Élet Sója
Az Atlanti-óceánon található szigetek klímájuknak és vulkanikus keletkezésüknek köszönhetően régóta a bakancslistám élén álltak. Néhány éve eljutottam a spanyol Kanári-szigetek egyikére, ezt az utazási szezont azonban az örök tavasz szigeteként emlegetett Madeirával nyitottam meg. Az időjárás februárban nem volt olyan kegyes, de ha az évszakra oly sokat emlegetett jelzőt veszem figyelembe, akkor igazi szeszélyes tavaszi időben volt részem.
Az eső mindig gyorsan elvonult, és így a napsugarak megajándékoztak a sziget gyönyörű színeivel. Madeira nem az a könnyedén felfedezhető sziget, ezen a tájon bizony küzdeni kell a meredek emelkedőkkel, a váratlanul leömlő eső áztatta talajjal, de a növények, a táj és a kulináris élmények kárpótolják az utazót.
Az utazásokban azt kedvelem a legjobban, hogy új, addig ismeretlen dolgokkal találkozom, s erre Madeira tökéletes hely volt. Nem láttam még banánültetvényt, nem jártam még rumgyárban, nem hallottam ilyen hangosan a kavicsok formálódásának zaját, nem ettem tapadókagylót és nem jártam meseerdőben.
Madeira számos érdekessége rabul ejtett, s hiszem, hogy aki a szigetre látogat, hasonló érzésekkel tér haza.
A banánültetvények titka
A banánültetvény nemcsak azért különleges hely, mert fürtökben lóg a banán a banánfán, hanem mert titkokat rejt. Ha a fáknak nevezett magas füvek, azaz a banánnak életet adó növény alatt sétálunk, akkor bennünket rejt el, ha távolról figyeljük a madeirai domboldalon elterülő ültetvényeket, akkor bizony azt nem látjuk, ki van az óriási levelek alatt. A titkok sora azzal folytatódott Madeirán számomra: hogyan képes egy fűféle a törzsén végigfutó szívéből ennyire édes banánokat növeszteni?
A madeirai banán ugyanis édesebb, és van egy kis citrusos illata is szerintem.
Ezenkívül az a fajta gyümölcs, amely képes volt megmenteni a madeiraiak életét. Amíg ugyanis nálunk csak a pult alól lehetett hozzájutni a ’80-as években, addig Madeirán a szegények banánt tettek a kenyérszeletek közé. Egyszóval a banán helyet kapott a madeirai ételek világában is jelentős mértékben. Ettük hallal, ettük kenyérként és csak desszertnek is. A sziget bejárása során pedig azt lestük, hogy melyik az az extrém hely, ahol felbukkan egy banánültetvény.
Funchal járdái és ajtajai
Funchal, Madeira mint önálló portugál régió fővárosa az édesköményről kapta a nevét. A város helyén édeskömény nőtt vadon, és az ide érkező portugál hódítók egyikének szemét gyógyították ezzel a növénnyel. A portugál hajós hálája jeléül megalapította a várost. Erre a korszakra emlékeztetnek egyes épületek a városban, de ezeken túl engem az utcák kövezése ragadott magával. A hajósok, a tenger, a szőlő jelenik meg a talpunk alatt a járdákon.
Hangulatot kölcsönöznek ennek a vulkanikus kráterbe épült városnak. Funchalban első számú kedvenceim a Zona Velha éttermei, kocsmái, színes ajtajai, valamint a város mögött emelkedő Monte-hegyről nyíló kilátás volt.
Igazi csemegeként emlékszem a Casa Museu Frederico de Freitasra, amely betekintést engedett egy jómódú madeirai polgár mindennapjaiba és műgyűjteményébe, valamint a madeirai likőrbor kóstolgatására a Blandy’s Wine Lodge-ban.
Bolo do caco, a kenyérkirály
A magyarok gyengéje a kenyér. Szinte már kultusza van a kenyérnek, és néha elképesztő dolgokkal kombinálva is képesek vagyunk fogyasztani (az anyukám például a görögdinnyéhez is evett kenyeret). Az utazásaink során előszeretettel kóstolom meg a helyi kenyeret. Madeirán a bolo do caco az első perctől kezdve belopta magát a puhaságával, a légies belsejével és az ízlelőbimbókat simogató ízével a szívembe.
