Tíz éve, amikor Németországba költöztünk, akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy én itt a turizmussal foglalkozom majd. Kaptam viszont egy olyan színes régiót a Bodeni-tó formájában, amelyet vétek lett volna nem felfedezni. S ha már felfedeztem, akkor miért ne mutatnám meg másoknak is. Kísérleteztem a személyes vendégeimen, hogyan tudom őket jobban elvarázsolni, mit vagyok képes néhány óra vagy néhány nap alatt megmutatni úgy, hogy még otthon is emlegessék a Bodeni-tavat. Receptoraim érzékennyé váltak mindenre, ami a régió vonatkozásában felbukkant, elraktároztam az információkat, és végül még azzal is szembesültem, hogy a helyieknek is tudok újat mutatni. Megismertem a tó évszak-változásai mellett a vendéglátóhelyeket, a programokat, a környék rezgését és életritmusát. Majd már nemcsak a privát vendégeim, hanem a közösségimédia-követőim, a tágabb közösségem is úgy gondolt rám, mint helyi idegenvezetőre. Hiteles személyre, akitől lehet tanácsot kérni, olyan emberre, aki tudja, hogyan kell úgy megszervezni pár napot a Bodeni-tó mellett, hogy a lehető legteljesebb élményben legyen részünk.
Ha már én ilyen helyi idegenvezetővé nőttem ki magam, akkor bizonyára sok helyen találni hozzám hasonlókat, hiszen magyarok mindenhol vannak.
Megkerestem néhány magyar idegenvezetőt, meséljenek kicsit magukról, a kapcsolatukról a hellyel, ahol élnek, és győzzék meg a Startlap Utazás olvasóit arról, hogy mekkora élmény találkozni valakivel Kubában, Calabriában, Toszkánában, Portugáliában, az Azori-szigeteken, Madeirán, vagy Szardínia szigetén, aki magyarul tárja fel a hely titkait.
A havannai magyar lány – Camejo Anna
Annával évekkel ezelőtt már készítettem interjút az Élet sója blog oldalán. Akkor így indította a beszélgetést: „Egyszerűen elcsábított ez a különleges világ, beleszerettem egyediségébe, értékrendjébe, a sok zenébe és táncba, régimódiasságába, valódiságába.” Azt is kértem akkor Annától, hogy említsen tíz dolgot Kuba fővárosában, Havannában, amit megmutatna nekem. Szeretném azt hinni, hogy ezzel a kéréssel én is hozzájárultam picit ahhoz, hogy ma már a kezünkben tarthatjuk Anna Kuba Mía című könyvét. Eltelt pár év, és Anna nagy örömmel írt magáról és Kubáról nekem:
„Anna vagyok (a közösségi médiában Annaencuba néven találni rám), egy immáron havannai lány, aki Budapesten született. Kuba számomra egy különleges világ, időutazás, örök nyár, és bizony minden más vele kapcsolatos mesés közhely is.
Ugyanakkor a mosolyok országa, a valós emberi értékeké, egyfajta sajátos belső szabadságé. Megannyi természeti szépség, már-már abszurd jópofaság a rengeteg nehézség közepette. Egyszerűen utánozhatatlan, sajátos működésű és küllemű szigetvilág. 2015-ben jöttem rá, hogy Kubában kell élnem, és egy kis szerencsével karöltve megvalósítottam saját magam álmát, Havannába költöztem. Azóta csak tanultam Kubáról, a világról, magamról. Már kubaiként szervezek utakat, az egész szigeten, főleg magyar közönségnek. Hatalmas öröm számomra az imádott világ megismertetése, kitárgyalása ezer új szemszögből, és még nagyobb öröm, amikor látom, hogy mások is élvezik, szeretik, változatossága gyönyörködtet és a lehető legjobban kikapcsol a mindennapokból. Kubát jól ismerem, szeretem, tisztelem, annak minden bájával, különlegességével, forró hangulatával és nehézségeivel együtt. A valós Kubát szeretem és mutatom, csak így érdemes! Ezért írtam könyvet, Kuba Mía címmel, hogy az ország összes szösszenetét, minden oldalát, változatosságát, ellentmondásait és varázsát ily módon mások is megismerjék. A Kuba Mía 500 »kubapontban« és rengeteg magáért beszélő fénykép mentén mutatja be a kubaiak életét, a mindennapokat, Kuba történetét, Kuba természetét, Kubát… egyszerre turisztikai és nagyon nem, egyszerre kívülről tekintő és belsős szemmel.”
