Elutazhatunk a problémák elől, vagy a világ legszebb helyén is velünk maradnak?
Minden második ember boldogtalannak érzi magát Magyarországon, derült ki az Ipsos kutatásából. A boldogság bár nem írható fel receptre, de Ács Dániel szerint mindenképp érdemes megpróbálni változtatni a környezetünkön, ha ott rosszul érezzük magunkat.
Ács Dániel 2017 óta a Feldmár Intézet szóvivője, jelenleg Belgiumban él és dolgozik, mint személyközpontú és Open Dialogue tanácsadó. A neve leginkább azoknak csenghet ismerősen, akik követték a Heti Agymosó podcastot, Ács ugyanis műsorvezetőként vett részt Feldmár András pszichológus, pszichoterapeuta mellett a 100 részes beszélgetéssorozatban. Mikor pedig nemrég arra gondoltam, hogy az elvágyódás jó utazós téma lehet, rögtön Dani egyik remek gondolata jutott eszembe az Agymosóból. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy kivel szeretnék interjút készíteni a témában.
Tegyük fel, hogy valaki kér tőled egy időpontot, a tanácsadáson pedig azt mondja, boldogtalannak érzi magát, nem szereti a körülötte élő embereket, de azt olvasta, hogy Finnország a világ egyik legboldogabb helye, így szeretne kiköltözni. Mit mondanál erre?
Természetesen arra bátorítanám, hogy menjen.
Nem kérdeznél miérteket?
Eszembe sem jutna. Magam sem tudom megmondani, hogy miért vágyom éppen erre, vagy miért szeretném épp azt. A ’miért’ különben is leszűkíti a lehetséges válaszokat. Akkor már jobb azt a kérdést feltennünk, hogy ’miért ne?’
Az egyik Agymosó felvételen azt mondtad, ha valaki hosszabb időt töltene külföldön, úgy menjen, hogy bármikor haza tudjon utazni. Hiszen rosszul is érezheti magát az új közegben. Nekem ez a gondolat nagyon megtetszett.
Igen. Számomra nagyon fontos, hogy ne érezzem magam bezárva, odakötözve valamihez, esetleg úgy, hogy nincs választási lehetőségem. Például, ha elmennék egy egész éjjel tartó házibuliba, ami a város szélén van és éjszakai busz sem jár, akkor arra az esetre, ha rosszul érezném magam, illetve ne kelljen reggelig ott maradnom, biztosan vinnék magammal pénzt taxira.
Igen, de gyakran elvárásokkal jövünk-megyünk. Tehát nem arról van szó, hogy valaki azt érzi, hogy Párizsba szeretne utazni, hanem úgy van vele, ő jól akarja magát érezni Párizsban. Vagy a hétvégi buliban, esetleg egy Erasmus ösztöndíj alatt.
Csakhogy hiába akarom jól érezni magam Párizsban, egy buliban vagy az Erasmuson, ez nem az én akaratomon múlik. Nem lehet akarni jól érezni magam. Nincsenek rá izmok. Ha megpróbálnám, akkor szorongani kezdenék. Amikor én érzem magam rosszul egy bizonyos helyzetben, akkor körülnézek, és odafigyelek, hogy mi van a környezetem illetve én közöttem, hogy ez ilyen hatást vált ki bennem. Akarattal tehát nem érezhetem magam jól, de a körülményeimen változtathatok addig, amíg jobban nem leszek. Ha nem jó a buli bent, kisétálok a kertbe. Ha ott se jó, hazamehetek. De ha az az elvárásom, hogy én igenis jól akarom érezni magam ebben a buliban, holott ez nem így alakul, akkor akaratoskodok. És ezt jobb minél előbb abbahagyni.
Erről az ugrott be, mikor én jártam Párizsban. Nálam sokáig elmaradt a ’le vagyok nyűgözve’ élmény. Pár nap után aztán beléptem a Notre Dame-ba. Az egyik legkülönlegesebb hely, ahol valaha jártam. Hiszel abban, hogy vannak a világban olyan helyszínek, amik képesek hatni ránk?
