Egy szerencsés véletlennek köszönheti, hogy megtapasztalhatta azt, hogy milyen egyedül utazni, mára pedig a szenvedélye lett. De vajon hogyan érdemes nekiállni és megtervezni egy szóló utazást? Miben más egyedül utazni és mit tanulhat magáról valaki, amikor csak magára számíthat távol az otthonától? És hogy lehet pozitív kimenetele egy kényszerleszállásnak Kolumbia felé? A Papírszárnyak blog szerzője, az egyedül utazás hazai „nagykövete” minderről most lapunknak mesélt!
Stewardess szeretett volna lenni
Élményeket gyűjt, beleássa magát a helyi kultúrákba és kedélyesen elbeszélget a helyi buszsofőrrel – teszi mindezt egyedül. Az utazó bloggerek közül is különlegesnek számít Donka Noémi története, hiszen ő, ellentétben sok más utazóval,
ha teheti szólóban indul el a világ túloldalára, hogy felfedezze azt és mindeközben saját magáról is fontos dolgokat tanuljon.
Az első szóló utazása akkora hatással volt rá, hogy azóta már Facebookon, Instagramon, TikTokon és a saját blogján is beszámol az utakról és próbál segíteni más utazóknak. De vajon honnan jön ez a szenvedély?
-A nagyszüleimen láttam azt, hogy amikor csak tudtak, mentek valamerre. Ők akkor is utaztak, amikor ez szinte lehetetlen volt, de legalábbis nagyon korlátozott: a szocializmus idején. Azt hiszem, hogy tőlük jön ez a „szerelem” – mesélte lapunknak Noémi – Az édesanyám egyedül nevelt minket, ezért aztán az utazás nem szerepelt az első helyen az életünkben, de a vágy már akkor bennem volt. Kisgyerek koromtól egészen sokáig, a tinédzser évekig stewardess szerettem volna lenni – végül máshogy alakult az életem, de az utazás szeretete nem múlt el.
Egyedül Szarajevóban
Noémi első útja, amit egyedül tett meg, nem a tipikus, képeslapokról visszaköszönő turistaparadicsomok egyikébe vezetett, de az élmény ennek ellenére örökre megváltoztatta az életét.
-Több beszámolót olvastam Bosznia-Hercegovináról és azon belül is a fővárosról, Szarajevóról. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de az volt az érzésem, hogy nekem ott dolgom van, hogy látnom kell azt a várost – mondta Noémi, aki az előzetes tervek szerint alapvetően nem egyedül vágott volna neki az útnak. – Mindent elterveztem, jó áron találtam mindent, de az ismerősöm, akivel utaztam volna, elkezdett variálni az időpontokkal. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem érdekel, hogy ő tud-e jönni vagy sem. Nem érdekelt, hogy mi lesz, egyedül indultam el és azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt. Rájöttem, hogy a szóló utazás olyan szabadságot ad, mint nagyon kevés dolog:
nem kell másokra várnom, nem kell másokhoz alkalmazkodnom, az én tempómban, az én terveim alapján tudom felfedezni azt, amit én szeretnék.
Önbizalmat és hitet ad a szóló utazás
Noémi, aki úgy fogalmaz, hogy „ezután nem volt megállás”, fontosnak tartja kihangsúlyozni: a szóló utazás nem jelent magányos utakat.
-A szóló utazás egészen más megélést jelent és egészen más tapasztalatokkal is gazdagodom egy-egy út során. Az, hogy egyedül vagyok, nem jelenti azt, hogy magányos lennék, sőt! Ha egyedül utazol, akkor olyan helyzeteket is észreveszel, olyan apróságokra is figyelsz, amire más esetben nem, hiszen ha másokkal utazol, akkor a társaságodra fogsz figyelni. Én úgy érzem, hogy
a szóló utazásaim során sokkal nyitottabban, befogadóbban állok az idegen kultúrákhoz, a többi emberhez.
Ha például mások látják, hogy egyedül vagyok, sokkal könnyebben elegyednek beszélgetésbe velem és érdeklődőbbek is. Így volt már izgalmas diskurzusom buszsofőrökkel és más, szóló utazókkal is – mesélte Noémi, aki olyan távoli helyekre is egyedül ment, mint Mexikóvagy Kolumbia. – Egyszer például pont Kolumbia felé utazva, a gépnek vissza kellett fordulnia Franciaországba; kényszerleszállást hajtott végre. A repülőgépen, a nem mindennapi helyzetben megismerkedtem egy francia és egy kolumbiai szóló utazóval és jóban lettünk. Olyannyira, hogy a francia lánnyal egy darabig együtt utaztunk utána Kolumbiában. És akkor elgondolkodtam:
ha képes vagyok egy, az otthonomtól több ezer kilométerre lévő, vadidegen országban megoldani mindent egyedül, akkor gyakorlatilag nincs olyan, amire ne lennék képes.
A szóló utazásaim során megtanultam hinni magamban, megnőtt az önbizalmam. Persze ezeket a helyzeteket sem feltétlen egyedül kell megoldani, de végső soron magamra vagyok utalva, nekem kell segítséget kérnem, nekem kell a helyzet urának lennem. És ez a mentalitás az élet minden területére hatással van.
Az élmény számít, nem az országok száma
Jogosan merül fel a kérdés, hogy negyvenkét ország után mi szerepel Noémi bakancslistájának az első helyén és mi az, amit fontosnak tart egy utazás során?
–Izlandra nagyon szeretnék eljutni, de nagy álmom volt Kuba is, ahová úgy tűnik, hogy idén sikerül eljutnom – sőt, még az is lehet, hogy egy komplexebb latin-amerikai utazás lesz belőle. Fontos, hogy az ember tudjon kompromisszumokat kötni az utazásai során, nekem is
volt olyan, például egy mexikói út során, hogy fél éven keresztül néztem a repülőjegyet, addig, amíg meg nem tudtam venni kedvezményesen.
Türelmesnek kell lenni és bizonyos dolgokban engedni kell ahhoz, hogy az utazás anyagi oldala és az élmény egyensúlyban legyenek egymással. Én az élmények miatt utazom és nem azért, hogy elmondhassam: ennyi és ennyi országban jártam már.
Tanácsok azoknak, akik először utaznak egyedül
- A szóló utazásban a legnehezebb az első lépés, vagyis az elhatározás. Ha ez megvan, akkor időről-időre könnyebben megy majd, az utak lazábbak és kalandosabbak lesznek. Az elején senkinek sem könnyű, de hosszútávon megéri.
- Első alkalommal érdemes olyan úti célt választani, amit mindenképp látni szeretnénk. Valami olyasmit, amihez úgy érezzük, hogy közünk van, aminek a meglátogatásával kapcsolatban van egy belső motivációnk.
- Mindenképpen hasznos, ha olyan helyet választunk, ahol beszélnek angolul, vagy ahol nincs nyelvi akadály. Fontos lehet még, hogy első alkalommal csak egy hosszúhétvégét tervezzünk, ha egyedül indulunk útnak, mert ez pont elég idő arra, hogy kiderüljön számunkra: tetszik-e egyáltalán a szóló utazás.