Mágikus Methana – Sétáld körbe Steiner Kristóf új otthonát!
Steiner Kristóf
Lassan fél éve, hogy Methana félszigetére, egy tucatnyi lelket számláló kis faluba költöztünk, mostanra pedig úgy megszerettük, hogy akármilyen izgalmas feladatok és melók miatt utazom Budapestre, Londonba, vagy Toszkánába, igazán sosem akaródzik elmenni innen.
Itt tartok főzőkurzusokat, kulináris-kulturális kalandtúrákat, itt írom a cikkeimet az erkélyünkön ülve, a tengert bámulva, és itt ejtőzöm négy cicánkkal és kedvesemmel, Nimroddal San Giorgio falucska fekete, vulkanikus homokkal ékes tengerpartján.
Mondom, miért szerettünk bele annyira…
Gianna’s Taverna –Étterem a benzinkúton
Ez a valószínűtlen helyen tanyázó étterem egy benzinkút tőszomszédságában bújik meg – és mivel gyermekkoromban perverz módon imádtam benzinkutak melletti falatozókban lakomázni, az első pillanattól vonzódtam hozzá. A kegyelemdöfést az adta meg, amikor egy bevásárlás során összeakadtunk az akkor még számunkra ismeretlen szakácsnővel, aki se szó, se beszéd egy kártyát nyomott a kezünkbe, és azt mondta: „This my taverna. You come.”
Mentünk is és megyünk azóta is. Minden mennyei, gigantikus adagok érkeznek, a ház bora szenzációs, a legkülönlegesebb fogások pedig a sült cékla fokhagymakrémmel, a sütőben sült padlizsán paradicsommártással, a tökéletes sült krumpli, és… nagyon nehéz kiragadni a highlightokat, mert tényleg minden-minden-minden varázslatos. Gianna emellett rendkívül cuki, szezonális dekorációkat alkot: tavasszal sütőtökök és színes avar borít be mindent, télen karácsonyi faluvá változtatja a tavernát, a falakon pedig hangszerek lógnak a kandalló felett.
A Methana felé, és a Galatas felé vezető főutak kereszteződésénél:
Market Café – A „mindenes” kisbolt
Ez a kis kávézó, mini market és afféle közösségi fészek a környéken dolgozó pakisztáni és indiai munkások kedvenc tanyája – a kis boltban ugyanis minden kapható, ami a környéken sehol: fekete csicseriborsó konzerv, vegán dahl makhani – fekete lencse paradicsommártásban, masalák, curry-k, növényi tej… a sor végtelen.
Van még persze hagyományos görög kínálat is, úgy mint ouzo, friss, termelői zöldségek és gyümölcsök, meg persze frissen facsart narancslé, egész évben. Emellett ők főzik a környék legerősebb eszpresszóját: egyszer, amikor americanót rendeltem, és tripla presszót kaptam helyette, úgy beindultam, hogy négyszázötven kilométert vezettem le egy huzamban a Peloponnészoszi-félszigeten keresztbe-kasul.
A Methana felé, és a Galatas felé vezető főutak útkereszteződésnél:
Queen Bee’s Beauty – A méhkirálynő csodaszappanjai
Eva az összes környékbeli falu szépség-tündérkeresztanyja: házi készítésű szappanjai – melyek között akad levendulás, sós karamellás, és olyan is, melyben a methanai, kénes termálvíz jut főszerephez – legendásak, ahogyan 100% természetes anyagokból készült kenőcsei, melyek közül rengeteg vegán, és olívaolajjak készülnek (amelyik nem, az kizárólag a méhviasz miatt – férje ugyanis méhészettel is foglalkozik).
