Orsi bejárta Francia Polinéziát: "Korlátokkal élek, amiket szeretek feszegetni"
“Mozgáskorlátozottként jöttem a világra, de a szüleim sosem tartottak burokban. Ők is szerettek utazgatni, így kiskoromtól kezdve kirándultunk a családdal. A 80-as években retro sátorozós nyaralásokra mentünk – kezdetben még a 100-as Skodával, később a 120-assal. Szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre, már akkor is előszeretettel léptem ki a komfortzónámból. Az igazi szabadságérzetet azonban a Francia Polinéziában tett út alatt tapasztaltam meg” – kezdte a Startlapnak Thassy Orsolya, aki 2021 őszén többedmagával elindult, hogy felfedezze a földi édenkertet.
“Tíz vagy húsz évvel ezelőtt olvashattam valahol a bálnákról. Mindig is vonzottak a ritka lehetőségek, valahogy olyan misztikusak. Bálnákkal nem könnyű találkozni, így egy csapásra bakancslistás lett, hogy a természetes környezetükben nézhessem meg őket. A cikkben benne volt, hol élnek, hol lehet szép számban látni őket – így jött az életembe Francia Polinézia.”
Reptéri kalandok
Orsi a Facebookon keresztül talált rá Szabó Balázsra, aki egykor az ELTE oktatója volt, most pedig túravezetőként keresztül-kasul utazik a világban. Balázs segítségével Orsinak beteljesült a gyerekkori álma, és tavaly szeptemberben elindultak a nagy útra. “A járványhelyzet miatt lezárt Amerika, mi pedig szeptember 7-én indultunk volna. Vártuk, hogy mi történik, nagy szerencsénkre a legjobb forgatókönyv játszódott le: Kanada nyitott, mi pedig egy közel 20 órás repülőúttal, vancouveri átszállással eljutottunk Tahitire – persze már a reptéren elkezdődött a kaland.
Rollátorral közlekedek, Ferihegyen a repülőig elmehetek vele, majd elveszik és berakják a poggyásztartóba. Ha átszállás van, a szabályok szerint nem adják vissza, hanem kerekesszékbe ültetnek. Az én büszkeségemet és önállóságomat ez persze nagyon bántja, nem szeretek ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni. Mindig megpróbáljuk visszakönyörögni a rollátort, ami az esetek nagy részében sikerül is. Ezeken a körökön most is keresztülmentünk. Ezt leszámítva imádok repülni, a reptéri érzés maga az álom.
Gyerekkoromban is sokszor kértem a szüleimet, hogy vigyenek ki a reptérre. Régen volt egy terasz, ahova bárki kimehetett, és nézhette a felszálló repülőket.
Amikor a hosszú út után megérkeztünk, mindenki kedves volt, elfogadott – pedig gondolom nem sok mozgáskorlátozott ember fordul meg 16 ezer kilométerre innen, a világ végén” – meséli Orsi.
“Tahitin van a nemzetközi reptér, onnan kis repülőkkel lehet utazni a szigetek között. Ezek közül többet is bejártunk, például Mataivát, Raivavaet, Tubuait, Mooreat… Nehéz egyet kiemelni, hiszen rengeteg sziget van, és mindegyik más. Vannak hegyekkel tűzdelt és lapos szigetek. Mozgáskorlátozottként higgadtnak kellett lennem, mert egy csomó mindent nem tudtam csinálni – viszont pontosan ennek köszönhetően talán egy kicsit többet megismerhettem a szigetből. Míg mások kajakoztak, sznorkeleztek, bicajoztak, addig én sétáltam a gyönyörű természetben, alaposan felfedeztem mindent! Olyan részleteket is megláttam, amiket más nem. ”
Korlátokkal élek, ezeket szeretem feszegetni. Túlteng bennem az életszeretet, a polinéziai út pedig őrületes szabadságérzetet és felejthetetlen élményeket adott.
Pizsamában nézték a napkeltét
“Volt szerencsém látni bálnákat, néhány méterre úsztak tőlem, és naponta megcsodálhattam a napfelkeltét és naplementét a tengerparton – ezekért bármennyit képes vagyok sétálni. Szerencsénk volt, mert 2-3 szigeten is a parthoz közel volt a szállásunk, így nem kellett sokat sétálnunk, hogy lássuk a napkeltét. Sok helyen egyébként nem volt közvilágítás, így este korán lefeküdtünk. Hajnali fél 4-kor én már kukorékoltam – még jó, hogy csak 5-ig kellett kihúzni valahogy, mert általában akkor mentünk ki megnézni, hogy kel fel a nap. Sétálgattunk, a reggeli fények mindig csodálatosak voltak – nem véletlenül hívják ezt az időszakot aranyórának.”
A kint töltött közel négy hét alatt Orsi a szárazföldön, levegőben és vízen is megtapasztalta a polinéz szigetvilág legjavát, megkóstolta a helyi specialitást, a tonhalsalátát. Az ételt néha kagylóban, néha levélre tálalták. Egy autós kirándulás során a sofőr egyszer csak megállt… Először az utasok nem is sejtették, mi történik, mire kiderült: csak meglátott egy bokrot, melynek levelei alkalmasak tányérnak. Ilyen, és ehhez hasonló különleges élményben volt része Orsinak Polinéziában.
“Számomra minden utazás fontos eleme a fényképezés… Nagyon szeretek fotózni, és ebből a szempontból is Francia Polinézia egy paradicsomi hely, mert bármelyik szigeten bármerre jártam, mindig rengeteg fotótémára bukkantam” – mesélte.
Mi van még a bakancslistáján? Ausztrália, a sarki fény, Norvégia, Costa Rica – mert az életet ilyen kalandvággyal kell élni. Mert a határainkat feszegetni érdemes!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Mostantól másképp kell a kézipoggyászba pakolni, ha a Wizz...
Nem létező helyre szólt a jegye André Rieu budapesti koncertjén,...
Visszatérnek a fényvillamosok: két városban már tudni, mikor...
