Az ősz és a tavasz minden szempontból a kirándulók ideális évszakainak minősülnek, hiszen egyrészt sem a gatyarohasztó hőség, sem a farkasordító hideg nem kínozza az embert, másrészt pedig a természet lágy ölén való andalgáshoz ilyenkor a legszebb a táj, beszéljünk akár a sárga, a vörös és a barna valamennyi árnyalatát felöltő őszi erdőkről, vagy a tavaszi nyíló virágokról és madárcsicsergésről. Mozogni jó, a tiszta levegő még jobb, ezt a kettőt pedig összekötni egyenesen főnyereményszámba megy. És akkor még szóba sem hoztuk a feltöltődés élményt, ami a városból való kiszakadásunkért jutalmaz meg minket egy kellemesebb túra közben, illetve annak végén.
Ezúttal olyan helyszíneket mutatunk be nektek, amihez nem kell túl messzire menni a fővárostól; ezek egy részét biztos, hogy jól ismeritek, egy más részük meg akár még az újdonság erejével is hathat rátok, úgyhogy kalandra fel, gyerünk kirándulni!
Kőhegyi kápolna (Budaörs)
Aki járt már Budaörsön, tudja, hogy szinte a település központjában található meg a Kőhegy, amit egy könnyed sétával meg is lehet hódítani. Nem kell semmi embert próbáló dologra felkészülni, egy laza délelőttöt elüthetünk vele, ha pedig összekötjük egy budaörsi nézelődéssel, akár kijöhet belőle egy félnapos program is.
A Kőhegy tetején áll egy kápolna, amit a 19. században épített egy helyi lakos, Wendler Ferenc, akit annyira behúzott a projekt, hogy a kápolna mellé vájt magának egy barlangot is a hegy tetejére, hogy minél közelebb lakhasson az építményéhez.
Wendler halála után a budaörsi svábok zarándokhelyévé vált a kápolna, majd a háborúban megrongálódott és végül a helyi svábság kitelepítése után a köveit is elhordták építőanyagnak. Az a kápolna, amit most a hegyen látunk egy 1996-os újjáépítési megmozdulás eredménye.
Budakeszi Vadaspark (Budakeszi)
A Budakeszi melletti vadaspark mintha egészen egyenesen arra született volna, hogy egy jó kis hétvégi programként szolgáljon az oda látogatóknak. Az intézmény 1979-ben nyitotta meg kapuit és célja a Kárpát-medence élővilágának bemutatása. A környezet pedig különösen alkalmas erre, mert a legtöbb hasonló intézménytől eltérően az erdő közepén található, így egy hangulatos erdei sétával is összeköthető. Persze mehetünk oda autóval is csak az milyen már.
Egyszerűbb, ha a 22-es buszról lepattanunk a Szanatórium utca megállónál és onnan gyakorlatilag csak egyenesen kell mennünk, követve az utat, át az erdőn és egy laza 10-15 perces séta után már ott is vagyunk.
A 26 hektáros területen mintegy 32 állatfajt (köztük őzeket, gím és dámszarvasokat, vaddisznókat, muflonokat, sakálokat, hiúzokat, vízi bivalyokat, barnamedvéket, szürke farkasokat és vadlovakat) tekinthetünk meg, legyen az házi, vagy vad. Jó móka felnőtteknek és gyerekeknek is egyaránt, nem érdemes kihagyni, pláne, hogy olyan vészesen messzire nem is kell mennünk hozzá a fővárostól.
Róka-hegyi kőfejtő (Csillaghegy)
A Csillaghegy fölött elhelyezkedő egykori mészkőbánya ma már felkapott kirándulóhelyként működik. Lehet itt nagyokat túrázni, esetleg bográcsozni, szalonnát sütni,de akkor se szomorodjunk neki, ha éppen sziklamászásra alkalmas területet keresnénk, hiszen ezek közé tartozik a Róka-hegy is, ahol akár kezdők is elkezdhetnek ismerkedni a sportággal.
Persze a Róka-hegy nem csak kisdedóvóként működik, olyanok is bátran felkereshetik, akik a kezdő lépéseken már túl vannak és épp valami kihívásra lenne szükségük.
De ha nem csak a két véglet, tehát a hasunk szabad levegőn való megtömése és a sziklamászás között akarunk választani, akkor bőven van lehetőségünk a természet csodáiban is elgyönyörködni itt. A Róka-hegy furának tűnő szikláit ugyanis nem az ember, hanem a természet tette ilyenné sok millió évvel korábban. A sziklaudvarok látogathatók, a felső kettő a legmenőbb, de nyugodtan járjuk be a többit is. Arra mindenképpen figyeljünk oda, hogy csak a kijelölt területeken tartózkodjunk, ez nem csak a sziklamászókra, de a mezei kirándulókra is vonatkozik, ugyanis a talaj néhol a mindenféle törmelék miatt hajlamos megindulni és egy megcsúszás itt súlyos balesetbe is torkollhat.
Gyadai tanösvény (Katalinpuszta)
Tisztások, rétek, mocsár, erdő, ezt mind tudja a Gyadai tanösvény, amit a Budapesttől mintegy 50 kilométerre található Szendehely mellett tudunk meglátogatni. Talán az ország egyik legkönnyebben bejárható tanösvényéről van itt szó, ahová nyugodtan érkezhetünk családostól is, bár azért babakocsival ne vágjunk neki.
A mocsártól sem érdemes megrémülni, akkor sem, ha meglátjuk, hogy facölöpről facölöpre araszolva tudunk csak átkelni rajta, mivel ha úgy tartja a kedvünk, ezt a részt simán elkerülhetjük.
Mindezt összeköthetjük a Katalinpusztai Kirándulóközpont felkeresésével, ahonnan öt különböző tanösvényt is bejárhatunk, interaktív játékokban is részt vehetünk, meg mehetünk egy kört a hangyavasúton is, amit a gyerekek tuti élvezni fognak, ellenben a felnőttek rémesen hülyén néznek ki rajta, de hát, valamit valamiért, ugye.
Dera-szurdok (Pilisszentkereszt)
A Pilis egyik legmenőbb patakvölgyét sokan csak a Szurdok néven emlegetik, ha azt mondjuk nekik, hogy a Dera-szurdokhoz akarunk menni, csak néznek ránk, mint tanácstalan hal a szatyorból, hogy mégis mi az a Dera. Érdemes tudni, hogy a 18. századtól a Duna mentén egyre több településre költöztek be az elsősorban dunai árumozgatással, kereskedelemmel foglalkozó szerbek (innen jönnek az olyan településnevek, mint Ráckeresztúr, Rácalmás, Ráckeve, stb.), nem történt ez másként Pomázon sem, ahol a helyi szerbek adtak egy nevet a környéken kanyargó kis pataknak, hasadéknak keresztelték el, ami szerbül nem más, mint a dera.
Vagy legalábbis ezt így mesélik arrafelé, mindenesetre ma már nincs annak nyoma, hogy szerbül a hasadék dera volna, de tény, hogy változhat a nyelv annyit pár száz év alatt, hogy ilyesmin ne akadjunk fenn.
Mindent összevetve vadregényes, igen menő és ráadásul egyáltalán nem nehéz túrához lesz annak szerencséje, aki bejárja ezt a Pilisszentkereszt és Pomáz között húzódó vadregényes vidéket.