Horvátországban, Zágrábban alapították meg Megszakadt Kapcsolatok Múzeumát. A horvátországi intézménynek már a világ minden részéről ajándékoztak kudarcos érzelmi kapcsolatokból megmaradt emlékeket. A horvát múzeum története legalább annyira egyedülálló, mint az ott megtekinthető kiállítások.
Szerelemből szakítás, szakításból múzeum
Mi történik az emlékekkel, ajándékokkal és más tárgyakkal, ha véget ér egy szerelem? – pontosan ezt a kérdést tette fel magának két fiatal horvát művész, Olinka Vištica és Dražen Grubišić is néhány évvel ezelőtt.
Vištica és Grubišić egy párt alkottak 2005-ig, a kapcsolatuk végével viszont óriási dilemmát okozott számukra, hogy mit is kezdhetnének a közös emlékeikkel. A két művész mindenképp szerette volna megőrizni a szerelmüket valamilyen formában, így amellett, hogy ők is összegyűjtöttek tárgyakat, arra kérték barátaikat is, hogy adományozzák el a kapcsolataik felbomlása után megmaradt emlékeiket.
„Az a gondolatunk támadt, hogy miért ne hozhatnánk létre egy lehetőséget azoknak, akik, mikor véget vetnek egy kapcsolatnak, jobb szeretnék inkább távol tudni maguktól a volt szerelmük emlékeit. Hiszen egyes tárgyak csak fokozzák a fájdalmat. A múzeum egy kreatív megoldást kínál a pusztítás helyett. Az emberek azáltal szabadulhatnak meg az érzelmi terhüktől, hogy átadják mindazokat a holmikat, amelyek az intézményben műtárgyakká válnak, ráadásul saját életük, új történetük is lesz itt. A történelmet gyakran határozzuk meg háborúk és hasonlóan tragikus események alapján, néhány egyén története ugyanakkor talán többet mond a korszellemről, szerelemről és az emberek közötti kapcsolatokról. Ezek mégis a háttérben maradnak. Emiatt szerettünk volna teret adni az ilyen jellegű emlékeknek is az elfeledett szerelmek múzeumunk részeként” – nyilatkozta Vištica a Slobodna Evropának korábban.
A nem mindennapi kollekció első változata végül 2006-ban állt össze, majd egy kiállításon is bemutatták a tárgyakat.
A következő években pedig Argentínába, Bosznia-Hercegovinába, Németországba, Észak-Macedóniába, a Fülöp-szigetekre, Szerbiába, Szingapúrba, Szlovéniába, Dél-Afrikába, Törökországba, az Egyesült Királyságba és az Amerikai Egyesült Államokba is elvitték a gyűjteményt.
A Megszakadt Kapcsolatok Múzeumának repertoárja pedig csak bővült a következő hónapokban, hiszen a látogatóik egyre több adománnyal halmozták el Vištica és Grubišić látomását.
2010 októberében egy állandó kiállítás is megnyitotta kapuit Zágrábban.
A kollekció különösen népszerűvé vált a külföldi turisták körében az eredeti témája miatt illetve azért is, mert a város többi múzeumától eltérően a hét minden napján nyitva tartották a helyet.
A sikerek itt viszont nem érnek véget. Az intézmény megkapta a Kenneth Hudson-díjat is 2011 májusában az Európai Múzeumi Fórumtól. Az elismerést olyan helynek, személynek, projektnek vagy embercsoportoknak ítélhetik oda, akik szokatlan, merész elképzeléseikkel kérdőjelezik meg a múzeumok társadalomban betöltött általános szerepét, és továbbviszik Kenneth Hudson, brit újságíró, az év európai múzeuma díj egyik alapítójának szellemiségét – közölték az EMYA szervezettől.
Miért érdekes a múzeum?
Ha Zágrábban járunk, valóban megéri időt szánni a Megszakadt Kapcsolatok Múzeumára. Az intézményben rengeteg különleges történetet fogadhatunk be, illetve – akárcsak egy szakítás után – a dühtől a megbocsátásig minden érzéssel szembesülhetünk.
A gyűjtemény mostanra rengeteg ruhával, levéllel, plüssel és fényképpel gazdagodott. Ezekhez egy-egy rövid történet is tartozik, amelyekben a volt tulajdonosok elmesélik a tárgyak sztoriját, esetleg mi vezetett a kapcsolatuk kudarcához.
Az összefoglalók némelyike szomorú, de vannak humoros, aranyos, dühítő és megható visszaemlékezések.
A kollekcióban található például egy Starbucks pohárhoz ragasztott szerencsesütis fólia, a tárgy Olaszországból származik. Az emlékhez az alábbi üzenetet mellékelték:
„Te voltál az első szerelmem. És azt kívántam, bárcsak te lennél az utolsó is. Amikor megkaptuk azokat a szerencsesütiket, az enyémen az állt: »Meg kell tanulnod olvasni a sorok között.« Megfogadhattam volna a tanácsot, mert a sorok között volt, hogy újra és újra megcsalsz. Hát nem ironikus?”
A múzeum egyik legfelkavaróbb darabja egyébként egy balta.
