Élet Sója
Egy évtizeddel ezelőtt jártam először Liechtensteinben és azóta évente keresek okot a visszatérésre. Közben meggyőztem néhány tucatnyi ismerőst és idegent arról, hogy látogasson el ebbe az európai miniállamba, ha csak egy napra is.
Zongorázzunk végig a hercegség látnivalóin, és a végére kiderül, hogy mivel fogja meg az utazókat ez a miniállam.
Vaduz, titkok az 1 millió tégla mögött
Liechtensteinben megközelítőleg 40 ezren élnek. A fővárosban, Vaduzban a lakosság alig egyhetede, s ezzel igencsak a legkisebb fővárosok egyikének számít.
A városba a svájci Alpok felől száguldó és a Bodeni-tó felé tartó Rajna folyó hídján keresztül érkezhet a látogató, s rögtön feltűnik mindenki számára, hogy mennyivel lassabb, csöndesebb a világ a folyó túloldalán. Svájcban mindig tömve vannak az autópályák, a városokban is sokan járnak-kelnek, míg Vaduzban a nagy terek, parkok és rendezett utcák nyugalmat sugároznak. (Az autós megérkezés után érdemes a régi, fedett fahídra visszagyalogolni, mert a közepén egyszerre állhatunk Svájcban és Liechtensteinben.)
A fővárosban építészetileg az egyik leglátványosabb a kormányzati negyed. Liechtenstein sok kritikát kap politikai és gazdasági szerepvállalásai miatt, így azt gondolom, hogy amit a kormányzati negyedről állítanak, az már lepereg az állam és a város vezetőiről.
Kétségtelen, hogy minden tekintet a kormányzati negyedre szegeződik Vaduzban, a sok-sok klinkertégla miatt.
Úgy hírlik, hogy egész Liechtensteint körbe lehetne vele rakni, 1 millió darabot használtak fel ugyanis az állami vezetők székhelyéhez. Megjegyzem, Liechtensteinban a parlamentnek mindössze 25 tagja van, nyilván a hivatalnokok száma is ehhez igazodik.
Szép, szép, de szerintem sokkal izgalmasabb élményre tehetünk szert, ha belépünk a kissé bonyolult módon megközelíthető hercegi kincseskamrába. A sétálóutcáról dupla ajtón át férkőzhetünk közel a múzeumhoz (előtte pár házzal arrébb a nemzeti és postamúzeumnál kell jegyet vásárolni), ahol nemcsak értékes hercegi ékszerekkel, festményekkel, Fabergé-tojásokkal találkozhatunk,
hanem olyan holdkőzettel is, amelyet az Apollo–11 küldetés során hoztak magukkal és Richard Nixon ajándékozta Liechtensteinnek.
(No azért volt egy kis üzleti háttere is a dolognak, persze, hogy egy liechtensteini kötődésű cég szállított alkatrészeket az Apollo–11-hez. Titkokat ígértem a téglák mögött, rögtön itt is van egy.)
Egy másik pletykára alapozva fedeztem fel a liechtensteini postamúzeumot. Az járja ugyanis, hogy a kis országban éppen dupla annyi postaláda van, mint ahány lakos. S ez annak köszönhető, hogy a cégek a kedvező adózási feltételek miatt szívesen költöztek és költöznek ma is ide, az ország meg olyan szíves vendéglátó, hogy nem küldi haza őket, még erőteljes nemzetközi nyomásra sem.
Ebből kifolyólag érkeztem a postamúzeumba, de valójában sokkal érdekesebb dolgokra bukkantam. Kiderült, hogy a Liechtensteinben gyártott bélyegek kuriózumnak számítanak különleges gyártási módjuk és művészeti értékük miatt a filatélia világában. S még ennél is érdekesebb információ volt, hogy már a 15. században a Bodeni-tó melletti Lindau és Milánó közötti „Lindaui Hírnök” útvonala a mai Liechtenstein területén keresztül vezetett. Itt van a kapcsolat elásva a tó és a hercegség között. Ugyanis Liechtenstein Németország, Svájc és Ausztria mellett a negyedik Bodensee régiónak tartja magát, holott nem rendelkezik közvetlen partszakasszal, ahogy az előbbi három ország.
