Az amerikai kontinensekre való szervezett kivándorlás gondolata a 17. század óta él a magyar közgondolkodásban és jellemzően a végső elkeseredettség szülte meg. A költő Zrínyi Miklós zárja ezzel az ötlettel sorait Az török áfium ellen való orvosság című művében. Ebben az 1661-es írásában Zrínyi arról beszélt, hogy ha a magyarság nem képes a törökkel szemben felvenni a kesztyűt és Váradot, valamint Erdélyt megtartani, akkor inkább vándoroljon ki Brazíliába és „kérjünk spanyol királytul egy tartományt, csináljunk egy coloniát, legyünk polgárrá.”
Bár ezt Zrínyi csak retorikai túlzásnak szánta, az újkorban nem egy esetben alakultak ki külföldi magyar enklávék, gondoljunk itt akár a Mikes Kelemen leveleiből ismert rodostói, az évek előrehaladtával lassan elfogyó magyar közösségére, vagy az 1848/49-es szabadságharc angliai és törökországi magyar emigráns táboraira. Ugyanakkor nem csak a politikai helyzet változásai miatt döntöttek magyarok az ország elhagyása mellett. A tengerentúlon (azon belül is Dél-Amerikában) először megjelenő honfitársaink a 18. század folyamán elsősorban hittérítő munkát folytattak és jezsuita szerzetesek voltak, közülük mindenképp meg kell említeni Éder Ferenc, Fáy Dávid és Orosz László misszionáriusokat, valamint a portugál király, V. János udvari csillagászát, Szentmártonyi Ignácot, akinek egy spanyol-portugál határvita elsimítása volt a feladata.
Kivándorlás Amerikába 1848 után
Nyilván az első igazi amerikai emigrációs hullámot az 1848-as szabadságharc bukása váltotta ki, bár még ebben az esetben sem lehet pár ezer embernél többről beszélni és ők is a szélrózsa minden irányában hagyták el az országot. Az USA 1860-as népszámlálása alapján 1 141 magyar háztartásról tudunk az államok területén, ami azt jelenti, hogy ezekben az esetekben a ház ura, vagy a családfő magyar volt, ám a családtagjaikról ezt már ennyire sietve nem lehet kijelenteni, hiszen a korszakban a fiatal, egyedülálló nőknek nagy utazásokra indulni ütközött a társadalmi elvárásokkal, így nem is tudunk túl sok ilyen esetről. Ennek következtében, aki nem családostul érkezett, de megházasodott Amerikában, annak a legnagyobb valószínűség szerint nem magyar volt a felesége.
Az 1849 után az Egyesült Államokba érkező magyarok közül kiemelkedik Újházy László személye, aki a magyar politikai élet egy befolyásos aktoraként működött a reformkorban, Sáros vármegye főispánjává is megválasztották, majd a szabadságharc alatt szabadcsapatot szervezett, illetve több kormánybiztosi megbízást is kapott. Újházyt, kiterjedt kapcsolatai révén szívesen fogadták az USA-ban, többek között jó viszonyt ápolt az ország akkori elnökével, Zachary Taylorral is. Újházy elhatározta, hogy létrehoz egy ideiglenes magyar kolóniát az USA-ban, ahol az emigránsok letelepedhetnek és bevárhatják az új szabadságharc kitörését, melynek megvívására természetesen majd hazasereglenek. Ez az ötlet eleinte tetszett Kossuthnak is, legalábbis az derül ki egy Pulszky Ferencnek címzett 1851 májusában írt leveléből: „…vagy megszabadítom Magyarországot vagy ha ezt 1852-ben nem tehetném, akkor 2-300 ezer magyarral telepítést teszek valahol. Az egyesült Statusokat akarnám egy új statussal szaporítani, ha kapok alkalmas territóriumot.”