„Ő volt az első nő, akinek megengedtem, hogy hozzám költözzön. A barátaim azt gondolták akkoriban, meg kell tanulnom elengedni az embereket. Néhány hónappal a beköltözése után felajánlottak egy utat az Egyesült Államokba. Ő nem tudott eljönni. A repülőtéren könnyek között búcsúztunk el, és arról győzködött, hogy három hetet sem bírna ki nélkülem. Három hét után visszatértem, és ő azt mondta: »Beleszerettem valaki másba. Még csak négy napja ismerem, de tudom, hogy ő mindent meg tud adni nekem, amit te nem«. Banális volt. Persze kérdezgettem a közös terveinkről, de mivel másnap még mindig nem válaszolt, kirúgtam. Ő azonnal elment nyaralni az új barátnőjével, a bútorai is nálam maradtak. Mivel nem tudtam, mit kezdjek a dühömmel, végül megvettem ezt a baltát, hogy kiengedjem a gőzt. És azért is, hogy némi veszteségérzetet tudjak okozni neki – hiszen a szakításunk után nyilvánvalóan nem volt benne semmi ilyesmi. A 14 napos nyaralása minden napján elintéztem egy bútordarabot, a romokat pedig megtartottam neki, ezzel fejeztem ki a belső állapotom. Egyre jobban éreztem magam, ahogy lassan megtelt a szoba az apróra vágott bútorokkal. Két héttel a távozása után visszajött a cuccaiért. Szépen elrendeztem mindent, ő pedig fogta azt a szemetet, és végleg elhagyta a lakásomat. A balta pedig terápiás eszközzé lépett elő” – áll a balta összefoglalóján.
A Megszakadt Kapcsolatok Múzeuma viszont abszolút nem csak a szerelemre apellál.
A gyűjtemény egyik legszomorúbb darabja egy egymást átkaroló békacsalád. „Anya elment, amikor 3 éves voltam. Ez egyike azon kevés karácsonyi ajándékoknak, amit tőle kaptam” – írták az indiánai Bloomingtonból származó tárgyhoz.
Bárki küldhet tárgyat a múzeumba
Az intézménybe egyébként bárki megpróbálhat elküldeni egy volt kapcsolatából megmaradt tárgyat és annak történetét. Ehhez egy a múzeum oldalán lévő kérdőívet kell kitölteni, a felület horvátul és angolul érhető el, a történeteket ugyanakkor bárki beküldheti a saját anyanyelvén is.
A Megszakadt Kapcsolatok Múzeumának oldala szerint amennyiben igényt tartanak a tárgyra és a történetére, a dolgozók visszajeleznek, és elvégzik a szükséges fordításokat is.
Egy Magyarországról érkezett tárgy egyébként biztosan van a múzeumban.
A Budapestről adományozott rózsafüzérnél egy különösen megható szöveg áll.
„Végre új otthont talált a rózsafüzér. Az 1980-as években volt egy középiskolai szerelmem, Eszternek hívták. Vallásos lány volt, és egy nap az asztalomon hagyta a rózsafüzérét anélkül, hogy bármelyikünk észrevette volna. Néhány nappal később autóbalesetet szenvedtünk. Eszter meghalt, én életben maradtam. Mikor hazaértem a tragédia után, szemet szúrt, hogy a rózsafüzér az asztalomon fekszik. Ezután sok éven át szenvedtem, próbáltam magyarázatot találni arra, hogy miért történt ez velünk. Szörnyű bűntudatom volt. Két évvel később elmentem a tűzoltóságra, amelynek dolgozói megmentették az életemet. Csatlakozni akartam hozzájuk. Szerencsére felvettek, tűzoltó lettem, és nap mint nap életeket menthettem. Bár a baleset napján nem én vezettem, soha nem akartam sofőr lenni. Tizennégy évvel később az élet aztán rábeszélt, hogy tanuljak meg vezetni a munkám miatt. A rózsafüzért pedig a visszapillantóra tettem, hogy megvédjen az útjaim során. Egy későbbi barátnőm, Kriszta egyszer meg is kérdezte, hogy miért van az autóban rózsafüzér, hiszen nem vagyok vallásos. Először nem tudtam elmondani neki a történetet. Senkivel sem beszéltem róla. Azokban az években aztán beteggé tett a stressz és elfojtás. Amikor pedig már elviselhetetlenné vált az érzés, segítséget kerestem. A terápián sikerült legyőznöm a bűntudatot, és azóta új ember vagyok. Krisztának is el tudtam mesélni a rózsafüzér történetét. Lezártam a múltamat, és most a jövőre koncentrálok. Tíz év után felhagytam a tűzoltással, új munkát találtam, és most elmegyek otthonról egy másik országba, új életet kezdek. Eladtam szeretett autómat, és új, figyelemre méltó otthont kerestem a rózsafüzérnek is. Tavaly rábukkantunk egy zágrábi helyre, ahol a tárgy nyugalomra és békére lelhet, és elmondhatja a saját történetét” – írták.
Máshol is vannak hasonló kiállítások
Persze nem csak Európában vannak összetört szívek. Ma már például Sanghajban, Hollywoodban és Los Angelesben is vannak a zágrábi Megszakadt Kapcsolatok Múzeumához hasonló intézmények. Sőt, a horvát gyűjteményt gyakran viszik bemutatni más országokba is.