A kastély eklektikus, neoreneszánsz stílusban épült 1875 és 1879 között Ybl Miklós tervei alapján. Wenckheim Krisztina kérésének megfelelően annyi ablaka volt, ahány nap van egy évben, annyi szobája, ahány hét és annyi bejárata, ahány évszak. A felújítás alkalmával megújult a főépület földszintje, a pince egy része, a főlépcsőház és a kilátótorony, valamint a főépület közvetlen környezete. Restaurálták a falfestéseket, a padló- és falburkolatokat, felújították a tetőt és homlokzatot, valamint közműfejlesztést is végeztek – erről számol be az MTI. A beruházásra európai uniós keretből 1,5 milliárd forintot költöttek, amelyet kibővítettek további 223,5 millió forinttal. Magyar forrásból szintén 1,5 milliárd forintot biztosítottak a felújításra. Szakemberek évi 40 ezer látogatót remélnek az újra nyíló kastélyba.
„Felméréseink alapján a közönséget leginkább a gasztronómia, a napirend és a kastély működése érdekli, ezért a Vendégségben Wenckheiméknél címet viselő tárlaton bemutatják a személyzet életét, munkáját is például egy hívócsengő rekonstrukciójával. Szólnak arról is, hogyan szerezték be például a fűszereket a bálokhoz, így a korabeli kereskedelmi viszonyokat is fel tudják villantani” – fogalmazott Virág Zsolt, a Nemzeti Kastélyprogram és Várprogram miniszteri biztosa.
A tárlaton arról is szó lesz, hogyan éltek a grófi gyerekek, milyen angolkisasszonyok tanították őket. Az úgynevezett napfényes műteremben különböző korabeli háttérrel, jelmezekben fényképezhetik a látogatókat, akik egy VR-szemüveg segítségével a kastély feletti repülés élményét is átélhetik. Egy vetítőteremben a grófi családhoz vagy a kastélyhoz köthető régi filmeket fognak vetíteni. Az étkező a kor gasztronómiai szokásait mutatja be.
A szabadkígyósi kastély korának egyik legmodernebb épülete volt. A házon belüli vízvezetéket az 1820-as években kezdtek el építeni, a pincében elhelyezett gőzgép pumpálta fel a toronyba a vizet, innen került a vasból készült csővezetékbe, amely a kastély szobáit, valamint a parkot és az istállót is ellátta vízzel. A fűtést vaskályhákkal, légfűtéssel oldották meg. A kazánokat az alagsorban helyezték el, innen légcsatornákon vezették a meleg levegőt a padló közelében, később a fejmagasság fölé helyezett rácsos nyílásokon keresztül a fenti helyiségekbe. A 19. század első évtizedeiben a világítás hagyományos formái – gyertya, olajlámpa – mellett megjelent a gáz. A pincébe kisvasút segítségével szállították be a terményeket az uradalomból, amelyeket a pincerendszeren belül kialakított éléskamrákban, boros és veteményes pincékben, gyümölcstartókban helyeztek el.