Poldi kétévesen már 24 országban járt - A Világjáró Család hátizsákos kalandjai
“Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szenvedélyünk az utazás – a kisfiunk születése után is. Sőt, talán szó szerint is érthetjük, hogy az utazás szerelmesei vagyunk” – kezdte a Startlapnak Okos Tímea Kitti és a mostanra 99 meglátogatott országnál tartó férje, Zoli, hozzátéve: talán nem véletlen, hogy a sors úgy intézte, a fiukat is egy ilyen izgalmas, hátizsákos guatemalai túráról “hozták haza”.
Várandósan délkelet-ázsiai hátizsákos útra mentek Thaiföldre, Hongkongba és Makaóba, de a gyerkőc születése után is ugyanúgy folytatták az utazást.
Összesen 24 országban jártak a kicsivel 24 hónapos korára, a történetükből éppen könyvet írnak.
Szülés után nem sokkal már kisebb belföldi utakra indultak, másfél hónappal később pedig Prágába, majd Poldi 5 hónapos korában az ausztriai sítúra után Mexikóba repültek. A fiúcska 9 hónaposan már egy 3 hetes, 5000 kilométeres lakókocsis roadtripre ment a szüleivel az USA nyugati partvidékére – a római, jordán vagy dubaji kalandokról nem is beszélve.
Amellett, hogy mindegyik a megszokott hátizsákos, spontán utazás volt, napi 15-20 ezer lépést tettek meg a városnézések és túrázások során gyerekkel – miért? Mert hiszik és tapasztalták, hogy egy gyerek születése után sem áll meg az élet, ugyanolyan kalandosan, izgalmasan lehet élni, mint a kicsi érkezése előtt. Hogyan? Már a kezdetektől be lehet vonni a jövevényt a hobbikba – legyen ez akár az utazás, akár a sport és még sorolhatnánk! Többek közt erről mesél most a Világjáró Család.
A hátizsákos utazás egy belső fejlődés
– Kezdetben elindul az ember a gurulós bőrönddel, majd az óriás táskával, a végén gyakorlatilag egy kézipoggyász méretű hátizsákkal kel útra. Ez egy fejlődési folyamat, amikor az egyénnek letisztulnak a dolgai és rájön, mennyire kevés is elég ahhoz, hogy jól tudja érezni magát – ellenben mennyi felesleges holmi van, amit a mindennapokban használ. A hátizsákos utazáshoz persze elengedhetetlen a komfortzónából való kilépés, hiszen mindig az adott helyzethez kell alkalmazkodni, befogadni. Ha mindig a nagymamám pörköltjét szeretném enni galuskával, akkor ne nagyon menjek messzire, mert az csak itt van – kezdte taglalni a hátizsákos utazás rejtelmeit Zoli, hozzátéve: ki kell zárni az elvárásokat. Ha elvárásokkal indulunk, akkor egyből viszonyítunk, pedig csak rajtunk múlik, hogy az egyes helyeken, helyzetekben fel tudjuk-e fedezni a szépet.
Mindig az egyénen múlik, mi az, amit az utazásból hazavisz.
– Ez hozzáállásbeli dolog, filozófia. Bár megvannak ennek a fokozatai, én rögtön belecsöppentem, átmenetek nélkül – hamar azt is megéreztem, mekkora mobilitást ad az embernek a hátizsák – vette át a szót Timi, aki kiemelte: gyermekük érkezése előtt, és azt követően is hátizsákosan utaznak. Persze felmerül az örök kérdés: mi kerüljön a táskába?!
– Mindenhol esznek, tisztálkodnak az emberek, tehát ha valami hiányzik, azt viszonylag könnyen be lehet szerezni. Majdnem minden országban ott vannak az általunk is megszokott nagy márkák, így nem szoktuk túlzásba vinni a csomagolást. Tisztálkodási felszereléseket csak a repülőre felvihető kiszerelésben szoktunk vásárolni, hogy elég legyen az első napra, amíg elérünk a boltba, ahol bevásárolhatunk. Ne felejtsük el, hogy már a legtöbb szálláson adott a szappan, a sampon, így nem kell sok dolgot venni. A bőröndbe – éghajlattól függően – pár ruhadarab kerül: egy-két hosszú és rövid nadrág, egy-két kényelmes cipő, papucs, felső, alsónemű.
