Kovács Stella életét végigkíséri az utazás: gyerekként a családjával fedezte fel Franciaországot, Ciprust, Görögországot, majd mikor nagyobb lett, már a barátaival kelt útra. Aztán kapott egy ajándékot, ami örökre megváltoztatta az életét: eljuthatott Balira, mondani sem kell, egyből beleszeretett az „indonéz nyüzsgésbe”.
Vágjunk bele – akár egyedül is!
– Amikor elkezdtem dolgozni, már tudtam úgy félretenni pénzt, hogy legyen lehetőségem utazásra akár belföldön, akár külföldön. Nagyon szeretek új kultúrákat, nemzetiségeket, ételeket, embereket, helyeket megismerni, minden újra kíváncsi voltam, ez hajtott. Ilyenkor a legfontosabb a komfortzónából való kilépés: nekem az első ilyen az volt, amikor egyedül megvettem a repjegyemet az első önálló utamra. Anyukám féltve nézett, de mivel ugyanilyen típus, így megértett – kezdte a Startlapnak Stella, aki sokáig egyedül járta a világot, rendszeresen meg is kapta azt a kérdést, hogy mit tud csinálni egymagában.
– Azt, ami jön, amihez kedvem lesz – szeretem, ha a magam ura vagyok… (nevet) Most már csak az első szállást szoktam lefoglalni, mert szeretem, ha spontán történnek a dolgok. Az ilyenekből sülnek ki a legjobb történetek. Például helyi barátokra tettem szert. Akinek nincs partnere a kiránduláshoz, ne keseredjen el, hiszen bárkivel meg tud ismerkedni. Vannak például egyedül utazó turistáknak fenntartott csoportok is a közösségi médiában, ahol találhat útitársat. Velem is volt ilyen: az egyik nap egy dubaji sráccal, egy finn és egy ausztrál lánnyal négyen mászkáltunk.
Amikor egymagam utaztam, akkor jöttem rá, hogy mások is vannak ezzel így, de csak jól jöhet ki belőle az ember: nyitottá válik új szokásokra, a körülötte lévőkre.
– Akadt olyan is, amikor Instagramon elkezdtem követni egy személyt, lenyűgöztek az utazásai és az arról készült fotók. Felvettem vele a kapcsolatot, hogy kiránduljunk együtt, ő akkor jobban ismerte Indonéziát. Egy csomó helyre elvitt motorral, amit egyedül nem fedezhettem volna fel. Az a lényeg, hogy ne a turisták által közkedvelt helyre menjenek az utazók, ahol tumultus van…
– Vonz az is, hogy beolvadjak a helyiek közé, megismerjem a különleges szokásaikat, szertartásaikat… Nagyon érdekes, hogy Indonéziában például fiúnak baráti puszit adni nem igazán illik, de elsőre meglepett az is, hogy a Mekiben becsomagolt rizst lehet venni, mintha hamburger lenne… Ha már ételek: szeretem kipróbálni az ottani ízeket, a friss gyümölcseiknek pedig párja nincs, a helyiek utcán árulják a portékáikat, amik isteniek. Mindig bevásárlok fűszereket, tartós hozzávalókat, de amikor főzök, nekem valahogy sosem sikerül visszahoznom azt a gazdag, különleges ízvilágot… (nevet)
Indonézia nekem mindig hatalmas feltöltődés, a lelkemnek valódi megnyugvás!
Repülővel, gyalogosan, hátizsákosan
– Az autós utazás azért jó, mert mobilis az ember, viszont a repülős utakat jobban szeretem – egyszerűbb is azzal utazni, főleg távoli úti célokra. Bár nem a hagyományos hátizsákos utazó vagyok, ugyanis van egy bázisom, ahova bőröndökkel érkezem, de másik szigetekre, városokba csak egy hátizsákkal megyek.
Nagyon szeretek egész nap mászkálni, felfedezni, városnéző túrákon megnézni az épületeket, elveszni a helyi zsongásban…
– Nem hotelekben szoktam megszállni, hanem szobát bérelek, előtte persze tájékozódom a környékről – Indonéziában és Balin már tudom, hol érdemes foglalni. Volt, hogy többször is visszamentem egy helyre, annyira barátságosak voltak az ott lakók. Egyébként mindent magamnak szerzek be, amire szükségem lehet – folytatja Stella, hozzátéve: a bevásárlólistáról lemarad a telefonkártya. Miért? Mert élvezni akarja a pillanatot, nem engedi, hogy bármi elterelje a figyelmét. A hotel vagy a vendéglő wifijére csatlakozva gyorsan válaszol az üzenetekre, aztán újra visszatér az élményekhez.
Sokat fotózok. Lehet, hogy évek múlva nem fogok arra a pici részre emlékezni, de előveszem a képeket, és újraélem az emléket.
Nincs olyan hely, ahova ne utazna
Felmerül a kérdés, ha nem Indonézia, akkor mi a vágyott úti cél. Stella elárulta, hogy választ a temérdek desztináció közül.
– Mindig megnézem az adott hely éghajlatát – például Szicíliában voltam úgy, hogy októberben látogattam oda. 2 napig napoztam, 2 napig esett az eső, ez idő alatt várost néztem esernyővel. Ha pár napra tudok menni, akkor leginkább Európán belül tervezek, például a tavalyi születésnapomat nem szerettem volna otthon tölteni, így két nappal előtte foglaltam egy jegyet Barira – három napra mentem. Most nem is tudnék olyan helyet mondani, ahova ne utaznék el szívesen. Visszamennék a barátaimmal Amszterdamba, Ibizára, Prágába… De nem árulok el nagy titkot: a legszívesebben Indonéziába utaznék, hogy megmutassam a szerelmemnek ezt a fantasztikus helyet – talán ha majd csillapodik a vírushelyzet.
Ibiza öblei, sziklás részei, műemlékei nagyszerűek, a hely nem csak a bulik miatt magával ragadó.
A koronavírus Stellát is rosszul érintette, éppen februárban tért haza Indonéziából, ám ez évre számos más útja is be volt tervezve, ezek persze törlődtek. Most a párjával fedezi fel Ausztria mesés tájait.
– Jelenleg Ausztrián belül utazunk a kedvesemmel a szabadnapjainkon, szép tavak vannak, szeretünk a hegyekben is kirándulni – szerencsére van hova menni. De hiányzik a meleg, a tenger vagy óceán látványa…
Továbbra is várjuk a Nagy Utazók nagy kalandjait!
Ha te is egyike vagy az utazás szerelmeseinek, és van mit mesélned, akkor küldj egy üzenetet az utazas@startlap.hu e-mail címre. Kérjük, röviden, mindössze pár sorban írd meg nekünk, hogy merrefelé jártál már eddig a világban. Az e-mailt a neved és elérhetőséged megadásával, a tárgy mezőben a “Nagy Utazók” megjelöléssel küldd el. Ezt követően szerkesztőségünk felveszi veled a kapcsolatot. Amennyiben úgy gondoljuk, élményeidet az olvasók is érdekesnek találhatják, a beszélgetésből cikk készül, amit közzéteszünk oldalunkon. Várjuk a jelentkezésed, hogy egy ország olvashassa a történeted!