A Duna partján lévő Manófalva újra várja az erdő madarait és kisállatait. A tündérmesébe illő hely már most népszerű, a cinkék és csuszkák boldogan érkeznek falatozni. Kánya Tamás ugyanis egy egész városkát alkotott kedvenc madarainak és mókusainak. Néhány madár annyira bátor, hogy kézből is elfogadja a finomságokat. Manófalva tavaly született meg, és azonnal hatalmas sikert aratott a kis házikókból, létrákból és tornyokból álló madárváros, az állatok pedig rögtön használatba is vették.
„Az egész egy madáretetővel kezdődött: kitettem néhány kosarat, utána találtam hozzá uszadékfát és taplógombát, készítettem egy házikót, majd még egyet és még egyet… így született meg a városka” – árulta el kérdésünkre az alkotó.
Kánya Tamás idén újratervezte a falvacskát: termékeseket, bogyókat, leveleket gyűjtött és két hét alatt sikerült felépítenie az új Manófalvát, telis-tele újdonságokkal. A csodavilágot a Duna mentén találjuk, a Lupa-tó melletti bicikliút-sétányon.
Ugyanazok a kisállatok járnak vissza, akik tavaly is látogatták a madárvendéglőt, főleg mókusok, cinkék, csuszkák és fakopáncsok. A mókusok általában kora reggel érkeznek, így Tamás már csak a mogyoró és dió hűlt helyét találja, mikor jön feltölteni az etetőt.
Ha majd bejön a hideg, egyszerre akár negyven-ötven madárral is találkozhatunk majd a varázs-etetőnél.
Ha szeretnénk hozzájárulni a madarak és mókusok téli ellátásához, bátran vihetünk magvakat, diót vagy mogyorót, amit átadhatunk Tamásnak. Ő elosztja a kis tálkákba az aznapi eleséget.
Manófalva élete nem mentes a veszélyektől és a természeti katasztrófáktól sem: tavaly például egy éhes őz randalírozott az apró házacskák közt, és korgó gyomrát végül – mivel a cinkegolyókat nem érte el- a gyékény kosár elfogyasztásával csillapította. A cinkegolyókra egyébként egy szajkó is vadászik: ő, ha teheti, egyben viszi el a finomságot.
A víz nem kímélte a mesebeli helyet
„Tavaly szeptembertől négy árvíz is volt a területen, az utolsó, legnagyobb karácsonykor, az mindent el is vitt. Előző este kijöttem ide gumicsizmában, és mécsesekkel kivilágítottam, elbúcsúztam tőle” – árulta el Tamás.
Vigyázzunk rá!
Egy fontos újítással is gazdagodott a hely: egy figyelmeztető felirat hívja fel a figyelmet, hogy a meseváros nem játszótér, és a látogatóknak vigyázniuk kell rá. Az alkotó kéri, hogy aki élvezni szeretné a helyet, tisztelje meg a munkáját.
A művész arra kéri a látogatókat, hogy vigyázzanak a miniatűr városra, és ne szórjanak bármit az állatok elé.
„A napraforgómag a legjobb! A különböző bolti mixeket, papagájeledelt nem szeretik a kismadarak, kiválogatják belőle a szotyit. A maradék sokszor még az egérnek sem kell” – árulta el Manófalva megálmodója. Hozzátette, szerencsére mindig rengeteg madáreleséget kap a látogatóktól, olyan is volt, hogy valaki egy egész zsák maggal érkezett.
Elmúló műalkotások
Kánya Tamás különleges, mulandó alkotásairól ismert természetművész. Alkotásait többnyire termésekből, kövekből, sárból, levelekből és uszadékfából készíti. Munkái Budakalászon és a Duna-part mentén találhatóak, megformálásukhoz a közvetlen környezetből gyűjt anyagokat. Az általa készített figurák és installációk – legyenek azok például indiánfejek vagy más mitikus alakok – csak rövid ideig léteznek, mivel a művész idővel lebontja őket. Ez az időszakiság egyszerre a természet változékonyságának is szimbóluma.