposan megtépázta az amerikai űrkutatás renoméját.
A holdra szállás és ami mögötte van
Az Amerikai Egyesült Államok legfontosabb és legmeghatározóbb űrkutatási programja az úgynevezett Apollo-program volt, aminek a segítségével nyolc évvel Jurij Gagarin után sikerült embert küldeniük a Holdra. 1969. július 20-án, közép-európai idő szerint 21 óra 17 perckor, egy viszonylag sima repülés után Neil Armstrong és Edwin Aldrin a Holdra ért és leszállt az úgynevezett Nyugalom Tengerén, ami a Hold felénk eső oldalának egyik lávasíksága. Pár órával később, hajnali 2 óra 56 perckor Armstrong első emberként a Holdra lép.
“Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek”
-hangzik el ekkor minden idők egyik leghíresebb mondata.
A holdra szállás akkor is és azóta is megkérdőjelezhetetlenül az egyik legnagyobb emberi teljesítmény; egy olyan esemény, ami örökre a történelmünk egyik legfontosabb pillanata. Az expedíciót a mai napig rengeteg kérdés, teória övezi, sőt vannak, akik szerint mindez egy stúdióban történt. Akárhogy is, az biztos:
ettől a ponttól kezdve egy új korszak kezdődött az űrkutatásban
Az ember ettől kezdve nemcsak megfigyelője, de használója, haszonélvezője is lett a világűrnek.
“Houston, baj van!” – Tragédiák az űrben
A holdra szállás után viharos sebességgel pörgött fel az űrkutatás, különösen azután, hogy létrejött az első nemzetközi űrállomás és az amerikai-szovjet viszonyok is barátságosabbá váltak. Innentől kezdve – bár természetesen a rivalizálás megmaradt – a versengés helyett az űr valódi megismerésének a szándéka vezette a nemzeteket. Ez pedig egyre több űrutazást jelentett, ami azonban magával hozta a tragikus eseményeket is.
- Challenger-katasztrófa: 1986 – Az amerikai Columbia után a Challenger volt a második űrrepülőgépe az országnak, ami 1986. januárjában minden idők egyik legismertebb tragédiáját szenvedte el. A kilövés után mindössze hetvenhárom másodperccel felrobbant és darabjaira hullott a gép, miközben emberek százezrei figyelték az űrsiklót a tévékészülékeken keresztül. A fedélzeten első alkalommal egy civil is utazott egy tanár, Christa McAuliffe személyében. A katasztrófa után két évre leállt az amerikai űrrepülőgép program.
- Columbia-katasztrófa – 2003: 17 évvel a Challenger tragédiája után szintén egy amerikai űrsikló és szintén hét emberrel a fedélzetén robbant fel – miközben milliók figyelték világszerte. A Columbia legénysége sikeresen elvégezte az űrben a rájuk bízott missziót, a visszatérés során merült fel megoldhatatlan probléma. Később a vizsgálatok kimutatták, hogy a gép szárnya a felszálláskor sérült meg, de csak akkor vált halálossá, amikor visszatért a Föld légkörébe és a forróság miatt felgyulladt. A tragédiában a legénység összes tagja az életét vesztette.
- Apollo-13: 1970 – A NASA egyik legelső, legkomolyabb és Hollywoodnak köszönhetően az egyik legismertebb vészhelyzete, ami ugyan nem végződött tragédiával, de könnyedén halálos kimenetelű lehetett volna. A legénység tagjai, James Lovell, Jack Swigert és Fred Haise az eredeti tervek szerint holdra szállást hajtottak volna végre, de a misszió 45. órájában észlelték, hogy szökik az oxigén. Ettől a ponttól kezdve mentőakcióvá vált az űrutazás: a három űrhajósnak 15 perc alatt kellett átszállnia a kétszemélyes holdkomp fedélzetére, amit kézi irányítással végül sikerült visszahozni a Földre. Ez volt a holdprogram első és egyetlen sikertelen küldetése.
Fotó: AFP
A Hold után a Mars a célpont
A Hold után a Marson járt a legtöbb űrszonda, ami nem is csoda, hiszen az évek során mindvégig nyitott maradt a kérdés, miszerint: lehetett-e valaha és lehet-e újra élet a vörös bolygón? Bár úgy tűnhet, hogy a Mars csak az elmúlt egy-két évtizedben lett igazán népszerű területe az űrkutatásnak,
valójában már a hatvanas években szondákkal figyelték a bolygót
és ebben az időben jelentek meg az első sci-fi írások is arról az elképzelésről, hogy egy nap az emberiség kolóniákat épít majd ki itt. A 2010-es években az egyik legismertebb küldetést az amerikai Curiosity marsjáró végezte, ami rendkívül hasznos információkkal szolgált a vörös bolygóról.
Emellett persze rengeteg ország szállt be a Mars felfedezésébe és a lehetséges élet felkutatásába, például Kína és India, valamint egy több országból álló európai szervezet is, de teljesen megkérdőjelezhetetlen bizonyíték nincs arra, hogy volt-e valaha élet a bolygón. A NASA mostani marsjárója, a Perseverance 2021-ben érte el a Mars felszínét és a tervek szerint 2033-ig gyűjti majd az adatokat.
Az pedig, hogy mi valaha is más bolygón éljünk, egyelőre a sci-fi filmek és könyvek világában lehetséges csak.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