A postai érdekességek mellett ugyanazzal a lendülettel érdemes a Nemzeti Múzeumot is meglátogatni, ahol az ország történelméről tudhatunk meg többet.
A kincseskamrában már sejteni lehet az ország gazdagságát, amelyet a főváros márkás üzletei is alátámasztanak.
Ugyanakkor én egészen másban láttam még gazdagságot.
Az érdekes múzeumok száma jóval nagyobb, mint azt egy ilyen pici helyen várnánk. Van ugyanis – az említett postamúzeum és kincseskamra mellett – Vaduzban óra- és símúzeum, hercegi borászat és művészeti galéria is, és akkor a vidéki múzeumokat még csak ezután sorolom.
A zene szeretetének gazdagságát is felfedeztem, amikor a zeneiskola mellett kiderült, az ország lakosságához viszonyítva dupla annyian tanulnak zenét, mint Svájcban és ötször annyian, mint Németországban. Nem meglepő, hogy időnként egy koncerten az állam vezetői közül is fellép valaki.
Liechtenstein múzeumainak sorát azonban nem fejezhetjük be a fővárosban, ahogy a hercegség felfedezését sem. Irány a vidék!
Hercegséget pénzért, kastélyt saját használatra
A vidéki Liechtenstein felfedezését ajánlom a hercegi várral és az onnan Vaduzra és környékére nyíló kilátással kezdeni. Kicsit nehéz leparkolni. A szerpentines úton, egy kanyar után nyílik rá lehetőség és onnan lehet visszasétálni. Ne lepődjön meg senki, hogy nem hívják be a hercegi várba, az ugyanis csak a hercegi családot szolgálja, nem fogadnak látogatót. Pontosabban a liechtensteinieket egyszer egy évben, a nemzeti ünnepen, augusztus 15-én meghívják oda. Talán érdemes megpróbálni elvegyülni!
Az építmény egyes részei csaknem hétszáz évesek, de a hercegi család csak 1938 óta lakja. Ekkor kellett ugyanis elhagynia a mostani herceg édesapjának csehországi birtokait a Beneš-dekrétumok miatt. S ha már a hercegi vár és a herceg ilyen zárkózott, akkor pillantsunk bele a kis ország létrejöttének történetébe.
A 17. században ezen a vidéken két grófság osztozott, amelyet az osztrák származású Liechtenstein-ház elsősorban hatalmi politikai szempontokból – helyet kaphassanak a Német-római Birodalom hercegi tanácsában – megvásárolt, és megalapította rajta a Liechtensteini Hercegséget IV. Károly német-római császár segedelmével.
Sokáig nem laktak itt, hanem Bécsből irányították a hercegséget, de a második világháború előtti zűrös időszak rákényszerítette a családot, hogy Liechtensteinba költözzön. Ekkor a jelenlegi uralkodó édesapja elhatározta, hogy egy gazdag államot hoz létre. A gazdagság nemcsak az államnak, hanem nekik is jól alakult, a hercegi család ugyanis a világ leggazdagabb családjai közé tartozik.
Vidéki élet Liechtensteinban
A történelmi kitérő után két irányba folytathatjuk az utazást a vidéki Liechtensteinben.
Észak felé, Vaduz mögött találjuk Schalun várromját, ahonnan csodás kilátás nyílik a Rajna völgyére és a környékre. (A várrom csak gyalogosan vagy kerékpárral közelíthető meg a fővárosban jelzett úton.)
Innen nem messze látható egy 1518-ból származó parasztház, amelyet többször költöztettek át, és végül Schellenbergben kapott helyet, majd nyitottak benne múzeumot. Ma is látogatható és jó példája a környéken az egykori paraszti lakókultúrának. (A Biedermann-ház minden hónap első és utolsó vasárnapjának délutánján látogatható.)