Alig akartam elhinni, hogy édesburgonyából és búzalisztből készítik. Az édesburgonyától egy nehéz, tömött belsőt várnánk, de nem, ez a kenyér bizony könnyű, mint a pihe.
Előételként vagy az ételek mellé is az asztalra kerül, de a legjobban azt élveztem, amikor a kis bucit hússal, zöldséggel vagy sajttal töltve egy-egy utcai árusnál kóstoltuk.
Szent Lőrinc-félsziget, a vad Madeira
Az első madeirai látnivaló, amit megpillantottam, a Ponta de São Lourenço, azaz Szent Lőrinc-félsziget volt. Ez a sárkányfarokszerű kinyúlás ugyanis a repülő leszállásakor ott integetett nekünk. A magasból is feltűnt, hogy a 9 km hosszú és 2 km széles félszigeten nincs erdő és buja növényzet, sőt még elvétve sem találni fát, viszont a vulkanikus eredetű kőzet (a legkülönfélébb színeivel a sötét trachittól a vörös tufáig) jelen van, és hagyta magát a szelek s az erózió által különleges alakúra formálni.
Biztos voltam benne, hogy ezt a helyet közelről is szemügyre szeretném venni, de azzal nem számoltam, hogy a vulkanikus kőzet felszínét a csapadék ragacsos sárra változtatja, ezért inkább hajóval közelítem meg. Utólag azt mondom, hogy szerencsére csöpörgött az eső, amikor gyalog akartam nekivágni, és ezért inkább felültem a Quinta do Lorde kikötőben a Madeira Sea Emotions cég egyik hajójára. A part mentén hajózva csak ámultam: a legrégebbi madeirai világítótorony, a galambok barlangja, a Kopár-szigetekről (llhas Desertas) idáig merészkedő barátfóka, az Elefánt-szikla, a vulkanikus kőzet változásai és a szebbnél szebb sziklaképződmények mind-mind varázslatos élményt nyújtottak.
A félszigeten már bujkáló napsütésbe érkeztem, így végül a túrának sem volt akadálya a csodás madeirai violák, a sziklákon dübörgő óceán és a madarak üdvözlése között. Itt éreztem azt ülve egy szikla szélén, hogy Madeira sziget mivoltából adódó elszigeteltsége mennyire felszabadító is lehet.
Madeira bor és a mámorító bloggerélet
Ha hiteles blogger szeretnék maradni, olyan, aki nem csupán mások elbeszélései alapján írogat cikkeket, akkor bizony áldozatokat kell hozni. Madeirán a funchali Blandy’s Wine Lodge-ban hoztam egy nagy áldozatot az olvasóimért, megkóstoltam ötféle Madeira bort. Nyugodjon meg mindenki, utólag azt mondom, ez nem volt áldozat.
A Madeira bor ugyanis olyan édes, mint egy jófajta desszert.
Nem a szó hagyományos értelmében bor, magas az alkoholtartalma, és avinált bornak nevezik. Különlegességét az adja, hogy borpárlatot adnak a borhoz, és hosszabb ideig érlelik különböző (pl. whiskys vagy rumos) hordókban.
Az ízélmény mellett azonban valami mást is kaptam a Blandy’snél. A Blandy család történetét, amelyhez hasonlókért szépirodalmi szerzőként élek-halok. Történelmi korban játszódó novelláim és regényeim ezektől az élménymorzsáktól lesznek igazán egyediek.
Santana házai, vidéki hangulat
A sziget tipikus házai háromszög alakú, nádfedeles épületek, amelyeket még az első telepesek kezdtek építeni Madeirán a 15. században. Szépen felújított és turisztikai látványosságként kezelt épületekből Santana városában, a sziget északkeleti partján találni néhányat. Sajnos ezekben már nem láthatjuk a régi funkciójuknak megfelelő berendezést, de ha a városban felkeressük azt a férfit, aki még egy ilyen házban született és megőrizte a szülei halála után a berendezést is, akkor bepillantást nyerhetünk a madeiraiak egykori világába.
Nem lesz olyan szívderítő látvány, de tanulságos. Kis helyen, zsúfoltan élték az életüket a családok a madeirai falvakban még hatvan évvel ezelőtt is. Segítek, az a 60-as évek. Nem is tűnik oly távolinak.
