Az áramszolgáltatás összeomlása mutatja, mekkora a krízis Kubában
Az elmúlt héten négyszer omlott össze az áramszolgáltatás Kubában, írja a The Conversation. Az áramszüneteket a sziget legnagyobb erőművének meghibásodása okozta. A Le Monde tájékoztatása szerint kedd estére állt helyre a rend: Havanna háztartásainak 89 százalékába visszatért az áram. A probléma azonban ráirányította a figyelmet a régóta küszködő ország gazdasági és infrastrukturális problémáinak mélységére.
Áramszünet és hurrikán
A széleskörű áramkimaradások október 18-án kezdődtek: a regnáló kommunista kormány még aznap bezáratta a kubai iskolákat, és elrendelte a közszféra nem létfontosságú tevékenységeinek leállítását. Eközben megkezdődött a hálózat helyreállítása, amit az Oscar hurrikán vasárnap esti érkezése folyamatosan akadályozott: Kuba keleti részét heves esőzések és erős szelek tépázták meg.
Az Antonio Guiteras erőmű, mely az áramkimaradásokat okozta, mostanra újra működik – ám a tisztségviselők óva intettek a túlzott optimizmustól.
Kuba öt hőerőműve elavult állapotban omladozik.
Mivel az energiatermelés több mint 80 százaléka olajtermékek segítségével működik, a szigetország erősen függ Venezuela üzemanyag-szállításaitól. A szállítások azonban idén a felére csökkentek, mivel Venezuela is a saját energia-ellátásának biztosításáért küzd. Ez arra kényszeríti a kubai kormányt, hogy az azonnali piacon vásároljon üzemanyagot, sokkal drágábban.
A kubai kormány azonban kezd kifogyni a pénzből: a szigetország a 30 éve legsúlyosabb gazdasági válsággal küzd, így
a napi 20 órás áramkimaradások csaknem mindennapossá váltak.
Lazaro Guerra, a kubai villamosenergia-ágazat vezető tisztviselője úgy nyilatkozott, hogy a kubaiak “ne is számítsanak arra, hogy ha a rendszer működése helyreáll, az áramkimaradások teljesen megszűnnek”.
A probléma mélyen gyökerezik
A válság gyökerei egészen a hidegháborúig vezethetők vissza, amikor Fidel Castro 1959 januárjában megdöntötte az Egyesült Államok által támogatott Fulgencio Batista kormányát. Meggyőződve arról, hogy a kubai forradalom a legjobban szervezett latin-amerikai szélsőbaloldali mozgalom, az egykori Szovjetunió a szigetország mellé állt: ipari javakkal és technikai segítségnyújtással látta el az újszülött rezsimet. Kuba és az Egyesült Államok kapcsolatai eközben drámaian romlottak, és 1960 júliusában a kommunista rezsim bejelentette az amerikai ipari, banki és kereskedelmi érdekeltségek kisajátítását az országban. Néhány hónapon belül a kubai állam átvette az összes cukorgyárat, az ipar és a kereskedelem nagy részét, a földterületek felét, valamint az ország összes bankját és kommunikációs hálózatát.
Az amerikai megtorlás hamar elérkezett: az USA 1960-ban vezette be az első embargót a Kubába irányuló minden exportra, az élelmiszereket és a gyógyszereket leszámítva. Ezt követte 1962-ben a szigetországgal folytatott minden kereskedelmi és pénzügyi tranzakció tilalma. 1964-ben az akkori amerikai elnök, Lyndon B. Johnson elrendelte a “gazdasági tagadás” többoldalú politikáját, ami jelentősen gátolta Kuba erőfeszítéseit a más országokkal való gazdasági kapcsolatok erősítésére. A szigetország az ezt követő 30 évben jelentős mennyiségű segélyt kapott a szovjet blokktól. Ez azonban jelentősen mélyítette Kuba függőségét egyetlen exporttermékétől: a cukortól, amelyet a segélyprogram részeként a keleti blokk országai drágán vásároltak. Cserébe Kuba megvásárolta a nyersolajat, amelyre az elektromos erőművek működtetéséhez volt szüksége.
Mire a Szovjetunió 1991-ben felbomlott, Kubának nem sikerült diverzifikálnia ipari szerkezetét, és maga mögött hagyni az alacsony termelékenységű, monokultúrás gazdasági rendszert. Az ország még az élelmiszertermelést illetően is csupán korlátozott önellátásra volt képes, mivel minden termelőeszköz az állam kezében volt. A fő olajszállító, a Szovjetunió piacról való kihullásával Kuba arra kényszerült, hogy növelje hazai olajtermelését, és Venezuelához forduljon energiaszükségleteinek kielégítése érdekében.
Gyorsan változó kapcsolatok
Amerika 62 éve tartó embargója a becslések szerint 130 milliárd dollárba került Kubának, és korlátozza a lakosság alapvető javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférését. Barack Obama második elnöki ciklusa alatt enyhült a két ország közti rideg viszony: 2014-ben újra felvették a diplomáciai kapcsolatot, és az embargó is enyhült. Ez fellendítette a magánszektor tevékenységét, aminek következtében a kubai kormány reformokat kezdeményezett a gazdaság szerkezetátalakítás érdekében. A központi tervgazdaság szerepe azonban nem csökkent, és a reformok túl lassan haladtak ahhoz, hogy érdemi javulást eredményezzenek.
2021-ben hivatali idejének utolsó hetében Donald Trump újból kereskedelmi korlátozásokat vezetett be Kuba ellen: a szigetországot felvette a “terrorizmust támogató államok”, illetve korlátozta a két ország közötti utazást, pénzátutalásokat és energiaellátást is.
A lépés súlyos gazdasági hiányhoz és inflációhoz vezetett,
amelyet a világjárvány csak tovább súlyosbított: a turizmustól erősen függő Kuba devizatartalékai súlyosan megcsappantak.
A gazdasági helyzet tovább romlott. Az exportbevételek 2023-ban még mindig 3 milliárd dollárral maradtak el a járvány előtti szinttől, és Kuba gazdasági teljesítménye várhatóan csak 2025 után tér vissza a járvány előtti szintre. Félmillió ember – főként fiatalok – hagyta el az országot az Egyesült Államok irányába 2021 és 2022 között, további ezrek pedig Brazíliába, Oroszországba, Uruguayba és máshová vándoroltak.
Nem látszik a fény az alagút végén
A helyzet kilátástalannak tűnik, és a kommunista kormány is igyekszik elfojtani a nézeteltéréseket. A legutóbbi áramszünetek idején Miguel Díaz-Canel, Kuba elnöke úgy fogalmazott: “Nem fogadjuk el és nem engedjük, hogy bárki feldühödve vandalizmust kövessen el, és még kevésbé, hogy megzavarja népünk polgári nyugalmát… Ez forradalmunk egyik alapelve.” Díaz-Canelt 2023 áprilisában a törvényhozók újraválasztották második és egyben utolsó ciklusára. De a kubai gazdaság gyengeségei jelentős kihívások elé állítják kormányát, próbára téve a rezsim erejét és hatalmának legitimitását.
Kuba és az Egyesült Államok kapcsolatai valószínűleg a jövőben is feszültek maradnak. A jelenlegi amerikai elnök, Joe Biden lazított néhány szankción, annak érdekében, hogy megfékezze Kuba Oroszország és Kína felé való gazdasági közeledését. Azonban mindez hamarosan megváltozhat a közelgő amerikai választások kimenetele szerint.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
