Lea és Ákos 4 hónapos nászútra indultak és 24 országot látogattak meg
Mertek nagyot álmodni és nekivágtak Latin-Amerikának mindössze egyetlen hátizsákkal. Jártak a világ legdélebbi városába, felmásztak működő vulkánokhoz és eltöltöttek pár napot őslakos indiánokkal teljesen nomád körülmények között, pálmalevéllel fedett viskókban. Veisz Lea és Veisz Ákos mesélt nekünk a 116 napos kalandjukról, élményeikről és a nehézségekről. De néhány tippet is adtak azoknak, akik hozzájuk hasonlóan nekivágnának egy hosszú útnak.
Fontosabbak az élmények, mint a tárgyak
Ákos már 63 országban járt, de Lea is 49 országnál tart, ami messze meghaladja a magyar átlagot. Az utazás szeretetének mennyi köze van ahhoz, hogy összekötöttétek az életeteket?
Ákos: 9 éve alkotunk egy párt, tehát még az egyetemi évek alatt kezdődött a kapcsolatunk. Ekkoriban még bár időnk lett volna, sajnos pénzünk az már annál kevesebb, így még nem engedhettük meg magunknak, hogy utazzunk. Az első utazásunk 2017-ben kezdődött egy 3000 Ft-os párizsi repülőjeggyel, amit sikerült elcsípnünk, viszont attól kezdve nem volt megállás. Természetesen az utazás által sikerült egy olyan hobbit találnunk, ami összeköt bennünket, illetve hiszünk abban, hogy a közös élmények viszik előrébb a kapcsolatunkat és nem pedig a tárgyi dolgok, így mi ezek szerint is éljük az életünket. Valójában magának az esküvőnek a szervezése hátrébb szerepelt a fontossági listán, mint a nászúté.
Miért pont Latin-Amerikát választottátok a nászutatok úti céljának?
Lea: 2 évvel ezelőtt sikerült eljutnunk Mexikóba, ahol 2 hetet töltöttünk el. Itt teljesen magával ragadott minket a latin életérzés, így ezt követően rengeteget olvastunk erről a térségről. Ami miatt végül emellett az út mellett tettük le a voksunkat, hogy elképesztően változatos ez a kontinens: a Karib-térség fehérhomokos tengerpartjaitól kezdve, rendkívüli magaslatokon és aktív vulkánokon át, változatos élővilágot, esőerdőket, az Amazonast vagy az Andok hegységeit is megcsodálhattuk, azt nem is említve, hogy a világ 7 csodái közül 3 is megtalálható ebben a régióban. Délkelet-Ázsiához hasonlóan ennek a térségnek is nagy előnye, hogy hosszú távon sokkal olcsóbb itt az utazás.
4 hónap nem kevés idő. Mivel foglalkoztok? Belekóstoltatok a digitális nomádok életébe?
Lea: Mind a ketten klasszikus 9-to-5 irodai munkát végzünk, Ákos mérnökként, én pedig HR-esként dolgozok. Az utazás iránti szeretetünk kezdete óta szinte megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk egyszer egy ilyen utat megvalósítani, amit több éves spórolásnak az eredményeként sikerült is végül elérnünk.
Ákos: A munkánkat feláldozni nem szerettük volna, így szerencsénkre sikerült fizetés nélküli szabadsággal megoldanunk ezt a 4 hónapos utazást. Az út során munkát nem végeztünk sehol, 4 hónap után folytatjuk tovább munkánkat ott, ahol abbahagytuk.
24 országban jártatok a nászút alatt, melyik volt a kedvenc országotok?
Ákos: Nehéz kiemelni egy dolgot azok közül az élmények közül, amit a 4 hónap alatt összegyűjtöttünk. Nekem Jamaica tetszett a legjobban, ahol az ország különleges hangulata és lüktetése, illetve a helyi lakosok vendégszeretete volt, ami magával ragadta.
Lea: Nekem pedig a területileg Panamához tartozó, 365 szigetből álló félig autonóm San Blas szigetek tetszettek a legjobban. A Guna Yala népcsoport által lakott szigeteken élő, őslakos indiánokkal tölthettünk el pár napot, teljesen nomád körülmények között, pálmalevéllel fedett viskókban, így megismerve az itteni embereket, kultúrát.
Amit kiemelnénk még, hogy az út során mély benyomást tett ránk, az a Chile és Argentína déli részén fekvő Patagónia területe, ami sajátos természeti adottságainak köszönhetően gyorsan belopta magát a szívünkbe. Talán ezt a térséget tudnánk leginkább Európához hasonlítani, ideérve picit mi is otthon érezhettük magunkat.
Mi volt a leginkább szembetűnő kulturális különbség, amit megtapasztaltatok?
Ákos: Utaztunk már iszlám országokban is, viszont ott sokkal jobban szembetűnt számunkra a kulturális különbség, hiszen a latin-amerikai térségben keresztények az emberek, ez által nem is éreztük magunkat másnak.