Kedvencem a hiarulonsavas szérum, melyben apró, aranyszín gyöngyökké áll össze a hatóanyag – bevallom, úgy locsolom magamra, mint az apácák a szentelt vizet. Eva nem csak profi szappankészítő, de csodás társaság is: minden alkalommal, ha beugrom a szérumomért aprócska műhelyébe, mely családi házuk szuterénjében kapott helyett hosszasan dumálunk, és miközben mesél, képtelen vagyok levenni a szemem a tökéletesen ránctalan homlokáról, amelyet kizárólag saját kozmetikumainak köszönhet.
Taktikopouli, közel a templomhoz:
A régi spa – és a feketesó „illatú” medence
Methana városka még fel sem tűnik a láthatáron, de már messziről hírt ad magáról: a szulfurral és metán gázzal buzgó, szürreálisan acélkék színű medence szúrós szaga – nekem már illata, annyira hozzám nőtt – nem mindenkinek van ínyére.
Pedig ez az, ami anno, a gazdasági világválság előtt messzi tájról csábította ide a nagy utazókat: reumatikus bántalmakra, bőrproblémákra „írták fel” a dokik, mára viszont szellem spa-ként áll, és várja a szebb napokat. A helyi pletykák szerint egy cseh cég lesz a megmentő, aki 99 évre kibérelte a fürdőépületet, ám hogy a nagy terv mikorra valósul meg, senki sem tudja. Addig is a medencéből a szomszédos tengerparton az öbölbe áramló gyógyvíz tökéletesen megteszi.
„Kistestvére” a város másik végén álló természetes mini-medence, amely télen-nyáron harminc fokos – hála a félsziget ma is aktív vulkánjának -, ám bármilyen kellemes dagonyázni benne, a helyiek legfeljebb húszperces fürdőzést javasolnak, a forrásvíz ugyanis – és ez nem vicc – enyhén rádióaktív.
Az egykori spa:
Paliokatastasi – Kávézó a szépséges rumlihoz…
…vagy „Színes asztalok” – ahogy a Methanán élő britek, hollandok, és franciák hívják. A kissé kimondhatatlan név „Paliokatastasi” afféle szépséges rumlit jelent – ez a városka egyetlen kissé hipszter-beütésű kávézó-étterme, minden más evőde klasszikus taverna konyhát visz.
A tulajdonos család feje az édesanya, aki egyszer pincérnő és szakácsnő, valamit a hely lelke, a felszolgálók pedig felnőtt fiai.
Egyikük, Alex jó barátunk – ő mutatott be nekünk féltve őrzött családi receptjüket, a sült hagymával és krumplival töltött, olajban sült pitét, mely a lángos és a derelye mennyei szerelemgyermeke. Van még zseniális, mustáros fehérborban sült gombaragú, és a frissítő kedvencünk, az almás-avokádós spenót saláta, melyet vegánként sajt helyett pisztáciával kérünk – ez a finomság ugyanis a szomszédos szigeten, Aeginán terem: bármily hihetetlen, Európa pisztáciaszükségletének fele innen érkezik.
Methana tengerparti sétányán:
The 22 Methana – Menőségek kicsiny boltja
A város legmenőbb (és tulajdonképpen egyetlen) butikjának tulajdonosával, Kate-tel szinte Methanára költözésünk előtt megismerkedtünk: azon kevés helyiek közé tartozik, akik aktív insta-használók, így miután néhányszor hashtageltük a várost, ránk lelt – egy héttel később már együtt kávéztunk, elképesztően stílusos boltját pedig képtelenek vagyunk elhagyni anélkül, hogy ne zsebelnénk be valami kincset, legyen szó egy cool napszemüvegről, vagy egy méretes szalmakalapról.
Kate férje az üzlettel szemben nyitott robogó-bérlő boltocskát, a Bike Shop Methanát szupermenő fekete-ezüst Vespákkal.
Ők ketten minden kétséget kizáróan a félsziget Posh és David Beckhamjei – már csak azért is, mert a foci-imádatuk hozta össze őket.