A Dél-Olaszország-szakértő – Bence Éva
Rákerestem Calabriára a közösségi média felületein úgy négy éve, és rátaláltam egy magyar hölgyre, aki Tropeáról osztott meg csodás fotókat. Kiderült, hogy ő ott él, mert feleségül ment egy olasz férfihoz. “Megismerte férje segítségével a környéket, és egyszer játékból felajánlotta barátoknak, hogy megszervezi látogatásukat azon a csodás vidéken. A baráti utazásszervezés olyan jól sikerült, hogy ma már Éva híres Calabria-szakértő, nemcsak magyarokat, hanem a világ minden tájáról fogad vendégeket és bevezeti őket a paradicsomba, ahogy ő nevezi Calabriát.”
Bence Éva a La Costa degli Dei, azaz az Istenek partjánál vezeti utazási vállalkozását, amelyről ő maga így nyilatkozott: „Szerencsémre azt csinálhatom, amit igazán szeretek, bemutathatom az ide érkezőknek Calabria csodás szépségét, kultúráját, gasztronómiáját és egy igazi délolasz vakációval ajándékozhatom meg őket.
Ha rövid időre is, de talán sikerül megmutatni az igazi Dolce Vita életérzést itt a Tirrén-tenger partján, ahol még mindig divat maradt a kis kockás abrosz.”
Éva weboldalán a bemutatkozásnál megérintett a Márai Sándor-idézet, amelynek ékes bizonyítékára lelhet, aki Dél-Olaszországba látogat.
„A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, melyeknek tengert adott a sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen.” (Márai Sándor)
Az aperitif szerelmese Toszkánából – Tihanyi Kinga
Kinek nem szerepel a bakancslistáján Toszkána és a régió fővárosa, Firenze? Nekem is ott díszeleg a listán, és egy ideje Kinga neve, valamint a Firenzei utazás weboldal címe is mellé van írva. A közösségi média „varázsának” (nem, az algoritmusnak) köszönhetően került elém egy toszkán főzőtanfolyam hirdetése, amelyet egy 1600-as években épült firenzei villában szerveztek és a tanfolyamra magyarul invitált Kinga, a firenzei és toszkán idegenvezető. Csábító volt, ahogy a bor- és szivarkóstolóra hívogató bejegyzései is, s a Bor és Bruschetta névre hallgató vendégháza is. Kinga bemutatkozójából árad a Firenze és a toszkán vidék iránti tisztelete:
„Egy szombathelyi születésű, de 31 éve Toszkánában élő helyi idegenvezető vagyok, aki szeretettel várja a magyar vendégeket, hogy bemutathassa ennek az olasz térségnek az erőforrásait, a kultúráját, a reneszánsz művészcelebeket, a toszkán borokat és gasztronómiát.
Férjemmel, fiaimmal és kutyusunkkal vidéken élünk, messze a turizmus forgalmától, mert igazából ki szeret a munkahelyén lakni, még akkor is, ha Firenze megunhatatlan. A munkám során nemcsak a középkori épületek, a tornyok, a titkok, az utcák hangulata, a reneszánsz festők és szobrászok csodái vesznek körül, hanem az olyan dolgok is, mint egy jó aperitif, amit én külön fejezetként mutatok be ügyfeleimnek.
A Bor és Bruschetta vendégház körül nincsen szőlő- és/vagy olajfaültetvény, de a két csinos szoba mellett három évtizednyi helyismerettel kalauzolom vendégeimet Toszkánában. A szállás mellé mindenki kap egy kis helyi kultúrát is.”
Csipkés blúzos esküvőszervező Portugáliából – Duncsák Krisztina
Duncsák Krisztinát egy marketinges kihívás során ismertem meg (na jó, már korábban is hallottam róla, de a közösségi médiában látott portugál bejegyzéseihez csak most kapcsolódott konkrét arc és személy). Őszintén szólva, amikor a bemutatkozó videójában megláttam rajta a csipkés galléros blúzát, akkor tudtam, hogy a hölgy, aki esküvőszervező is Portugáliában, csakis kifinomult, egyedi, feledhetetlen esküvőket szervezhet az óceán partján.
Krisztina tizenöt éve él családjával Portugáliában és kilenc éve idegenvezetőként, esküvőszervezőként dolgozik.
