Sokaknak május 1-ről a rendszerváltás előtti szocializmus és az ahhoz kapcsolódó ünnepségek és felvonulások jutnak eszükbe. Pedig a munka ünnepének hagyománya ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.
Ez május 1. története röviden
1817-ben Robert Owen javasolta, hogy a munkásoknak az addigi 10-14 órás munkaidejét csökkentsék nyolc órára. Felhívására tüntetések és sztrájkok sorozata kezdődött, melynek eredményeként Nagy-Britanniában és gyarmatain 1847-ben napi tíz órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét. Ez azonban csak az 1870-es évekre lett általános.
A követelések végül Amerikában is megjelentek. 1886. május 1-jén Chicagóban sztrájkolni kezdtek a munkaidő 8 órára való lecsökkentése érdekében, ami később tragédiába fulladt. A tüntetés harmadik napján a rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, amiben négyen is meghaltak. A negyedik napon még feszültebb volt a helyzet, mert anarchisták egy bombát dobtak a rendőrökre. Ezt szintén egy sortűz követte, amiben már egy tucatnyi tüntető vesztette életét.
A marxista ideológiát követő pártok 1889-ben, a II. Internacionálé alakuló kongresszusán úgy határoztak, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződésekkel együtt felvonulást tartanak a nyolcórás munkaidő bevezetése miatt.
Magyarországon is elkezdődnek a felvonulások
A II. Internacionálé határozatához csatlakozott Magyarország is, ahol szintén 1890. május 1-én tartották meg az először tömegdemonstrációt.
A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a “munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
A romló életkörülmények miatt 1917-ben már hatalmas tömegek mentek utcára, aminek hatására Tisza István munkaszüneti nappá nyilvánította május 1-ét.
Az első dokumentált magyarországi felvonulás 1919-ben volt és sokáig ez volt az egyetlen május 1-i utcai megmozdulás. Ebben az időszakban a proletárdiktatúra győzelme miatt a Tanácsköztársaság volt hatalmon, akik igen grandiózus megmozdulást szerveztek Budapest utcáira. Pedig az első világháborút követően nem volt sok okuk a magyaroknak az ünneplésre, az esemény inkább egyfajta erődemonstráció volt.
Az 1919-ben működő propagandasajtó úgy számolt be az eseményről, hogy egész Budapest vörösbe öltözött. A képeket elnézve pedig azt gondolhatjuk, hogy ez az állítás nem is volt annyira erős túlzás.
Állami ünneppé válik május 1.
1945-ben, a szovjet megszállást követően egyre inkább szervezett módon, majd a Szovjetunióba való beolvadáskor már kifejezetten központi irányítással került megrendezésre a különös ünneplés. Az sem volt ritka, hogy a szovjet országokhoz hasonlóan Magyarországon is százezrek vonultak fel a kijelölt útvonalon.
Ezt követően pedig a közparkokban sörrel és virslivel ünnepeltek.
A felvonulás egyik fontos eleme volt – ahogy azt majd a későbbiekben is láthatjuk – hogy a felvonulók találkozhattak a párt vagy az adott település vezetőivel.
A felvonulások a különböző gyárak és üzemek saját, nagyméretű alkotásaival vonultak fel. A cipőgyárban dolgozók például egy hatalmas cipőt gurítottak végig a felvonulás útvonalán, míg az Inotai Hőerőmű munkatársai hatalmas kéményeket vonultattak fel.
Ilyen volt a munka ünnepe a magyar nagyvárosokban
Nem csak Budapesten, hanem egyre több vidéki nagyvárosban is megjelent a május 1-i ünnepség. Mivel ez a nap elsősorban a gyári dolgozók ünnepe volt, olyan helyeken tartottak felvonulásokat, ahol működött valamilyen nagyobb üzem.
Viszonylag korán, 1947-ben már tartottak felvonulást Győrben, de nem sokkal később Szegeden, Kőszegen, Pécsen, Jászberényben és több városban is utcára vonultak a munkások.
Itt is az volt a jellemző, hogy a különböző nagyüzemek saját installációval vonultak fel az utcákon, melynek mindkét oldala megtelt bámészkodókkal. Több helyen látható a budapesti rendezvényhez hasonlóan egy felállított tribün, melyeken a helyi vezetők foglaltak helyet és mondtak beszédet az összegyűlt tömegnek.
Mutatunk néhány képet arról is, hogyan zajlottak le Budapesten kívül a felvonulások és az ünnepségek a rendszerváltásig bezárólag.
A sör és virsli szinte kötelező volt
A felvonulásra valószínű sokan nem mentek volna el, ha annak végén nem lett volna ingyen virsli és sör. Persze jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy olyan országban, ahol kiemelkedő a bortermelés, miért éppen sört és virslit adtak a munkásoknak?
A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Mivel bort, valamint a legtöbb húst a vidéki parasztság készítette el, addig a sört, de legfőképp a virslit az ipari proletariátus gyártotta le, így adva volt, hogy az ő ünnepükön az általuk készített ételeket fogyasszák.
A söröket jellemzően úgy próbálták a poharakba önteni – ha már ingyen volt – hogy jó sok habja legyen, így még több felé tudták szétosztani. Egyes feljegyzések szerint előtte jól fel is vizezték őket.
Az evés-ivás jellemzően a közparkokban történt, Budapesten például a Városligetben, ahol a rendszerváltás óta is tartanak kisebb-nagyobb rendezvényeket a munka ünnepén.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
