Mi kell ahhoz, hogy valaki azt mondja, én márpedig Mongóliában akarok élni és dolgozni?
Az 1975-ös év fordulópont volt az életemben. Az állandó stressz fojtogatott minket, és kiutat kerestem. Választanom kellett az itthoni kormány által kiemelt munkák és a kiküldetés között, így Mongóliát választottam, részben az anyagiak miatt, de inspirált az is, hogy három év után vámmentesen lehetett keleti kocsihoz jutni, amit egy hónapon belül meg is kapott az ember. Az Ulánbátortól nem messze lévő szonginói biokombinátban kaptam munkát. A szerződésünk szaktanácsadói státuszról szólt, amit nehéz volt megvalósítani, mert egy nomád életet élő népet nem könnyű ipari tevékenységre és fegyelemre oktatni, de minden magyar igyekezett a legjobbat nyújtani a sokszor mostoha körülmények ellenére.
Milyen körülmények között élt ott?
Parketta nélküli orosz panelházakban laktunk, rezsón főztünk és vegyes lépcsőházakban éltünk, amelyek sokszor bűzlöttek a faggyúszagtól és időnként bogárirtás is volt, de idővel hozzászoktunk. A tél nagyon hideg volt, a nyár meg nagyon meleg. Rengeteget pecáztunk, én suttyomban jártam vadászni is, mert egy geológustól vettem egy duplacsövű Monte Carlo típusú sörétes vadászpuskát.
Mire vadászott és hogy kell azt elképzelni, hogy suttyomban tette? Orvvadászkodott?
A sörétes puskán kívül volt egy 5.76-os kispuskám is itthon, leventepuskának hívták és nem kellett hozzá sem fegyvertartási engedély, sem vadászengedély.
Általában kora reggel mentünk vadászni nyúlra, lámakacsára (vadkacsa), vagy ha megkaptuk az igazgatóságtól a GAZ-terepjárót, akkor rókára hiúzra, illetve farkasra.
Ha nem jártunk sikerrel, vettünk egy disznót a pásztoroktól, kibeleztük, nagyjából lepörzsöltük, majd a finomítást a komendáns raktáramban benzinlámpával fejeztük be, és ittuk az általam készített mazsolabort.
Hogyan készítette a bort?
Minden magyarnak volt egy “bicsikje” (személyi igazolvány) amivel a külföldieket ellátó boltokba bejuthattunk, ahol az Iránból érkezett mazsolát és aszalt szilvát vettük. A mazsolát préselt állapotban küldték, a szemeket leszedtük, és egy 50 vagy 25 l-es ballonba tettük, rászórtuk az orosz porélesztőt, 90%-ig feltöltöttük vízzel, majd a radiátor mellé tettük, csináltunk hozzá vízzárat és reggel már kotyogott. Legalább kétszer illett lefejteni. Az aszaltszilvát két napig áztattuk, majd a magját kivettük, aztán hasonló módon érleltük és 3-4 hét után lefőztük.
A vadászaton és az alkoholgyártáson kívül mivel töltötték még a szabad idejüket Mongóliában?
Ellátogattunk a Góbi sivatagba, egy nagy szovjet szállítórepülőgép, egy AN-22-es vitt el minket oda. Beszálláskor egy idős hölgy pipával a szájában felráncigált egy bakkecskét. A kirándulás hét napig tartott, voltunk tevefarmon, ott mindenki jurtában lakott.
Betessékeltek bennünket az egyikbe, ahol középen egy nagy színes fotóról „Brezsnyev elvtárs” mosolygott ránk. Ezek a jurták jó egy méter magasságban körbe voltak rakva teveszarral, mert fa hiányában télen azzal tüzeltek. A gleccserekhez is elmentünk abban reménykedve, hogy látunk hópárducot, de csak hegyi kecskéket és tarpagánokat (mormota)láttunk.
Mennyire ismerte meg a mongolokat? Milyen nyelven kommunikáltak?
A mongolokat igyekeztem jól megismerni, mert a történelem mindig érdekelt. Hamar rájöttem, hogy sokban hasonlít a nyelvük a magyarhoz, pl. mjasik-másik, balt-balta, batar-bátor, stb. A második kiküldetésemkor a munkám mellett komendáns – objektumfelelős – voltam és a fizetségem egy garzonlakás volt. Nekem kellett az érkezők szállásait előkészíteni, illetve a távozóktól leltár szerint átvenni a lakásokat. Volt egy öreg mongol munkatársam is, aki segítségemre volt a berendezések javításában és cseréjében. Ez a kapcsolat is gyarapította a mongol nyelvtudásomat.