Kate üzlete télen zárva tart, de ha valaki nagyon szeretne shoppingolni, talán kinyit a kedvéért…
Babis Taverna – családban marad
A görög ciprusi család étterme az egyik legnépszerűbb a városban – köszönhetően szokatlanul széles ételkínálatának, és a közvetlen tengerparti asztaloknak.
A famíliával nem csak a tavernában, de a falunkban is gyakran összefutunk: ők is Agios Georgiosi lakosok, és itt is a két – már nem – kisfiú a felszolgáló, míg mama-papa a konyhában tüsténkednek. Sosem hagyjuk ki a töltött paradicsomukat, és mindig a ház rozé borával öblítjük le, a többi fogást pedig nem az étlapon keressük: amint az asztalhoz ülünk, kiderül, mi van ma, és akármilyen gyakran járunk vissza, mindig akad meglepetés í kínálatban.
To Kapileio – Vaso asszony tavernája
Ez a helyi-kedvenc taverna sokkal több, mint egy egyszerű étterem:
itt találkoznak a város férfiúi, hogy sörgőzös estéken meccset nézzenek, és ide jár ebédelni minden család, akiknek aznap épp nem volt kedvük főzni.
A szakácsné, Vaso – ami görögül bazsalikomot jelent, és vallom, nem is lehet szebb neve egy gasztrotündérnek – minden alkalommal ha megpillant minket, azonnal a konyhába vezet, hogy megmutassa: milyen növényi fogások készültek aznap.
Egyik nagy (szó szerint) kedvencünk a gigantes, a fehér óriásbab, amelyet gyengéden fűszerezett paradicsomszósszal készít, de csodálatos a töltött paprikája, és a bablevese is.
To eikastikon – Katherina „művész” evődéje
Ez az a hely, ahol sosem tudhatjuk előre, mit lakmározunk majd: a virtuóz és zseniális tulaj és séf, Katherina mindig új ötletekkel rukkol elő. Készített már nekünk „izraeli humuszt”, sütőben sült, töltött padlizsánt, a görög salátája egyenesen mennybemenetel – ugyanis kapribogyót is szór rá, mesébe illő briamot, azaz sütőben sült sárgarépás-krumplis „lecsót” készít, és nála zúgtam bele egy életre a favába, a görögök olívaolajtól fénylő sárgaborsó krémjébe.
Katherina és lányai, Christina és Methula elképesztő triumvirátus: kiegyensúlyozott és bátor fűszerezés, és kézműves minőség jellemzi a fogásokat. Gyakran egész délutánokat töltünk itt – időnként be-beszaladva a konyhára Katherinához, aki sosem titkolja csudás receptjet, ellenkezőleg: mindig tanulok tőle, ha nála járok.
Methana város, a kikötőhöz közel:
A pékségek – az elsődleges okai, hogy három kiló szaladt fel, mióta itt lakunk
A mindenki által csak „második utca”-ként emlegetett úton áll a városka két szupermarketje, és két péksége – a régi spa-hoz közelebb eső inkább édességeket kínál (köztük függőséget okozó házi marcipángolyókat, és baklavákat), míg a másik a sós péksüteményekkel is remekel: a spanakopita egy spenóttal töltött, leveles tésztával rétegezett finomság, mely szinte egész Görögországban sajttal és tojással készül, óriási mázlinkra viszont itt kihagyják belőle a tejterméket, és olívaolajjal kenceficézik be.
Van abban valami csodálatosan szerencsés, ha az ember egy koránt sem gazdag térség lakosa – főleg így, vegánként. Igaz, a csípővonalamnak nem olyan jó, de őszintén – kit érdekel. Majd tavasszal ledobom az extra súlyt… ha akarom!
Agiorgitikon – a világ legjobb tavernája… nekünk
A várostól hét kilométerre, egy patkó formájú kis kikötő partján terül el Agios Georgios falucska – a mi otthonunk.
