Kiruccanás a Balkán eldugott kincséhez: egy hétvége az albán tengerparton
Hortobágyi Rántott Vombat
Persze azonnal nekiálltam repjegyek után kutakodni és óriási szerencsémre a születésnapom környékén (május) épp akadt is valami barátságos árú opció. Ezek után nekem sem kellett több, megvettük a jegyeket és eldöntöttük: ezt a születésnapomat Macska-jaj-os hangulatban fogjuk tölteni!
Elárulom őszintén, én ekkor nem sok mindent tudtam Albániáról, ami elég meglepő, tekintve, hogy kvázi itt van a közelünkben, csodás tengerpartja van és gyerekkoromban számos alkalommal utaztunk át rajta, amikor képesek voltunk még huszonsok órát tölteni a buszban, vagy a kocsiban, hogy eljussunk a görög tengerpartig.
Nos, az egyetlen élénk emlékem, hogy olyan vizezett benzint tankoltunk Albániában, hogy aztán Görögországban négy napot töltöttünk egy autószerelő műhely udvarán, ahol én menthetetlenül beleszerettem Jorgosba. Egyetlen probléma volt, hogy én 7 éves voltam, Jorgos 10, sem ő nem beszélt idegennyelven, sem én, aztán négy nap után örökre elszakadtunk egymástól. Mindegy, én akkor nagyon hálás voltam az albánok vizezési szokásaiért, de aztán közel harminc évre el is feledkeztem róluk. Egészen ugye az ominózus fotóig és a szülinapi útig. Szóval, alaposan fel kellett frissíteni az emlékeimet földrajzóráról és történelemből, és nem győztem lekeverni az aggódó „Úristen, mit akartok ott a balkánon, elment az eszetek?” kérdéseket.
Én valahogy éreztem, hogy ez remek egy út lesz, és igazunk is lett!
Alig másfél óra alatt landoltunk Tiranában, ahol a reptéren bepattantunk egy bérelt autóba és meg sem álltunk egészen Ksamilig.
Vagyis ez volt a cél, és persze nem akartuk elhinni, hogy az alig 300 kilométeres útra az útvonaltervező közel 4,5 órás menetidőt ír. Éppen ezért kényelmesen megálltunk az első tengerparti településen Durresben, hogy igyunk egy karcos balkáni feketét és gyönyörködjünk a látványban.
Ezzel persze alapból nem is lett volna semmi gond, vágyta a lelkünk a szép látványt, majd félórás kitérőnk után neki is vágtunk a tengerparti útnak. Ekkor még nem sejtettük, hogy délután négy órai leszállást követően nem jó ötlet izomból nekiindulni Ksamilnak, mert az útvonaltervező nem túloz, amikor 4-5 órás menetidőt ír.
Mivel Vlora-t elérve ismét indokolttá vált egy finom frissítő és egy kis szemtorna a horizontra, így tartottunk egy újabb félórás megállót és boldogan andalogtunk a páratlan szépségű pálmafás promenádon. Egyik oldalon a függőlegesen aláomló hegyek, a másikon a sós habok, melyek valami olyan meseszerű párost alkottak a vibráló tengerparti sétánnyal, hogy azóta is visszavágyom.
Ez a kis kitérő azonban az egyébként 4-5 órás utunkat végül hét órássá duzzasztotta. No, nem azért, mert közel három órányit romantikáztunk volna a pálmafák alatt, hanem mert nem számoltunk azzal, hogy beköszönt az este és a milliónyi hajtűkanyarral tarkított hegyi utacskákon szó szerint nem tudtunk 20-25 km/órás sebességnél többel menni. Életem leghosszabb szerpentinje volt, és bár sosem vagyok kocsiban rosszul, a végére már úgy éreztem magam, mint aki szó szerint a macskajaj áldozata. Viszont ami másnap reggel fogadott minket, az minden hányingeres éjjeli kacskaringót megért!
Mivel este 11-re értünk a szállásunkra, elcsigázottan és eléggé megviselten, ráadásul a házigazdánk sem beszélt görögön és albánon kívül más nyelvet, így elképzelésünk sem volt, mi fog másnap minket várni.
Az biztos, hogy ilyen olcsón (2 főre és 2 éjszakára fizettünk összesen 35 eurót) ennyire modern és tiszta szállásunk még sosem volt. Az első meglepetés akkor ért minket, amikor végigsétáltunk Ksamil utcácskáin (kb. három darab volt belőle) és egymást váltogatták a kidőlő falú régi romos házak és a fantasztikusan igényes, modern nyaralók. A közeli sarki pékségnél bevásároltunk burekből, savanykás, kissé pezsgő joghurtból – ezek mind kötelezően kipróbálandók – és bekanyarodtunk a tenger felé, ahol olyan látvány tárult elénk, mint talán még soha…
(Szívesen olvasnál még az albán hétvégéről? Akkor tarts velem a következő alkalommal is, jövök még Ksamil, Saranda és Tirana kincseivel!)
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
