A fesztivált minden év augusztusának utolsó szerdáján (kivéve most, mert a negyedik hullám miatt a bulit jövő augusztusra halasztották) tartják a Valenciától mintegy 40 kilométerre található Buñolban és nagyjából arról szól, hogy 20 000 ember hajigálja egymást paradicsommal.
A káosz Buñol főterén és a Calle del Cid utcában fog kitörni. Délelőtt 9 óra körül hoznak egy nagy, zsírozott rudat, amelynek a végére egy sonkát erősítenek, felemelik a levegőbe, és az emberek őrült tülekedésbe kezdenek, miközben megpróbálják megszerezni a sonkát a rúd tetejéről. Pontosan 11 órakor, függetlenül attól, hogy valaki sikeresen megragadta-e a sonkát (ami ritkán fordul elő), eldördül egy ágyúlövés ami azt jelzi, hogy éppen több mint 120 tonna érett, zamatos paradicsomot borítanak a teherautókról a várakozó tömegbe.
A következő egy órában mindenki részt vesz egy kaotikus, vidám paradicsomcsatában, amíg a második ágyúlövés véget nem vet a játéknak. Ekkor a népek a legközelebb álló, kerti slaggal hadonászó helybéli irányába kezdenek rohanni.
A La Tomatina fesztivált 1945-ben tartották meg először, de nem tudni, miért. A helyieknek számos elmélete van, köztük az a népszerű történet is, hogy az elégedetlen városiak egy ünnepségen megtámadták a városi tanács tagjait. Azonban a fesztivál hátterében úgyanúgy lehet egy Franco-ellenes tiltakozás, mint egy sima baráti, szórakoztató ételcsatározás. Bárhogy is kezdődött, Buñol lakói annyira élvezték, hogy évről évre megismételték, és végül 1952-ben hivatalosan elismert ünnepséggé vált. Annak ellenére, hogy az 1970-es években rövid időre eltörölték, mert nem volt vallási jelentősége, minden évben teljes erőbedobással visszatért. Időközben a vallási jelentőséget is megtalálták hozzá, mivel a fesztivált ma már a város védőszentjének, Bertrán Szent János Lajos tiszteletére tartják.
Van azonban pár dolog, amire nem árt odafigyelni, ha résztveszünk az őrületben. Mindenképp legyen rajtunk játszósruha és semmiféle olyan digitális eszközt ne vigyünk magunkkal, ami nem bírja a paradicsomot, hiszen mint minden háborúban, úgy itt sincsenek szabályok és egy csillivilli okostelefon túl csábító célpontnak minősül ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a harcoló felek.
(Via)