Ez a nyáron is legfeljebb ötven lelket számoló község igazi csodavilág: mindenki ismer mindenkit, mind előre köszönünk a másiknak, és mindannyian imádjuk, hogy a világ gyakorlatilag nem tud rólunk.
A faluban egyetlen templom, és egy taverna álldogál: ez az Agiorgitikon, második otthonunk, melyet Diamadis úr és felesége, Sula asszony vezetnek, és ahonnan senki sem léphet ki anélkül, hogy nem kóstolta meg a sült cukkinit.
Itt ismerkedtünk meg görög „édesanyánkkal”, Georgiával: ő volt az első, aki tárt karokkal és nyitott szívvel fogadott minket, és az odaköltözésünk pillanatától gondoskodott rólunk.
Kedvünkért újabb és újabb vegán fogásokat sorakoztat fel az asztalon, a favája olyan, mint a folyékony napsugár, készített már nekünk savanyított bébipadlizsánt sárgarépával töltve, a fokhagyma krémjét szívem szerint testápolóként pakolnám magamra, és fogat is mosnék vele, és csak nekünk alkotta meg a zöldborsóval és burgonyával készülő arakast, mely a faluba érkezésünk előtt sosem volt a menün.
Ag.Georgios, a templom mellett:
A Vulkán – Kameni Chora és a „borterápia”
Nem vicceltem, amikor azt mondtam: Methana egy aktív vulkánon fekszik – a történelmi tűzhányó utoljára háromszáz évvel ezelőtt tört ki, de Ovidius írásai szerint Krisztus előtt olyan pusztítást végzett, hogy a lávafolyam még Athénból is látható volt.
Manapság csendesen szuszog, legfeljebb néha egy-egy kisebb földrengéssel emlékezteti a lakosokat: él és virul. A vulkán krátere holdbéli tájra emlékeztet – itt forgattuk a Kristóf’s Kitchen in Greece YouTube show egyik emlékezetes epizódját is. Sehonnan sem ilyen szépséges a kilátás a tengerre, mint innen, a lávakövek ormán pedig a semmiből kinövő az égbe szökő facsemeték hirdetik: a természet minden és mindenki felett áll.
A vulkán tőszomszédságában fekszik Kameni Chora falucska, a félsziget egyik legöregebb települése, ahol mindössze hét ember lakik, köztük Dimitris, aki „Wine Therapy” néven nyitott afféle összeröffenő-helyet nagyszülei egykori kőházában, ,melyet színes virágok szőnek-fonnak körbe, és még egy kis amfiteátruma is van, ahová nyaranta felolvasásokat, fellépéseket szervez. Valószínűleg a világ legszebb helye – és most kicsit sem túlzok.
Kameni Chora falu határában, a vulkán lábánál:
A Vathi öböl – ékszerdobozka a hegyek és a tenger találkozásipontján
Vathi a félsziget „Monte Carlo”-ja (nagyon erős túlzással, és egy kis szarkazmussal): ide érkeznek a luxus jachtok, melyeknek utazói a Skipper bárban koktéloznak, és ez az egyetlen falu, ahol egy öbölben több taverna is megfér, ráadásul mindegyik megér egy látogatást.
Nyaranta a környék legnyüzsgőbb helyszíne, télen azonban korom sötét, és kihalt(nak tetszik), ám a helyi éttermek ilyenkor is nyitva tartanak. Mint Sula, akinek tíz év körüli fia a leghűségesebb pincére – és állítólag négyéves kora óta űzi az ipart. A falucska másik nevezetessége a papagáj, aki a nyári hónapokban az egész öblöt betöltő orgánummal üvölti el magát, másfél percente: „Vathi! Vathi! Vathi!” – hátha valaki elfelejtette volna, merre jár.
A Vathi öböl:
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Megérkeztek az első képek: sosem látott vonat futott be Kijevből...
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Fotókon az új, Ausztriába vezető magyar autós alagút - 1360...
Ebben az európai városban lesz teljesen ingyenes a...