A világ nagy részén már kultúrája van a mosodáknak, aprópénzért több kiló ruhát ki lehet mosni, de kézzel is tisztíthatjuk, hamar megszárad.
Nőknek egy-két ruha, smink – én mondjuk szem- és szemöldök ceruzát és szempillaspirált használok, így az nem foglal sok helyet. A gyereknek pelenkázáshoz szükséges holmik, váltóruha, ha kell cserélni… Lehet, hogy azt gondolják az anyukák, a babaágy fölé helyezett felhúzható zenélős játék nélkül nem alszik el a gyerek – de elalszik. És amikor azt gondoljuk, hogy a gyereknek az egész gyerekszobára szüksége van, az csak a mi fejünkben létezik. A kicsik sokkal rugalmasabbak a világra, mint azt hisszük.
Utazás babával – nem lehetetlen?
Határozottan nem! Mindössze néhány dolgot érdemes észben tartani.
– Legyen egy kialakult rutin – például az utazási formában -, akkor már van egy pár dolog, amire nem kell figyelni, csak a változásra lehet koncentrálni. Mi már a gyerek előtt gyakoroltuk a hátizsákos utazást, így amikor találkoztunk egy helyzettel, már ismerős volt, csak hozzá kellett adni a gyereket… Amikor megszületett a fiunk, kezdtük az egynapos utazással, majd egyre hosszabb távokra vittük. Minél többet mozdul ki az ember, annál könnyebben rájön, mi kell a lurkónak.
Mi a terhesség ideje alatt is utaztunk orvosi konzultációval, volt egy erős elhatározás bennünk, hogy ezt nem fogjuk abbahagyni. A gyerek jön hozzánk, és megpróbáljuk őt az életünkhöz alakítani.
Tehát a fokozatosság jegyében elkezdtünk a kicsivel utazni. Sokan azt vágták a fejünkhöz, hogy ez felelőtlenség, ez hülyeség. Mikor Poldi egyéves lett, a kétkedők már azt mondták: könnyű nekünk vele utazni, hiszen már megszokta… Ez volt a célunk, hogy minél könnyebb legyen, minél hamarabb megszokja – meséli Zoli, akitől felesége vette át a szót:
– Szerintem az volt a kulcsa, hogy a babahordozást választottuk a babakocsi helyett. Mindig rajtunk volt a gyerek, megszokta az állandó jövés-menést, érezte, hogy a közelünkben van – még szundikálni is tudott.
A szülei Poldit 5 hónapos korában három hétre elvitték Mexikóba – persze előtte konzultáltak a gyermekorvossal a védőoltás szempontjából. Egyébként az amerikai nyugdíjasok közül is sokan oda járnak nyaralni, a kórházak jó minőségűek, így biztonságos úti cél volt. Indulás előtt a gondos szülők felkészültek, hol van a szállásukhoz legközelebbi bolt, orvos, park és a fontosabb pontok. Na de hogyan “élték túl” a repülős utat és az időeltolódást?
– Amikor hosszabb repülőútra indultunk, mindig szóltunk, hogy kisbabával utazunk. Ilyenkor lehet kérni, hogy az első és másodosztály közötti falra tegyenek egy baby basketet. Ez lényegében egy mózeskosár – teljesen higiénikus -, ebbe fektettük Poldit, aki jót aludt. Próbáltuk úgy csúsztatni a szoptatásokat, hogy a felszállásnál szopizzon, mert ugye a nyelés segíti a légnyomáskiegyenlítést. Ami még fontos: a gyerekek mindig vannak olyan kedvesek, hogy tükrözik a szülő idegállapotát. Ha izgulok, a gyerek megteszi azt a “kedvességet”, hogy elkezd sírni – folytatta Zoli, aki azt is elmondta, milyen praktikákkal kötik le fiuk figyelmét a repülőút alatt.