Ami rögtön feltűnt számunkra, hogy habár több hihetetlenül szegény országban jártunk, az emberek mégis sokkal boldogabbak, kevesebbet stresszelnek, mint az Európában élő emberek, akik számára minden elérhető.
Az élet talán picit nyugodtabb és lassabb Latin-Amerikában. Az utóbbira jó példa az imént említett San Blas szigetek, ahol az ott élő indiánoknak szinte semmijük sincs, még orvosi ellátás is nehézkes, mégis látszott rajtuk mennyire boldogok a mindennapokban.
Hogyan jutottatok el a nomád indiánokhoz? Ha nincs náluk áram, internet, akkor hogyan tudtatok szállást foglalni?
Lea: A San Blas szigetek kizárólag az indiánokon keresztül közelíthetők meg. A szárazföldhöz közelebbi szigeteken is, illetve a szárazföldön is élnek indiánok, ők emiatt a civilizációhoz is közelebb vannak. Ezt kihasználva elkezdtek a turizmusból megélni. A túra során Guna indiánok által vezetett terepjárókkal visznek Panamavárosból nagyjából 4 óra autózás után a Karib-tenger partján fekvő Cartí városába. Az út során egy “határellenőrzésen” is át kell esnünk, ahol fiatalabb és idősebb indiánok nagyjából kisgyermekek módjára nézegetnek az autóba, majd egyszer csak tovább engednek. Cartí “városába” érve kiraknak bennünket az autókból és készpénzben kell kifizetnünk az egész utazásunk árát. Innen pedig ahogy mi hívjuk, “lélekvesztő hajóval” visznek az egyes szigetekre. A hajó egy kézzel tákolt hajó, aminek padja egy nagyobb hullámnál szét is esett, a csomagok egy részét egy nagyobb hullámnál a levegőben repülve kaptuk el, ezzel megmentve pár drágább holmit.
Egy fő szigeten él a jelentős része az indiánoknak, viszont rengeteg család, törzs teljesen elszigetelten él – internet és áram nélkül. Közös mosdók, zuhanyzók vannak, viszont az itt folyó víz is teljesen sós.
Mit lehet tudni erről az indián törzsről? Mi volt a legérdekesebb megtapasztalás a nomád életmódjukon felül?
Ákos: A Guna indiánok (több módon is hivatkozhatunk rájuk: Guna Yala, Kuna Yala) törzsnek saját nyelve, vallása és kultúrája van, amit a mai napig fenntartanak. A panamai kormány próbálta beolvasztani ezt a népcsoportot, viszont ez olyan szintű ellenálláshoz vezetett, hogy emiatt alakult ki ez a sajátos félig autonóm terület.
Ami a legérdekesebb és amihez leginkább nekünk európaiként a legnehezebb alkalmazkodni, az a teljes mértékű szervezetlenség és fejetlenség a túra során. Néha csak úgy leraktak minket 1-1 szigeten, de azokra a kérdésekre, hogy pontosan miért mentünk oda és mikor fogunk onnan elmenni általában az alábbi válaszokat kaptuk: nem tudjuk, talán 1, talán 2, esetleg 3, de az is lehet, hogy 4 óra múlva megyünk. Az indiánokkal történő első egyeztetés során sem derült ki, hogy milyen programokra számíthatunk vagy éppen milyen szálláson fogunk megszállni. Ha valaki szereti a szervezettséget, azt ha le tud zuhanyozni tiszta vízzel egy fárasztó nap után, zavarja, hogy a lába folyamatosan homokos és tiszta mindene folyamatosan, akkor számukra ezt a helyet semmiképpen sem ajánljuk.
Ha voltak nehézségek, akkor mik voltak azok? Mire készüljön az, aki ide tervez utazni?
Lea: Mivel nem volt feladott poggyászunk, csak hátizsákkal utaztunk, így az első nehézség az volt, hogy mit pakoljunk ebbe bele és mit hagyjunk otthon.
A kint létünk alatt, a legnagyobb nehézség talán az iható csapvíz hiánya. Emiatt rettentően kellett figyelnünk a 4 hónap alatt arra, hogy mit eszünk, mit iszunk, de sajnos még ennek ellenére is sikerült Leának összeszednie egy komolyabb ételmérgezést (parazitát), amivel végül kórházba is került. Éppen emiatt is nagyon fontos ideutazás előtt ellenőrizni, hogy milyen oltások kötelezőek vagy javasoltak ebben a térségben.
Harmadikként pedig talán azt a nehézséget tudnánk említeni, hogy az egész út alatt rettentően kellett figyelnünk az értékeinkre, sajnos ebben a térségekben a bűnözés aránya nagyon magas, így nagyon kellett figyelnünk arra, hogy nehogy bármink is eltűnjön.
