Amikor szóba kerülnek az öreg kontinens történetéből itt maradt építészeti mementók, mindenki a Colosseumra, az Akropoliszra, vagy a Stonehenge-re gondol, esetleg valami menő, hegy tetején terpeszkedő várra, de nyilván ezek csak a legismertebb, legtöbbet látogatott turisztikai célpontok, ezeken kívül bőven van még miből válogatnia annak, aki egy kicsit ismerkedni szeretne Európa múltjával. Így teszünk most mi is és ennek megfelelően egy szót sem fogunk írni a fentebb említett nevezetességekről, helyettük vannak ugyanis szép számmal mások, amiket még felkereshetünk.
Brú na Bóinne (Droichead Átha, Írország)
Az ír mitológiában is komoly szerepet betöltő három nagy temetkezési hely valamikor a neolitikum vége felé épülhetett, a Kr. e. 4. évezred során. Itt lényegében három 10 méter magas és 90 méter átmérőjű mesterséges dombról van szó, melyek közül kettő látogatható is, azaz be is lehet menni a sírkamrákba.
Ez azért lényeges, mert a Newgrange elnevezést viselő domb kialakítása az építőinek nem mindennapi csillagászati ismereteiről árulkodik. Az egyik bejárata fölött ugyanis egy nyitott fülkét találhatunk, ahova a téli napforduló idején pontosan tizenhét percig süt be a nap.
A különleges látványosság sajnos csak előzetes regisztrációval tekinthető meg és az érdeklődők sokasága miatt gyakori, hogy akár 10-15 évet is várni kell arra, hogy az ember sorra kerüljön. Kulturális és történeti szempontból azért is különösen jelentős ez a három sírdomb, mert keletkezési idejük megelőzi nem csak az egyiptomi piramisokét, hanem még a Stonehenge-t is.
Les Baux-de-Provence (Franciaország)
A hegy tetején álló település a jó védelmi adottságai miatt már a Kr.e. 6 000-es években lakott volt és ahogy váltották egymást a korok és a generációk, úgy változott a környék is vele. Persze ez a folyamat egyszer csak megállt, különben egy 21. századi község állna előttünk, arra meg ki kíváncsi, ha éppen romokat akarunk nézni, ugye?
Szóval képzeljünk el egy alapvetően középkori környezetben létező falut, egy várrommal kiegészülve, kicsit olyan időutazás életérzésű az egész, pláne, hogy a községet nagyjából húszan lakják, így szinte teljes egészében a turisták foglalják el, mivel utóbbiakból évente vagy 300 000 felkeresi Les Baux-de-Provence-t.
A szűk utcácskákban manapság kiállításokat, fényfestéseket tartanak, de arra is volt már példa, hogy filmet forgattak a faluban, ezek közül talán a legismertebb az 1998-as, Robert de Niro főszereplésével készült Ronin.
Szent János erőd (Kotor, Montenegró)
A kotori erődítményrendszer talán legszebb ékköve a Szent János erőd, nem is feltétlenül a romok amik igazán különlegesek itt, hanem a róluk nyíló páratlan kilátás. A város falait már a 6. század környékén felhúzták, de maga a Szent János erőd csak a 9. és a 15. század között épült fel és látta el Kotor védelmét. Hogy jól, rosszul, arról lehet vitatkozni, de tény, hogy a törökök is kétszer bevették, sőt a napóleoni háborúk idején egyszer a britek is kiszorították innen a francia védősereget.
Ez persze semmit sem von le a kilátás szépségéből, ráadásul a mászás miatt sem kell aggódnia senkinek, hiszen a kotori óvárosból indulva olyan 2-2,5 óra alatt be lehet járni a helyszínt, szóval egy lazább kirándulás ez, mintsem egy komolyabb túra.
Arra kell csak odafigyelni, hogy nyáron inkább a reggeli órákban próbálkozzunk az erőd megközelítésével, mert a hőség tud kemény lenni arrafelé.
Quinta da Regaleira (Sintra, Portugália)
A Lisszabonhoz közeli Sintra hegyei között található lakatlan elvarázsolt kastély akár egy misztikus horrorfilm díszlete is lehetne. Eredetileg egy brazil-portugál milliomos, az amúgy sem elhanyagolható nagyságú családi vagyonát a kávé és drágakőbizniszben megsokszorozó António Augusto Carvalho Monteiro építtette Luigi Manini olasz építésszel, akinek ez a kastély lett élete fő műve. Az épületegyüttesben számos kultúra, világnézet és titkos tanítás szimbólumrendszere megtalálható, így sokszor a bebarangolása közben azt is nehéz eldönteni, hogy hol járunk éppen, a szabadkőművesek egy sasfészkében, vagy egy régen eltűnt lovagrend székhelyén, esetleg valami túlvilági tüneményben. A kastély parkjából egy még titokzatosabb barlangrendszeren át lehet eljutni a föld alatt kialakított termekbe, de találunk itt még tavat, tornyot, kápolnát és vízesést is.
Akkor sem találjuk magunkat könnyebb helyzetben, ha a kastély építészeti stílusát próbáljuk meghatározni, ugyanis épp annyira találunk benne román, mint gótikus és reneszánsz jegyeket is.
Az épületkomplexum többször is gazdát cserélt a 20. század során, végül Sintra város önkormányzata szerezte meg egy japán cégtől és némi renoválás után 1998-ban megnyitották a nagyközönség előtt. Manapság szabadon látogatható, viszont olykor kulturális rendezvényeket is tartanak a falai között.
Belvedere Hotel (Dubrovnik, Horvátország)
Tévedés volna azt hinni, hogy a romos épületek csak egy letűnt, pókhálós korszakba repíthetnek vissza minket, hiszen a dubrovniki Belvedere Hotelt 1985-ben építették. Ezt a korabeli Jugoszlávia egyik legfényesebb luxusszállójának szánták, 18 szintes volt, 200 szobával, sőt még helikopterleszállóval és magáncsónakkikötővel is rendelkezett. Aztán jött a délszláv háború és a város ostroma idején a szerbek alaposan szétlőtték és azóta elhagyatottan áll.
Papíron magántulajdonban van és így nem látogatható, de a papír a Balkánon addig érvényes, amíg van, aki hajlandó érvényt is szerezni neki. Ha mázlitok van, bejuthattok és csatangolhattok egyet egy valaha fényűzőnek tervezett luxushotel romjai között a tengerpart közvetlen közelében.
Ráadásul filmes jelentősége is van a romoknak, ugyanis a hotel teraszán áll az az amfiteátrumszerű, köralakú képződmény, ahol a Trónok Harca sorozatban Oberyn Martell herceg és a Hegy, azaz Ser Gregor Clegane megküzdöttek egymással (aki csak erre kíváncsi, az pörgessen a fenti videoban 9:55-höz). A forgatás kedvéért a körbe felfestett Baratheon-címer azóta eltűnt, mert egy névtelen művész inkább a helyi focicsapat, a Hajduk címerét festette fel a helyére.