Önmagát így ajánlja: „Amikor Portugáliában jársz, és csak kevés időd van megismerni az országot, de mégsem maradnál le sem Portugália múltjáról, sem jelenéről, akkor én megtervezek neked egy útvonalat és veled is megyek, nem hagyom, hogy bármiről is lemaradj. Ha pedig valóra váltanád azt az álmod, amelyben az óceánparton mondanád ki a boldogító igent, akkor megszervezem neked az esküvődet, legyen az hivatalos vagy szimbolikus.”
Krisztina azt szereti a munkájában a legjobban, hogy sok emberrel ismerkedhet meg, akik színessé teszik az ő napjait is. Cserébe igyekszik úgy megszervezni az ott töltött időt, hogy az tökéletes nyaralás legyen egy baráttal Portugáliában.
Kérdésemre, hogy ő mit szeret a legjobban Portugáliában, négy szót írt: a nyugalmat, a gasztronómiát, a természetet, az időjárást.
Az Azori Éden tényleg maga a Paradicsom – Perlaki Rita
Az Atlanti-óceánon két sziget(csoport) is vonz: Madeira és az Azori-szigetek. Éppen ezért felkapom a fejem mindenre, ami ezzel a két szigettel, szigetcsoporttal kapcsolatosan elém kerül. Az Azori Éden oldalt őszintén szólva a fotói miatt kezdtem követni, de később már a Rita által, a szigetről megosztott információk is rabul ejtettek. Egyik alkalommal Rita földi paradicsomnak nevezte a szigeteket; nos, azt hiszem, elég csak egy-két fotót megnézni, és nem érezzük túlzásnak a fenti jelzőt. Perlaki Rita nem egész évben él a szigeteken, de ettől még a bemutatkozójából kihallani a szeretetet amellett, ami a szigetek igazi erőssége, a természet szépsége.
„Az Azori-szigetek tényleg egy Éden. A vulkánoknak köszönhetően, amelyek a szigeteket formálták, nagyon változatos környezetet találunk itt. Lélegzetelállítóan kék és zöld színben pompáznak a vulkáni tavak (egykori kráterekben), a zöld minden árnyalata felfedezhető az erdőkben, a mezőgazdasági területeken és a lávaömlések nyomait őrző területeken is. Alapvégzettségem szerint biológus-mérnök vagyok, ezért a túráim középpontjában a környezet megismerése, a növények, állatok, vulkánok állnak.
A Portugáliához tartozó Azori-szigetek legnagyobb szigetén, São Miguelen töltöm az év nagyobb részét, ahol idegenvezetőként, túravezetőként és programszervezőként dolgozom. Az Azori Éden brand még 5 évvel ezelőtt, a kiköltözésemkor indult egy blog formájában, akkor még azért, hogy a szüleimnek és a barátaimnak elmeséljem a velem történő eseményeket és részben azért, mert nem találtam magyarul sok információt a szigetekről. Azóta a blogból weboldal lett és kiegészült Facebook-, Instagram-oldallal, valamint egy Youtube-csatornával is. Én pedig a saját cégem keretein belül segítem a szigetekre érkezőket, hogy minél többet megtudjanak a vidékről és hazatérve elmondhassák, hogy a hely gyönyörű természeti adottságain kívül a történelméről, kultúrájáról, a vallásról, gasztronómiáról is tanulhattak velem.”
A babérerdők és az örök tavasz csodálója Madeirán – Kajli-Bettencourt Linda
Kajli-Bettencourt Lindával az Élet sója blogon már kétszer is készült interjú. Először azért, ami miatt az Azori Éden oldalt is követni kezdtem, a saját bakancslistám és a varázslatos sziget végett. Másodszor a koronavírus-járvány alatt kérdeztem meg Lindát, hogyan zajlik az élet egy olyan szigeten, amely elsősorban a turizmusból él, ami ugye a járvány alatt alvó üzemmódra kapcsolt. Nemcsak azért szeretek Lindáról írni, mert fotóival, amelyeket saját túrái vagy munkája révén készít, mindig elbűvöl, hanem azért is, mert észreveszem rajta, hogy nem csupán kívülállóként tekint a szigetre.
Érezhetően részévé vált a helyi életnek, kultúrának. Az ő története a szigeten 2014-ben kezdődött, amikor a korábbi jogi igazgatói pozícióját túravezetői cipőre cserélte és kiköltözött Madeirára.