Hasonlóan érdekes épület a 2002-ben megnyitott Küefer Martis Huus Ruggell községben. Az épület a 18. századból származik, és a reprezentatív barokk parasztházak egyik ritka példája a térségben, szintén látogatható, de csak pénteken, szombaton és vasárnap.
A MuseumMura mellett is fújhat az utazó megállót. Itt ugyanis a 19. század közepétől indul egy időutazás a környék akkori lakóinak életébe. Különlegessé teszi a helyet az a tízezer tárgy, amelyet azért restauráltak, hogy látogatók a legvalóságosabb képet kaphassák az akkoriban itt élt emberek életéről. Én ezt sem hagynám ki, ha már Liechtensteinban járok, de előzetes bejelentkezés szükséges a látogatáshoz.
Akik megengedhetnek maguknak akár több napot is a hercegségben, azoknak része lehet az ország legnyugodtabb helyének élvezetében. Steg település mellett a Gängle-tavat, amely 1300 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a liechtensteini turisztikai oldalakon így hirdetik: „A tó a béke és a kikapcsolódás helye, valamint a családok és a természet szerelmeseinek gyönyörű célpontja.”
Zöld legelők és az áram
Amennyiben a hercegi vártól az ország hegyes vidéke felé kanyargó úton megyünk tovább, akkor a páratlan hegyi településeket körbeölelő zöld legelők előbb-utóbb megállásra kényszerítenek bennünket.
A friss levegő beszippantása mellett azért érdekesség is akad errefelé. Triesenben a Lawena múzeumban különböző tematikus kiállításokon elektromos háztartási, kommunikációs és szórakoztató eszközök, világítástechnika, egészségügyi és ezoterikus készülékek, elektromos mérőműszerek és szerelési anyagok, valamint a villamosenergia-termelés modelljei láthatóak az elmúlt száz évből.
A „Liechtenstein villamosítása” című különleges kiállításon Liechtenstein villamosítását az áram nélküli élet kialakulásától, az első gyárak és iparágak villamosításán, az első erőmű megépítésén át a mai villamosenergia-beszerzésig és a megújuló energiákig is megtekinthetjük. Jó kis gyűjtemény, de ne számítsunk hatalmas múzeumra és a nyitva tartás sem turistabarát, jelenleg minden hónap utolsó vasárnapjának délutánján juthatunk be.
Európa legkisebb síparadicsoma
A természet szerelmeseinek az ország igazi paradicsom. Ugyanis csaknem háromnegyed része nem lakott, és szebbnél szebb túraútvonalakat kínál.
A téli sportok iránt elkötelezettek sem maradnak Liechtensteinben hoppon, hiszen még sípályák is találhatóak errefelé.
Malbun településről nyitott felvonóval libeghetünk fel a hercegség legmagasabb csúcsára, a Sareisre, amely 2000 méteres magasságával nem mondható az Alpok legmagasabb csúcsának, de ahhoz mindenképpen elég, hogy a környező kisebb-nagyobb, télen „tejszínhabba” burkolt csúcsokra, nyáron mohazöld ruhába bújtatott dombokra rálássunk.
A Sareisen megpihenhetünk egy hüttében, elfogyaszthatunk egy svájci árpagyöngylevest és egy osztrák császármorzsát, vagy ha éppen nincs hó, akkor gyalogtúrára indulhatunk a környék hegyei között.
Úgy gondolom, aki ellátogat ebbe az apró országba, nyugalomban és tökéletes kikapcsolódásban lesz része, és maga is meríthet a gazdagságból, ami az országban található múzeumoknak és látnivalóknak köszönhető.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Fotókon a vihar elképesztő pusztítása Görögországban
Apró magyar faluban rejtőzik egy családias termálfürdő, egész...
Földrajzi kvíz: Európában vagy Amerikában járunk?
Ilyen lett a Notre-Dame: fotókon a megújult székesegyház
Sok magyart érintő drágulás élesedik Ausztriában: itt vannak az...
