Laura Dekker szó szerint a vízen nőtt fel.
Új-Zélandon született 1995-ben, szülei 7 éves vitorlás világkörüli útjának felénél, majd egy jachton élte gyermekkorát. Szülei elváltak, amikor még fiatal volt, és úgy döntött, hogy az apjával él. Együtt kezdtek el építeni egy halászhajót a semmiből. Ez az élmény inspirálta arra, hogy alig hatéves korában megépítse első saját hajóját, egy kis vitorlás tutajt. Ez volt az az év is, amikor első szóló vitorlázását teljesítette.
„Imádtam egyedül vitorlázni, vagyis majdnem egyedül […] a kutyám, Spot mindenhová velem tartott, akár a vízen, akár a szárazföldön” – írta erről Dekker.
Nyolcéves korára már eldöntötte, hogy egyedül akarja körbehajózni a világot. Laura számára ez több volt, mint egy vágyálom; ez egy olyan cél volt, igen tudatosan és aktívan készült. Alkalmi munkákat vállalt, újságkihordóként és utcai előadóművészként dolgozott, hogy pénzt gyűjtsön a saját hajó megvásárlására.
Ez pedig időbe telik, ezért ahelyett, hogy megvárta volna, hogy összegyűljön rá a pénze, tízéves korában meggyőzte apja egyik barátját, hogy engedje meg neki, hogy megjavítsa és használhassa az egyik hajóját. Egy éven belül egy hét hetes, Hollandiát és a Watt-szigeteket körbejáró szólótúrára indult vele.
Tizenegy éves korára elérte célját, megvásárolta az első saját hajóját, tizenhárom éves korára pedig egyedül hajózott Hollandiától Angliáig és vissza. Ekkor döntött úgy, hogy nem akar tovább várni arra, hogy valóra váltsa álmát, és egyedül, vitorlással körbehajózza a Földet. Tudta, hogy megvannak a szükséges képességei ahhoz, hogy ezt sikeresen véghezvigye, ezért édesapja támogatásával elkezdte megtervezni az útját. Édesanyja szerint „úgy vitorlázik, mint az ördög”, míg nagyapja szerint „sztoikus”. A legszélsőségesebb helyzetekben is képes megőrizni a hidegvérét.
Mindehhez Dekker csak 13 éves volt, így nem meglepő, hogy amikor értesültek a tervéről, a holland hatóságok gyermekvédelmestül, mindenestül a közbelépés mellett döntöttek. Dekker majdnem egy évig harcolt a kormánnyal, egy alkalommal még el is szökött.
Biztosan voltak pillanatok, amikor tehetetlennek érezte magát, de soha nem adta fel, és végül sikerült meggyőznie őket, hogy ne akadályozzák tovább az utazását. Az utolsó akadály elhárultát követően Laura végre elindulhatott, hogy megvalósítsa álmát, a Föld megkerülését. Még csak tizennégy éves volt. Egy évvel és öt hónappal később elérte célját, és hivatalosan is ő lett a világ legfiatalabb embere, aki szólóban megkerülte a Földet.
Az út
Hat méter magas hullámokkal és a szélsőséges időjárással is megküzdött – egy alkalommal, amikor a Jóreménység-fok felé tartott, a viharvitorla beragadt, és végül a kora reggeli órákban sikerült csak leszednie. Egy másik vitorla teljesen elszakadt az út során. Nedves ágyon aludt, rizsen és tésztán élt, és néha süteményt és palacsintát evett. Kis híján teherhajókkal ütközött össze, és aggódnia kellett a kalózok miatt is. A legkevésbé sem volt finnyás, néha élő repülő halakat kellett kimentenie, amelyek a kabinjába vetették magukat, és bomló tintahalak bűzös maradványait kellett lesikálnia a fedélzetről.
Társaság nélkül vészelte át a tengeren töltött heteket – leszámítva a kabinjában elrejtőzött hangyákat és csótányokat. Mindennek tetejébe még az iskolai feladatokat is el kellett végeznie.
A Föld megkerülése kb. egy évébe tellett végül; 2012 januárjában nagy tömeg várta, amikor befutott a Hollandiához tartozó, karib-tengeri Sint Maarten kikötőjébe. Az út során megállt a Kanári-szigeteken, Panamában, a Galápagos-szigeteken, Tongán, a Fidzsi-szigeteken, Bora Borán és Ausztráliában. Elmesélte, hogyan áztatta el hajóját egy bálna Dél-Afrikában, és hogyan találta fejen egy repülő hal a Karib-tengeren.
„Jó barátságot kötöttem a hajómmal” – mondta – „sokat tanultam magamról.”
„A története egyszerűen elképesztő” – mondta Dekker egyik rajongója, a 10 éves Jody Bell Connecticutból a The Guardian beszámolója szerint, aki Sint Maartenben volt, hogy tanúja legyen az érkezésének. „El sem tudom képzelni, hogy valaki az ő korában egyedül menjen ki a tengerre.”
„A lányom és én figyelemmel kísértük Laura történetét, és úgy gondoljuk, hogy elképesztő és inspiráló” – tette hozzá Deena Merlen, Jody édesanyja.
Dekker két hónappal azután indult útnak, hogy Abby Sunderlandet, egy 16 éves amerikai tengerészt az Indiai-óceán közepéről kellett kimenteni egy hasonló kísérlet során. Az ausztrál Jessica Watson 16 évesen, néhány hónappal idősebben Dekkernél, 210 napos szóló utat teljesített.
„A holland kormány nem volt kedves hozzám” – írta Dekker a blogján. „Soha nem állt szándékomban a világhírek középpontjába kerülni. Attól a pillanattól kezdve, hogy nyilvánosságra kerültek a terveim, az Ifjúságvédelem és más kormányzati szervezetek megpróbáltak megállítani. Az első bírósági tárgyalás során, 2009 augusztusában arra kérték a bírót, hogy vegyen el az apámtól, és zárjon be egy őrzött klinikára.”
„Most, miután körbehajóztam a világot, nehéz kikötői megközelítésekkel, viharokkal, veszélyes zátonyokkal, és a teljes felelősséggel, hogy biztonságban tartsam magam és Guppyt, úgy érzem, hogy a rémálmok, amelyeken a holland kormányzati szervezetek keresztülvittek, teljesen igazságtalanok voltak. Komolyan gondolkodom azon, hogy nem térek vissza Hollandiába. Természetesen ezt meg fogom beszélni a szüleimmel.”
A hatóságok beavatkozása miatti kellemetlenségével ellentétben azt mondta, hogy a tengeren nyugodtnak érezte magát. „Különösen élvezem a hosszú utakat az Indiai- és az Atlanti-óceán felett” – mondta.
Hogyan tovább?
„A világkörüli utam után Új-Zélandig vitorláztam tovább, így végül másfélszer kerültem meg a Földet. Visszamentem a városba, ahol születtem, és úgy döntöttem, hogy ez lesz az otthonom” – mesélte a lány.
Azóta Laura a Laura Dekker World Sailing Foundation (Laura Dekker Világvitorlázó Alapítvány) keretében végzett munkája révén annak szentelte magát, hogy segítsen a diákoknak szerte a világon fejleszteni azokat az életvezetési készségeket és tapasztalatokat, amelyeket vitorlázóként szerzett. Első világkörüli útjáról könyvet is írt, amely négy nyelven jelent meg.