A „Madeira with Linda” és a „Nordic Walking Madeira” vállalkozásokat azért alapította, hogy megmutassa Madeirát egy ott élő, a fenntarthatóság és az ökoturizmus iránt elhivatott magyar szemszögéből. Linda divatos kifejezéssel élve „serial entrepreneur”, így a madeirai élet mindennapjairól, a letelepedés nehézségeiről, a vállalkozásmenedzsment helyi specialitásairól, azaz az ottani élet különböző oldalairól tud hiteles beszámolót adni amellett, hogy mind a sziget növény- és állatvilágát, mind az ország és a sziget történelmét, kultúráját, szokásait és hagyományait testközelből és érthetően tudja közelebb hozni az utazókhoz.
Az utazási ajánlatait úgy alakította ki, ahogy ő is szeret utazni, távol a tömegektől, az autentikus, eldugott helyekre és útikönyvekben nem megtalálható élményekre koncentrálva.
Linda így nyilatkozik a szigetről: „Madeira pedig egész évben tökéletes utazási célpont, nemcsak a lifestyle, hanem az aktív nyaralást, outdoor és vízi sportokat kedvelők számára is. A sziget szívét-lelkét jelentő szubtrópusi babérerdő örökzöld, és minden évszaknak megvannak a jellemző virágos növényei, ezért kapta az örök tavasz megnevezést. A klíma a déli parton egész évben kellemes, az óceán hőmérséklete szintén, hiszen a Golf-áramlat temperálja. A sziget ugyan kicsinek tűnik a térképen, de nagyon sokrétű, ezért azt javaslom azoknak, akik utazást terveznek ide, legalább 1 hetes nyaralásra készüljenek, de ha tehetik, akkor ennél hosszabb időre jöjjenek.”
Magyar hadifoglyok és turisták patrónusa – Petrei Emese, Szardínia
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki (alapos történelemtanulmányai ellenére) nem tudott arról, hogy az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének katonáit, köztük számos magyart is a Szardíniához tartozó Szamár-szigetre vittek hadifogolynak. A foglyokról és arról, hogy milyen életet éltek ők itt rabként, én Petrei Emese révén hallottam először. Ámulattal néztem meg a Youtube-on azt a filmet, amelyet 2014-ben Feledy András producer megbízásából Asinara-szigeten a Margittai Gábor es Major Anita szerzőpáros készített, s amelynek témájához egy magyar idegenvezetőn, Petrei Emesén keresztül jutottak el a szerzők.
Emese 27 éve él Szardínia fővárosában, Cagliariban a családjával. Eredetileg középiskolai nyelvtanárként végzett az ELTE-n, majd Kulturális Tour Operátor szakon a Cagliari Egyetemen. Saját turisztikai vállalkozást vezet Szardínián.
A szállástól az idegenvezetésig mindenre kiterjed Emese figyelme, és emellett még arra is jutott ideje, hogy magyar hadifoglyok nyomába eredjen Szardínián.
Nem lepődtem meg, hogy Emese az előző helyi idegenvezetőkhöz hasonlóan így nyilatkozik a szigetről: „Hihetetlen, de éppen itt, a Földközi-tenger kellős közepén találhatjuk meg az elveszettnek hitt földi paradicsomot.”
Két dolog jutott eszembe a fenti mondat kapcsán, az egyik csak Emeséhez kapcsolódik. Az „elveszettnek hit” szókapcsolat, amely bizony az első világháborúban Szerbiából eltűnt s elveszett hadsereg néven emlegetett, Szardínián őrzött foglyokra is utalhat. Azt kétlem, hogy ők paradicsomnak élték volna meg a helyet, a Szamár-szigetet, amely ma már természetvédelmi terület, de sírjaikat a tengeri szél simogatja apró kárpótlásként.
A másik, amin elgondolkodtam Emese és a többi bemutatott idegenvezető kapcsán, hogy mindannyian szerelemből lettünk a lakóhelyünk hírnökei.
Magával ragadott a környék, amely befogadott bennünket, és mi azt szeretnénk, hogy mások is részesülhessenek a csodából. Én magam is így vagyok ezzel, mint a Bodeni-tó szakértője, aki az idegenvezetés és egyénre szabott útitervek készítése mellett igyekszem a lehető legtöbb felületen bemutatni azokat a csodákat, amelyeket a Bodeni-tó környéke rejt.
Mennyire lenne elítélendő, ha most én is azt mondanám, hogy ez a vidék itt maga a Paradicsom?
Tünde további cikkeit a Startlap Utazáson itt találod.