New Buda megalapítása
Ez az ötlet meglehetősen vadnak tűnik, főleg annak tükrében, hogy igen nehéz elképzelni, Kossuth honnan szerzett volna 2-300 ezer magyart a betelepítéshez, tekintve, hogy a magyar emigránsok tábora, még közvetlenül az 1849-es kimenekülés időszakában sem haladta meg a párezer főt. Ettől függetlenül, vagy épp ennek ellenére Újházy László munkához látott és hosszas, alkalmas földterületet kereső utazgatásba kezdett, amit végül Iowában talált meg, pontosabban Iowa és Missouri államok határán. A létesítendő telepet New Budának nevezte el és csakhamar a 48-as emigráció több prominens tagja is ide költözött, a teljesség igénye nélkül olyanokra kell itt gondolni, mint pl.
Hajnik Pál volt pesti rendőrfőnök, Madarász László egykori rendőrminiszter, de élt itt a nagy utazóként később ismertté vált Xantus János és az 50-es években ugyanúgy Iowaban kísérletezett a farmer-élettel Mészáros Lázár volt hadügyminiszter is, igaz, ő nem New-Budán.
Újházy energikusan vetette bele magát a közösségszervezésbe: Kossuth mellett írt a szabadságharc több egykori prominens vezetőjének is, például Szemere Bertalannak is, akiket arra kapacitált, hogy költözzenek maguk is New Budára, mivel úgy gondolta, ha az emigráció népszerű tagjait megnyeri magának, akkor őket követik a többiek is. Sőt, még Magyarországon is tudott leveleket köröztetni, melyben a kivándorlásra szólított fel. Hozzá kell tenni, hogy nem járt túl sok sikerrel, a New-Buda-i telepen fénykorában sem élt több, mint néhány tucat emigráns és ezeknek a száma is gyorsan apadásnak indult.
New Buda hanyatlása
Ennek egyrészt politikai okai voltak. Kossuth valószínűleg pillanatnyi elgyengülésében nyilatkozhatott a letelepedés támogatásáról, mert a későbbi nyilatkozataiban határozottan ellenezte azt, olyannyira, hogy amikor Amerikában járt, csak Saint Louisban volt hajlandó találkozni Újházyval, New-Budát nem látogatta meg. Kétségtelen, hogy volt ráció az elzárkózásában, hiszen az 1850-es években Kossuth még a szabadságharc újrakezdéséért dolgozott és hát az USA meglehetősen távol esett az európai eseményektől, ráadásul a letelepedésnek volt némi végleges mellékíze, magában hordozta az új élet kezdésének gondolatát, ami egy idő után óhatatlanul konfrontálódott volna a régi élet folytatására való felszólítással.
A politikai természetű és a távolságból fakadó nehézségeken túl lényeges gondot jelentett a New-Buda-i telepesek inkompetenciája is. Jelentős részük ugyanis nemesi családból származó értelmiségi volt, mint maga Újházy is és ennek következtében nem volt túl sok fogalmuk a földművelésről és az állattartásról, de még azoknak a vállalkozása is kudarcra volt ítélve, akik a magyarországi viszonyok szintjén értettek ezekhez, hiszen a bejáratott föld művelése nagyon más, mint a szűzföld feltörése.
A mostoha körülmények hatására oszlásnak indult a New Buda-i közösség, néhányan a közeli Davenport városába költöztek, ahol már létezett egy kisebb magyar közösség, mások a kiegyezés hírére döntöttek a hazautazás mellett. Maga Újházy pedig néhány év küszködés után Texasban vásárolt magának egy jelentősebb földbirtokot és mivel határozottan elutasította a Habsburgokkal való megegyezés gondolatát, ott is halt meg, 1870-ben.
Tíz évvel a halála után Hainer Ignác, New-Buda utolsó postamestere az elnéptelenedés miatt kérvényezte a postahivatal bezárását. New Buda ha városként nem is, de névben túlélte alapítóit, a mai napig közigazgatási egységként létezik Iowa Decatur megyéjében, a 2000-es népszámlálás szerint 270-en éltek ott.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