Ha betértek Santanában, a Rua Dr. João Abel de Freitas Médico 2. szám alatt található házba (lásd lentebb a galériában), akkor háláljátok meg a beengedést pár euróval, és cserébe még egy pohár finom kávélikőrt is kaptok. Ebben az utcában több régi épület is van, de azok nem látogathatóak. Santana megér egy nagyobb sétát, mert elszórtan is találhattok még régi épületet, és a vidéki életbe kaphattok bepillantást.
A kavicsok hangja és a partok szépsége
Ha meditációhoz kerestek hangfájlokat, akkor szerintem látogassatok el Madeirára, és valamelyik strandon vegyétek fel a kavicsok hangját. Elképesztően meditatív.
Madeirán a kavicsokon túl a látványvilág miatt is érdemes néhány partszakaszt felkeresni. São Jorge mellett a 16. századi cukornádmalmok településének romjait, Seixalnál a part menti sziklákat és a lávamedence látványát, míg Garajau strandján (ahová a híres riói Krisztus-szobor kicsinyített mása mellett egy libegővel jutottunk le) a szikla falába vájt utat kaptam még ajándékba a meditáció mellé.
Volt még egy part, amelyet a szívembe zártam. A legnyugatibb ponton a Ponta do Pargo világítótorony és környéke. Ott más a növényzet, mint a sziget erdős részén vagy a kopár Szent Lőrinc-félszigeten. Határozottan skóciai hangulat uralkodott a környéken. Séta a fennsík tetején, a világítótorony és a közelben fekvő teaház között: egy újabb lehetőség a kikapcsolódásra.
Tapadókagyló serpenyőben a parton
Tapadókagyló, pici vaj és egy citrom, ennyi is elég ahhoz, hogy az ebédünk ízletes és laktató legyen. A tengerből (korlátozott mértékben) begyűjtött tapadókagylókhoz nem kellenek ízfokozók, nincs szükség flancos köretre és nagy szakácsművészetre sem. Egy serpenyőben megsütve, citromlével meglocsolva kínálják egyes parti büfékben. Aki egyszer megkóstolja, az már csupán miatta is visszavágyik Madeirára. Keressétek a Lounge Bar Clube Naval do Seixalt, Seixal városában!
Câmara de Lobos és az abbahagyhatatlan poncha
Most mondhatnám ismét, hogy csak azért kóstoltam meg a ponchát, mert a bloggernek tapasztalatra van szüksége, de ez nem lenne igaz. A ponchát azon a napon ittam először Madeirán, amikor bizony elég meleg volt, kitikkadtam és egy hűsítő gyümölcslére vágytam. Funchal egyik part menti bárjában a friss gyümölcsökből facsart lébe rumot és cukornádmézet öntöttek és megkínáltak. Nem kellett volna megkóstolnom. Annyira ízletes volt, olyan nagyon itatta magát, hogy csupán a konvencionális énem szabott határt az újabb poharaknak. A ponchát szinte bárhol megkóstolhatjátok, de én azt ajánlom, hogy térjetek be a legjobb ponchát kínáló helyre Câmara de Lobos városában, a Filhos do Mar bárba.
A bujkáló meseerdő
A madeirai babérerdők egyik legöregebbikével sikerült megismerkednem a szigeten, helyi magyar idegenvezetőnk, Linda with Madeira segítségével.
Linda elvitt az 1150 méter magasságban elnyúló fennsíkon álló, számára oly kedves erdőbe, ahol nem győztem csodálkozni a fák által megformált mesefigurákon. Volt itt minden, a vasorrú bábától a kengyelfutó gyalogkakukkon át a bölcs bagolyig, és pár pillanat erejéig még óceánra nyíló csodás panorámában is részem lehetett.
A meseerdő pontos helyét nem árulhatom el, mert akkor a mese elszáll, de Linda szívesen megmutatja, és elhihetitek nekem, kell is az ő tapasztalata azon a vidéken.
Madeira nem adja könnyen magát, de ha kicsit hajlandóak vagytok küzdeni érte, akkor igazán különleges élménygyűjteményt vihettek haza a portugál szigetről.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
Advent 2024: keressük az ország legszebb települését! Nevezd egy...