– Fel lehet vinni mindenféle dolgot a gyereknek, de gondoljunk bele abba, hogy a kicsinek lényegében minden játék. Egy menekülő útvonalakat tartalmazó lapról is csomó ideig lehet mesélni neki. Sokszor a szomszédok is elszórakoztatták Poldit. Az időeltolódásnál azt gondoltuk, hogy felborul a rutinja… Egy nap után, helyi idő szerint ébredt, hamarabb állt át, mint mi.
– Az utazás alatt nem a gyereknek a tűréshatárát kellett megoldani, hanem a kisebb dolgokat, például a szoptatást. Elmentünk valamerre, kerestünk egy parkot, ahol egy félreeső padon Zoli eltakart, lezajlott a szoptatás. Ha valaki azt mondja, hogy ő ilyenbe nem megy bele, az egy visszatartó korlát – mondja Timi, akitől a férje veszi át a szót:
– Az is fontos, hogy ne csak a gyerekkel, hanem először is a pároddal legyen egy közös metszet. Ha a pároddal nem tudsz kialakítani egy közös metszetet, és nem tudtok támogatóan együtt lenni egy utazási formában, ha egymást okoljátok, kritizáljátok, előre megette a fene az egészet. Először a párkapcsolat metszetét kell megtalálni, ahol közösen tudtok mozogni, később ebbe jön bele a gyerek. Amikor a gyerekkel utazunk, akkor figyelembe vesszük őt is. Hármunk közös metszete – erre jó volt a lakóautózás is, ami adja a szabadságot, mobilitást, ad egyfajta biztonságot. Kereshetjük a kalandot, akkor állunk meg, amikor akarunk. Amikor egy hosszú túra után a gyerek hozza a hordozót vagy a biciklit, hogy menjünk még valamerre, akkor ebből nem az tűnik nekem, hogy a gyerek szenvedne. Másrészről mi sem érezzük azt, hogy az utazás gyerekkel gyötrelem lenne.
Ha a szülő boldog…
– A világlátásunk: ahhoz, hogy a gyerek boldog legyen, először nekünk kell jól érezni magunkat a bőrünkben. Nem tudjuk megtanítani neki, hogy legyen boldog, de megmutathatjuk neki a mintát, mi hogyan tudunk azok lenni. Egy példával szemléltetve:
amikor a repülőgépen a lélegeztető leesik, a maszkot először a szülőnek saját magának kell felvenni, mert csak akkor van esélye a gyereknek segíteni. Én akkor tudok példát mutatni, ha én jól érzem magam.
Ugyanakkor azt is kiemelném, hogy egyikünk sem tökéletes, és mi nem is a tökéletességre vágyunk, hanem megpróbáljuk élvezni az életet a gyerekünkkel együtt. Átadni neki a jó érzést, a kiegyensúlyozottságot az utazással vagy egyéb hobbinkkal eltöltött boldog idők, élmények által. Sokaktól azt is megkaptuk már, miért utazunk a gyerekkel, hiszen úgysem fog emlékezni rá. Ez is hozzáállás kérdése: nem azért utazunk, hogy ő emlékezzen rá. Előtte is utaztunk, most is utazunk a magunk boldogsága miatt – immár hárman. Igaz, ilyen korban még nem felidézhető az emlék, de szerintem az érzéseket valahol biztosan érzékeli, vagy a nyitottságot – mondja Zoli, hangsúlyozva:
– Akik babavállalás előtt vannak, és attól tartanak, hogy megváltozik az életük, azoknak üzenném: élj olyan életet, amilyet a gyerekednek kívánnál, akkor jól fog menni. Kezdd el gyakorolni az utazást, szerezz rutint, és akkor a legkisebb családtaggal is jól fogjátok érezni magatokat. Hordozás és hozzátáplálás segítségével az aktív, mozgalmas életet is tovább lehet élni a gyerekkel, akit a mi életünkbe kell bevonni. Anya boldog, apa boldog, a közös térben van egy jó alaphangulat, az pozitívan hat a gyerkőcre és az egész családra!
