Mona Lisa, Az utolsó vacsora, a Dávid-szobor, Ádám teremtése a Sixtus-kápolna mennyezetén – olyan egyetemes művészeti remekművek, amiket akkor is ismerünk, ha még sohasem láttuk őket személyesen. Érdekes adat, hogy például évente nagyjából húszmillió ember látogat el a francia fővárosba, Párizsba és ennek legalább a fele, tehát tízmillió turista nézi meg a Louvre-ban kiállított Mona Lisát, ami így világviszonylatban is az egyik leglátogatottabb ember alkotta művészeti alkotásnak minősül. De vajon ki a tulajdonosa ennek a képnek és a többi, világszerte ismert festménynek, szobornak? Mi történik velük, ha megsérülnek és milyen büntetést kapnak azok, akik megpróbálnak kárt tenni ezekben? És mit jelent pontosan a „felbecsülhetetlen érték”? Utánajártunk a legnagyobb művészeti alkotások titkainak!
Turizmus a művészet miatt
Egy utazás során az úti cél kiválasztását rengeteg minden befolyásolhatja: az adott ország árai, a távolság, az időjárás, sőt, egyre gyakrabban az is, hogy mennyire „közösségi média kompatibilis” a helyszín, vagyis hogy mennyire lehet szép fotókat készíteni a helyről. Sokan viszont legalább ugyanennyire fontosnak tartják azt is, hogy milyen a kulturális örökség, mekkora a turistacsalogató művészeti alkotások száma az adott városban. Egy nemrég bemutatott amerikai tanulmány szerint a tengerentúli utazók 81 százaléka fontosnak tartja ezt a szempontot a döntése meghozatalakor: évi 35 millió turista pedig kifejezetten csak ez alapján választja ki azt, hogy hova utazik.
Képzeljük csak el, hogy elutazunk Párizsba, de be sem tesszük a lábunkat a Louvre-ba, vagy ha mégis, akkor nem nézzük meg a múzeum leghíresebb festményét, a Mona Lisát.
Bár a dolog elképzelhetőnek tűnik, de az biztos, hogy így valamiféle hiányérzettel hagynánk ott a francia fővárost. De ha meg is nézzük az egyébként meglepően kicsi remekművet, abba biztosan nem gondolunk bele, hogy a Louvre-ban található kiállított tárgyaknak ki a tulajdonosa és mennyit is érnek ezek a műalkotások.
Az olasz festmény, ami a franciák büszkesége
Ha már a Mona Lisáról esett szó, vizsgáljuk meg először az ő esetét. A reneszánsz legnagyobb zsenije, Leonardo da Vinci 1503-ban kezdte el a képet, arról azonban, hogy mikorra készült el a mostani verzió, megoszlanak a vélemények. Az viszont biztos, hogy 1518-ban már a mai állapotában volt, hiszen ekkor vásárolta meg I. Ferenc francia király, mindössze négyezer arany dukátért, ami mai árfolyamon megközelítőleg háromszáz millió forintot jelent.
A Mona Lisa innentől kezdve francia tulajdonban van – ez az elmúlt fél évezredben soha nem változott,
a festményt az összes nagy francia államférfi nagy becsben tartotta. XIV. Lajos a Versailles-i palotába szállíttatta, a végső helyét a francia forradalom után nyerte el: ekkor került ugyanis a Louvre-ba. Érdekesség, hogy a festmény egészen a huszadik század fordulójáig nem is volt igazán népszerű, a művészeti életben jártas emberek ismerték ugyan, de különösebben nagy jelentőséget nem tulajdonítottak neki. 1911-ben azonban ellopták a múzeumból, ami teljesen felbolygatta a franciákat. Hogy mennyire, azt jól mutatja az, hogy
még Pablo Picassót is előállították és meggyanúsították azzal, hogy ő lopta el a Mona Lisát.
Végül kiderült, hogy a múzeum egyik dolgozója, az olasz származású Vincenzo Peruggia volt a tettes. A férfi azért lopta el a képet, mert szerette volna visszaadni Olaszországnak, mert szerinte a festmény az olaszokat illeti meg. A kép viszont hivatalosan a francia állam tulajdona, a tolvajt pedig mindössze hét hónap börtönre ítélték.
Később a festményt többször próbálták megkárosítani, de szerencsére egyik próbálkozás sem okozott maradandó károkat a műalkotásban. A 2022-es eset lett talán a legismertebb, amikor egy nőnek öltözött férfi kerekesszékben tért be a múzeumba és egy tortát kent szét a Mona Lisán – miközben azt kiabálta, hogy vannak olyan emberek, akik el akarják pusztítani a Földet. Az elkövetőt végül elmegyógyintézetbe zárták, ahol kényszer-gyógykezelésen kellett részt vennie, amiért megrongálta a felbecsülhetetlen értékű festményt.
Mit jelent a felbecsülhetetlen?
Rendszerint elhangzik egy-egy alkotás kapcsán a felbecsülhetetlen kifejezés, de nehéz pontosan meghatározni, hogy ez mit is jelent. Felbecsülhetetlennek tartják a már említett Mona Lisát, de ugyanebbe a kategóriába esik a Dávid-szobor vagy Az utolsó vacsora is.
A művészi remekműveknek a piac jelenléte óta ugyanúgy van áruk, mint bármilyen más terméknek.
Ennek ellenére mégis vannak olyan alkotások, amikről egyszerűen meghatározni sem lehet pontosan, hogy mennyit is érnek – és ez sok tényezőtől függ. Egyrészt nyilván számít egy festménynél, szobornál, hogy mennyire egyedülálló, vagyis hogy mennyi elérhető alkotása van az adott művésznek. Másrészt a felhasznált anyag minősége és a befektetett idő is befolyásolja ezt, de ez jellemzően a kortárs alkotásokra vonatkozik. A Mona Lisa, a Dávid-szobor, a Sixtus-kápolna esetében azonban ez kevésbé fontos. Ezeknek az esetében az egyetlen faktor, ami felbecsülhetetlenné teszi őket, az a kulturális örökség, amit képviselnek.
Ezek egytől-egyig a művészettörténet, sőt, az emberi történelem egyedülálló, soha nem reprodukálható lenyomatai, amik évszázadokon át képviselték a nagybetűs művészetet.
Mindezek ellenére azonban, még ezeknek az alkotásoknak is van megközelítő értéke, ami kifejezhető pénzben.
A Mona Lisát például a hatvanas években százmillió dollárra biztosították, ami az infláció mértékét tekintve, napjainkban mintegy 360 milliárd forintnak felelne meg.
Ez persze hatalmas összeg, de gyakorlatilag semmi esély nincs arra, hogy a Louvre valaha is eladja a festményt: az alkotás ugyanis már az ország egyik jelképévé lett és valószínűleg ezért is felbecsülhetetlen az értéke. Az utolsó vacsora című festményt ennél valamivel kevesebbre, 140 milliárd forintra becsülik, de mivel még soha senki nem próbálta sem eladni, sem megvenni, ezért ez csak egy spekuláció – és ebben az esetben is igaz az, hogy maga az alkotás annyira sokat jelent Milánónak és az olasz közösségnek, hogy minden bizonnyal soha nem is válnának meg tőle.