Miért döntött a távozás mellett?
Mindkét lányom és a feleségem is velem éltek egy darabig, de a gyerekek az orosz iskolát nem vállalták, így végleg hazajöttünk. Hazautazásunk a családdal vonattal a Peking-Ulánbátor-Irkutszk-Moszkva-Kijev-Budapest vonalon történt, ami a moszkvai tartózkodással együtt kilenc nap alatt zajlott le. A szibériai hidegre való tekintettel minden vagonnak volt saját kazánja. Napközben alkalmam volt a vonat ablakán keresztül megfigyelni a szegényes falvakat, településeket is.
Megjárta Amerikát is, oda hogyan került el?
Teltek-múltak az évek, a lányaim férjhez mentek, én meg új, szabad életet kezdtem. Romantikus körülmények között megismerkedtem egy hölggyel, aki Miamiban élt és kacskaringós hivatalos tortúrákat követően házasságot kötöttünk.
Nem tagadom, régi vágyam teljesült, hiszen egészen fiatal koromtól kezdve vonzott Amerika. Rövid idő alatt szembesültem az USA gigantikus gazdaságával és láttam, hogy az emberek szeretik ezt az országot, ami biztonságot nyújt nekik.
Nem beszéltem az angolt, ezért az állam által támogatott iskolába jártam, ahol a bevándorlókat oktatták az angol nyelvre havi 15$-ért. A hallgatóság a palesztintól a kubaiakig, illetve dél amerikaiakig igen sokszínű társaság volt, akik között én képviseltem Európát. Idővel megismertem New Yorkot is, és a mai napig meghatódok, ha rágondolok, mert nagyon a szívembe zártam, már csak azért is, mert tudtam, hogy európaiak építették fel. Amikor az Empire State Building-et megnéztük, kalapot emeltem azon munkások előtt, akik egy év alatt felépítették. A tetejéről jó időben akár fél New Jersey-t is látni lehet.
Hogyhogy mégis hazatért?
Már hat hónapja éltem az USA-ban – bejártam keresztül-kasul, még Hawaii-ra is eljutottam – amikor érezni kezdtem az itthoniak hiányát: gyermekeim, barátok, haverok, 30-40-éves kapcsolatok, stb. Egy rövid időre haza is jöttem, kellemes programokat csináltunk a családommal, barátokkal, de hamarosan látni kezdtem, hogy micsoda különbség van a két világ között.
Négy éven át ingáztam a két kontinens között, mert ugyan szerettem az USA-ban élni, de ott mindig a honvágy gyötört, itthonról pedig az amerikai viszonyokat hiányoltam. Ez egészen addig ment, míg meg nem érett bennem az elhatározás, hogy a hazámat választom, utána nem sokkal végleg haza is költöztem.
Továbbra is várjuk a Nagy Utazók nagy kalandjait!
Ha te is egyike vagy az utazás szerelmeseinek, és van mit mesélned, akkor küldj egy üzenetet az utazas@startlap.hu e-mail címre. Kérjük, röviden, mindössze pár sorban írd meg nekünk, hogy merrefelé jártál már eddig a világban. Az e-mailt a neved és elérhetőséged megadásával, a tárgy mezőben a “Nagy Utazók” megjelöléssel küldd el. Ezt követően szerkesztőségünk felveszi veled a kapcsolatot. Amennyiben úgy gondoljuk, élményeidet az olvasók is érdekesnek találhatják, a beszélgetésből cikk készül, amit közzéteszünk oldalunkon. Várjuk a jelentkezésed, hogy egy ország olvashassa a történeted!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Apokaliptikus a helyzet a spanyoloknál, letaglózó fotók érkeztek...
Íme a legnépszerűbb karácsonyi vásárok 2024-es dátumai...
Kvíz: melyik városban játszódnak a világhírű krimik?
Jó hírünk van azoknak, akik már nagyon vágynak a Gemencbe
Íme az 5 legrémisztőbb tó a világon