Kilépni a megszokottból
A komfortzóna elhagyása, az új közeghez való feltétel nélküli alkalmazkodás és a nyitottság alapköve a hátizsákos utazásnak. Hogy Timi és Zoli milyen kalandokba keveredtek, az mutatja csak igazán, hogyan kell élménydúsan utazni és élni.
– Az elején leszögezném, hogy nálunk az utazások nincsenek megtervezve, vannak pontok, amiket meg szeretnénk nézni, van, ami kimarad, akad, ami hozzájön. Mindenképpen el akartunk jutni a dzsungelben lévő függőágyakhoz, ám a buszpályaudvaron kiderült, nem megy oda semmi. Ott állt két motoros fickó, látták, hogy turisták vagyunk, mondtuk, hova akarunk menni és elvittek, volt olyan is, hogy a szállást segítettek lefoglalni. Azt tapasztaljuk, hogy alapvetően mindenhol segítőkészek – mondja Timi, ám ez a történet még a legenyhébb verziója volt a megszokottból való kimozdulásnak.
– Panamában, egy zsúfolt csirkebuszon (távolsági busz, de az emberek csirkéket is szoktak szállítani) tömegverekedés kerekedett, a sofőr leszállította a két verekedő csoportot, mi meg csak néztük, hogy mi zajlik körülöttünk. A buszos hirtelen gázzal elindult, és otthagyta a tömeget. Platós autók hátulján is utaztunk, de volt olyan is, hogy egy pasas felhívott minket magához Guatemalában. Felmentünk hozzá, ám a háznak ajtaja sem volt, egy függöny takarta. A falak teli voltak plakátolva Bob Marleyval, DVD-ről ment a Marley-koncert. A fazon egyedül hagyott minket, míg elment a barátjához, hogy áthívja… Itt történt az is, hogy elmentünk a maják kéz és láb nélküli istenéhez, akinek alkohollal, pénzzel és dohánnyal lehet áldozni – a bálványát minden évben más család őrzi a faluban. A két őrző merev részeg volt, dohánnyal a szájukban táncoltak. Vittek engem is táncolni, miközben el akarták lopni a telefonomat. A maják átlagmagassága 150 centi, Zoli 180 feletti, kicsit erélyesebben fellépett, hogy ezt lehet, nem kéne…
Próbálunk elvárások nélkül utazni, mindennek megtalálni a szépségét – még a legszürreálisabb helyeken is.
– Makaóba mentünk, Airbnb-t foglaltunk – ekkor várandós voltam, 5-6 hónapos körül. Azzal tisztában voltunk, hogy a környéken vagyunk, de nem tudtuk, pontosan melyik ház az, így próbáltuk felhívni a megadott számot, ám segítséget kellett kérnünk az utcán, mert az illető csak kínaiul beszélt. Végül felértünk a lakásba: kívül pompás felhőkarcoló, mindenfelé márvány, belül 8-10 fő lakott, ahol szobákat adtak ki. Nem volt függöny, lepedők voltak felszerelve – pusztulat volt. Kitalálták, hogy amit mi lefoglaltunk, azt kiadták, de mehetünk a drágábba – mindezt kínaiul. Rájöttek, hogy nem értjük, így Google Translate segítségével kínai-spanyol fordítással próbáltunk boldogulni… De sikerült!