Ha számszerűsítenénk a nem mindennapi nászutatokat, akkor hány kilométert tettetek meg, hány szálláson szálltatok meg és mennyi jegyet kellett váltanotok a különböző utakhoz?
A 116 nap alatt 24 országot látogattunk meg. Összesen 47093 kilométert tettünk meg, melynek legjelentősebb része a tengeren túli repülés.
37 szálláson fordultunk meg összesen a 4 hónap alatt. Eljutottunk a világ legdélebbi városába Ushuaia-ba.
A leghosszabb buszút 19 órásra sikerült, ahol Guatemalából indulva, El Salvadoron és Hondurason keresztül jutottunk el Nicaraguába. A leghosszabb hajóút pedig egy 6 órás hajózás volt, amikor Peruból hajóztunk át Bolíviába a világ legmagasabban fekvő hajózható taván, a Titicaca-tavon keresztül.
Az út során elért legmagasabb pont Ákos számára 5069 méter, nekem pedig 4864 méter volt, ami történetesen a Cotopaxi vulkánok voltak.
Meghódították a működő vulkánt is
Álljunk meg itt egy pillanatra. Voltatok vulkánokon? Mesélsz erről egy kicsit bővebben?
Ákos: Igen, jártunk több vulkánon is (Cotopaxi, Ecuadorban vagy Cerra Negro, Nicaraguában). Kedvenc országainkat már említettük, de abban mind a ketten egyetértünk, hogy az egész utazásunk legmeghatározóbb és legjobb élménye, ha egy élményt kellene kiemelnünk, akkor az az Acatenango vulkán túra lenne.
A vulkánra vezető túra során majdnem 4000 méteres magasságig kell felkapaszkodni, ahonnan a 15 percenként kitörő El Fuego vulkánra nyílik pazar kilátás.
Előtte, az 1500 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Antiguában városban eltöltött pár nap segíthet a magaslati levegőhöz való hozzászokásban. Egyénileg elég nehéz nekivágni a túrának, de számtalan ezzel foglalkozó cég van az olcsóbbtól az egészen drágákig. A túra ára leginkább attól függ, hogy mennyire “luxus” a vulkánon lévő szállás, milyen felszerelések vannak benn az árban, illetve hogy a csoportban hány főre jut egy túravezető.
A legkedveltebb a 2 napos túra, ahol az éjszakát az Acatenango alaptáborban kell tölteni, hogy másnap reggel napfelkeltére fel lehessen érni a csúcsra. Az út viszont az alaptáborig sem volt egyszerű. A kisebb pihenőkkel együtt 6 órán keresztül tartott a folyamatos felfele gyaloglás. Se lejtő, se egy sík szakasz nem volt. Aki a túra után érez még magában kellő erőt és ezt a túravezetők is így látják, akkor egy extra 4 órás túra keretében az alaptáborból megmászható az El Fuego vulkán is, ahol már egészen karnyújtásnyira érezhetjük egy kitörő vulkán közelségét. Erre a túrára is kettőnk közül már csak Ákos mert vállalkozni.
A túra után az alvás sem volt pihentető, mert egyrészt rettentő hideg volt, másrészt 15 percenként felébredtünk a kitörő vulkán hangja és az ágyak remegése miatt.
Másnap már az Acatenango tetején néztük meg a napfelkeltét, amit szerintünk senkinek sem szabad kihagynia, aki Guatemalában jár.
Mit javasoltok mindazoknak, akik egy hasonló utat fontolgatnak?
Lea: Talán ami számunkra a legfontosabb, hogy
legyen bátorságunk elindulni és nem érdemes a tökéletes pillanatra várni, mert az úgy sem fog elérkezni.
Előtte olvassunk utána az adott célországnak és ne legyenek irreális elvárásaink. Akinek ideje engedi hasznos minimális spanyol nyelvtudást az út előtt magunkra szedni, mivel az rendkívül hasznos ebben a térségben.
Az egyértelműen látszik az Instagram-oldalaitokon is, hogy szenvedélyetek az utazás. Adja magát a kérdés, hová utaztok legközelebb?
Ákos: Jelenleg hasonló, hosszabb utazást nem tervezünk, próbálunk visszarázódni a munka világába. Ugyanakkor természetesen senki sem lepődik meg, ha azt mondjuk, hogy a hazautazásunkat követő héten már elkezdtünk olcsó repülőjegyekre vadászni, hogy hova is lenne érdemes utazni. Még nincs kiválasztott úti cél, ugyanakkor számtalan ország van még a térképen, ahol nem jártunk és minden utazás alkalmával igyekszünk egy új helyszínt és kultúrát megismerni. Tavaly is egy héttel az utazásunk előtt csaptunk le egy olcsó marokkói repülőjegyre, így az, hogy ezúttal pontosan hova is utazunk majd, még számunkra is meglepetés.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