Igen, szerintem a helyszíneknek lehet különleges atmoszférája. De lehet, hogy a helyszínek nem pusztán önmagukban tudnak hatni ránk. Kétszer jártam a jeruzsálemi Siratófalnál, és a hely első alkalommal nem tett rám nagy hatást. Csak néztem a körülöttem lévő embereket, és érdekes volt egy turista szemével ott lenni, de ezen kívül semmi különöset nem éreztem. Két évvel később aztán megint ott jártam, és akkor teljesen más volt az élményem. A második alkalommal nem csak néztem a többi embert, ekkor már nem éreztem magam kívülállónak. Én is bementem az imádkozó férfiak közé, és úgy éreztem, részt veszek abban, amit ők csinálnak. Nem éreztem őket idegennek, azt gondoltam, ezek olyan emberek lehetnek, mint én, olyasmikért imádkozhatnak, amikért én is imádkozhatnék, ha imádkoznék. Azonnal átéreztem a hely csodálatos atmoszféráját. De az is lehet, hogy az a helyzet hatott rám, hogy van valami, amiben így együtt részt veszünk, és előttünk kétezer éven keresztül emberek sokasága tette ezt ugyanígy.
Rengeteg olyan film és könyv van, ahol valaki egy válsághelyzet után megfog egy bőröndöt, aztán nekivág a világnak. Az utazás tényleg lehet eszköz arra, hogy jobban érezzük magunkat?
Ha nem is egy eszköz, de lehetséges, hogy egy utazás után jobban érzem magam. Vagy már közben is. Néhány évvel ezelőtt csoportfoglalkozásokat tartottunk egy pszichológus barátommal, a témánk az volt: menjek vagy maradjak. Sokan párkapcsolati problémák vagy munkahelyváltás miatt jöttek, de voltak olyanok is, akik a költözésen gondolkodtak. Szerintem a jóllétünk nagyban függ attól, milyen környezet vesz minket körül. És lehet ez emberi, földrajzi vagy politikai környezet. Viszont ezekre van ráhatásunk, tehát tudunk rajta változtatni. Nem kell bennragadnunk egy olyan helyzetben vagy kapcsolatban, ahol rossz nekünk, hiszen előfordulhat, hogy máshol jobb lesz. Az utazásra viszont talán azért nem tekinthetünk eszközként, mert ha csak elmegyek kikapcsolódni egy hétre, ugyanabba a környezetbe térek majd vissza, ami addig is lehúzott és boldogtalanná tett. Ez nem tűnik hatékony megoldásnak.
Ezzel kapcsolatban azt is hallani szakemberektől, hogy nem menekülhetünk el a problémák elől. Persze vannak, akik hozzád hasonlóan azt mondják, így is a hátunk mögött hagyhatjuk a gondjainkat. Miért gondolod ezt?
Attól függ, miről van szó. Ha az nyomaszt, hogy valakinek megígértem valamit és nem tartottam be, akkor ezt a gondomat lehet, hogy nem tudom egy utazással a hátam mögött hagyni. Amennyiben viszont az a problémám, hogy valaki bánt, rosszul, tiszteletlenül és igazságtalanul bánik velem, én pedig hiába kérem arra, hogy hagyja abba, hát akkor nagyon jól meg tudom oldani ezt a gondot azzal, hogy elmenekülök tőle. Tehát ha fizikailag nem ér el, és nem tud bántani. Szóval nem hiszem, hogy mindenhova magammal viszem a problémáimat. Ez több mindentől is függ. Ha például magamat bántom, azt bárhol tudom csinálni. Elmehetek a világ legszebb strandjára, és kínozhatom magam az árnyékban, míg a többiek labdáznak. De ha valaki más bánt engem, attól meg tudok szabadulni akkor, ha elkerülöm. Egyébként a kijelentésnek, hogy ‘a problémáid mindenhová magaddal viszed’ kicsit olyan éle van, mintha a gondok csak az emberen belül lehetnének. Pedig szerintem a problémák általában a személyek között, az ember kapcsolataiban vannak. Nagyon, felbecsülhetetlenül fontos, hogy hogyan bánunk egymással. Ezért én senkit nem bátorítanék arra, hogy ne hagyjon ott egy bántalmazó kapcsolatot, vagy kizsákmányoló munkahelyet, azzal a felütéssel, hogy ‘úgyis magaddal viszed a problémáid, bárhova mész’. Ez biztos?
Te is nemrég költöztél. Mik a tapasztalataid?
Most Belgiumban élünk a feleségemmel. Sok tapasztalatom egyelőre nincs, de annyit el tudok mondani, hogy eddig új és teljesen más problémákkal találtam magam szembe itt, mint korábban Budapesten. Tehát nem hoztam magammal a problémáim, új problémákat találtam.
Gyakran felvetődik, hogy a magyarok pesszimisták, és kevés mosolygós emberrel találkozni az utcán. Hogy látod, van különbség az emberek közt?
Egyelőre keveset láttunk az országból, de igen, éreztük már úgy, volt már olyan élményünk, hogy itt kevésbé tűnnek feszültnek és gondterheltnek az emberek. És mi is nyugodtabbnak érezzük magunkat Belgiumban.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