– Jordániában gyerekkel voltunk, autót béreltünk az első pár napra. Kerestük, hogy a szabadstrandok merre vannak – elkezdtünk lefelé menni, de szeméttelep volt inkább, mint strand -, ekkor realizáltuk, hogy ebből fizetős beach lesz. Itt általában a szállodákhoz tartozik a partszakasz, így bementünk egy óriási hotelbe, de akkor már egyúttal szobát is szerettünk volna bérelni. 30-at kellett volna fizetni a strandra, 50-be került a szoba stranddal együtt, úgy, hogy a környéken nem lehetett szállást kapni 100 alatt – ez már furcsa volt. Megnéztem a szállodát, 60 négyzetméteres szoba, óriási fürdőszoba, panorámás erkély, előtted a tenger, tiszta is volt, teljesen rendben volt. Senki sehol, rajtunk kívül egy ember volt a strandon – ezen is meglepődtünk, de végül megszálltunk. Kicsit felfrissülve mentünk felfedezni újra az 5 csillagos szállodakomplexumot, ekkor láttuk, hogy az étterem ajtaja be van deszkázva, szét van rohadva a pezsgőfürdő, kezdi benőni az épületet a növényzet. Elmérték a kapacitását, veszteséges lett, de az állam átvette – a természet pedig most kezdi visszavenni. Fény, pompa összekeresztezve Csernobillal, mindezt a Holt-tenger partján – érdekes, szürreális élményt kapsz. De nagyon kedvesek voltak, volt egy saját tengerpartunk – az élmény sem volt rossz – ecseteli Zoli, aki a saját döntések súlyára is felhívta a figyelmet.
– Ennél a szállodánál is megvolt a lehetőségünk a döntésre, hogy nem szeretnénk ott maradni. Csak beülünk a kocsiba, és keresünk egy másik helyet. Senkit nem okolhatsz a döntéseidért, csak te vagy értük a felelős. Ha neked valami nem jó, te tehetsz azért, hogy jól érezd magad – de rosszul érezni magad nem kell. Ha valaki nem ilyen habitusú, biztosan elmenekült volna innen, de ez is hozzáállás kérdése.
Mindig oda mentünk, ahova olcsó repülőjegyet találtunk, és ahol a kalandok és az árak egyensúlyban voltak. Most nehéz bármit is tervezni, de nem tudnánk olyan országot mondani, ahova nem mennénk szívesen.
Ugyancsak a jordániai kaland alatt eszméltek rá a szülők, hogy fiuk mennyire nyitott az emberek felé – még a kulturális kontraszt ellenére is.
– Külföldön nagyon más a gyerekekhez való viszony is – pozitív értelemben. Jordániában már közel másfél éves volt a kisfiunk, tudott járni, interakciókba lépni, volt, hogy étteremben rohangált körbe és felkapkodták az emberek az ölükbe – nem csak a nők, a férfiak is. Örömmel láttuk, hogy az ott lévők milyen szeretettel fordultak felé – és Poldi is viszont.
Ha az étterem szóba került, említésre méltó, hogy a család utazásai alatt az éppen aktuális ország helyi különlegességeit kóstolja végig, ebből nem marad ki kisfiuk sem. Hiszen egy nemzet vagy kultúra megismerése az ételein át is történik.
És végül, mi a tanulság a kalandos történetekből? Mindenekelőtt a nyitottság, a saját félelmeink, szorongásaink és elvárásaink elengedése, a pillanat megélése. És mi még? Az embernek nem kell felborítania az egész addigi életét egy gyerkőc érkezése miatt. Már a kezdetektől fogva, a fokozatosság jegyében, szépen és kreatívan alkalmazkodva lehet beszoktatni a jövevényt a családba – legyen szó utazásról, hobbiról, táplálkozásról, vagy igazából bármiről. Az életünk kulcsa mi magunk vagyunk, a meghozott döntéseinkért mi felelünk – ahogy a boldogságunkért is.
—
Továbbra is várjuk a Nagy Utazók nagy kalandjait!
Ha te is egyike vagy az utazás szerelmeseinek, és van mit mesélned, akkor küldj egy üzenetet az utazas@startlap.hu e-mail címre. Kérjük, röviden, mindössze pár sorban írd meg nekünk, hogy merrefelé jártál már eddig a világban. Az e-mailt a neved és elérhetőséged megadásával, a tárgy mezőben a “Nagy Utazók” megjelöléssel küldd el. Ezt követően szerkesztőségünk felveszi veled a kapcsolatot. Amennyiben úgy gondoljuk, élményeidet az olvasók is érdekesnek találhatják, a beszélgetésből cikk készül, amit közzéteszünk oldalunkon. Várjuk a jelentkezésed, hogy egy ország olvashassa a történeted!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
